Nem az első – és vélhetően nem is az utolsó – olyan esetről olvashattunk a közelmúltban, amikor valaki úgy döntött, hogy nem kezelteti saját, vagy családtagja – ez esetben gyermeke – betegségét, hanem csak és kizárólag a hitét hívja segítségül, arra bízza a gyógyulást. Az említett történetben, ez sajnos hatalmas tragédiával járt, egy gyermek halálával. Mivel ezek a cselekedetek teljes mértékben összefüggnek a vallásos hittel, annak nem feltétlenül helyes értelmezésével, így kézenfekvő volt megkérdeznünk a vallások tanítóit a konkrét esettel kapcsolatban a hit és a gyógyulás egymáshoz fűződő viszonyáról.
A konkrét kérdésünk így hangzott:
(Válaszok a válaszadók nevének betűrendje szerint.)
Cser Zoltán
buddhista tanító
A buddhizmust, ha röviden jellemezni szeretnénk, akkor azt mondhatjuk, hogy egy olyan vallási hagyomány, mely nem felülről közelíti meg az emberi létezés kérdéseit, tehát nem a forrástól vezeti le, hogy hogy jön létre a világ és benne az ember, hanem “alulról”, tehát az ember tapasztalását tekinti alapnak és onnan megy befelé, a forrás felé. Ebből következik, hogy nem támaszkodik ily mértékben a hitre, mint azon hagyományok, ahol egy nem ismert jelenségben kell hinni, mint kiindulási alap. Hiszen ha valaki nem hisz a Teremtőben, akkor a vallásgyakorlás alapja hiányzik. A buddhizmusban a hit fogalma az Belső Ösvény követésénél kerül elő, azaz ahhoz, hogy hatékonyan kövessük a befelé-nézés, a meditáció ösvényét szükség van hitre, hitre abban, hogy a megvilágosodás bennünk van, a cél bennünk van. Ehhez már vagy tapasztalattal kell rendelkeznünk a belső világról, vagy pedig a szilárd logika alapján kell felismernünk azt, hogy körbe-körbe jár a létezésünk, minden változik, minden visszatér, de ha minden körbe jár, akkor kell lennie egy középpontnak is, amelyet nem érint a változás, a mulandóság és halál. A harmadik dolog mely a hitünk alapját képviselheti az olyan mesterek magyarázata, akik egyértelműen rendelkeznek a megvalósítás jeleivel, tehát bizalmunk van bennük. A buddhizmusban tehát fontos a hit, de a fenti három alappal kell rendelkeznie, azaz meggyőződésen alapuló hitről beszélnek a szövegek. Ha a hitünk megalapozott, szilárd, akkor tudva, hogy a legbelsőbb forrás, amit Buddhatermészetnek nevezünk nem változó, nem érinti a születés, a betegség és a halál, tudva ezt, ha betegséget tapasztalunk, erre a belső forrásra hagyatkozva a gyógyulás megtörténik. Tehát a megalapozott hitnek egyértelműen van gyógyító ereje, és ezt számtalan szent élete bizonyította és bizonyítja máig is.
A konkrét esetben azonban semmilyen esetben sem a hitről van szó, mert azt egy felnőtt eldöntheti, hogy miben hisz, de egy gyermek nem, sőt a szülők sem dönthetnek helyette. Kötelessége lett volna szülőknek azonnal orvoshoz fordulni, ha valódi megalapozott, azaz az értelmen alapuló hittel rendelkeztek volna, akkor még inkább.
Fodor Kata
vaisnava (Krisna-hívő) teológus
A fenti cikk egy újabb jó példája annak, hogy a szélsőséges ideológiák nem képviselik hitelesen a különféle vallási irányzatokat.
A védikus tanítások szerint az élőlény nem azonos fizikai testével, hanem karmájának és lelki attitűdjének megfelelően, életről életre új testet fogad el. Az emberi létezés lehetősége nagyon különleges, hiszen általa kapcsolatba léphetünk Istennel és szolgálatot ajánlhatunk Neki. A Krisna-hívők ezért kiemelten vigyáznak testükre, mint egy szolgálati autóra, tudván, hogy ebből nincs másik!
Az Ájurvéda 5000 éves hagyománya, India prevenciós és orvoslási módszertana a Föld legősibb gyógytudománya, ami a test és lélek egyensúlya mellett kifejezetten a testi egészség helyreállítását tűzi ki célul. A Krisna-hívők úgy gondolják, hogy a test egészségére vigyázni nemcsak lehetőségünk van, hanem kötelességünk is. A hívők éppen ezért tartózkodnak a káros anyagok és önpusztító szerek használatától és figyelnek a táplálkozás tisztaságára és közülük sokan pl. jógáznak is.
A természetes módszerek előnyben részesítése ugyanakkor nem zárja ki a modern orvoslást, sőt. Ha szükséges, a kórházi kezelést, antibiotikumot vagy műtéti beavatkozást is el kell fogadni. Az csak természetes, hogy a hívők betegség esetén védelemért imádkoznak Istenhez, de ez nem jelenti azt, hogy ez elég. Minden ésszerű lehetőséget el kell fogadni. Különösen igaz ez egy gyermek esetében. A szülőnek alapvető vallásos kötelessége a gyermekére vigyázni, gondját viselni és minden ártalomtól megóvni. Ezt elhanyagolni bűn egy másik lélekkel, Isten egy másik gyermekével szemben, aki történetesen a mi családunkban született meg. A hit gyógyító erejéről már számos tanulmány született, a tudomány kincseit azonban nem véletlenül kapta meg az emberiség, a társadalom hasznára.
Isten tudja… – emberi kérdések, vallási válaszok
A könyvesboltokban és az interneten is megvásárolható az Isten tudja… – emberi kérdések, vallási válaszok című könyv, amelyben a 24.hu Isten tudja rovatának legizgalmasabb írásai kaptak helyett szerkesztett formában, szószedettel, névmutatóval és a válaszadók életrajzaival kiegészítve. Hat tematikus fejezetbe rendezve kerültek megjelenésre a cikksorozat legjobb írásai. A különböző vallások tanítóinak válaszai így bármikor levehetőek a könyvespolcról is. Keresse a könyvesboltokban, vagy a Nők Lapja Könyvklub webáruházában!
Nagypál Szabolcs
római katolikus teológus
A hitnek természetesen van gyógyító ereje. Először is tisztázni kell azonban, hogy miféle hitről beszélünk. A kortárs, teljességre irányuló orvostudományi megközelítések hangsúlyozzák magának a gyógyulásba vetett hitnek a jelentőségét.
Vallásos értelemben viszont az Istenbe vetett hitet érdemes emlegetni: nemcsak Isten létezésének „elhívéséről” van szó, hanem az élő kapcsolatról is a Teremtővel, az istenszerelemről.
A vallásos hit a teljes embert gyógyítja, kiemelten is a szellemet és a lelket: az üdvösségnek a teljes jelentése a szellemi, a lelki (és a testi) egészség, az épség és a boldogság.
Vagyis, a hitben talál az ember Istenre és önmagára: megleli helyét Isten szeretetében, föladatát a világban, sikerei és kudarcai értelmét, szenvedése elfogadása és elviselése módjait.
A hitnek kifejezetten testi értelemben is lehet gyógyító ereje: a kortárs orvostudomány egyre inkább aláhúzza a testi-lelki vonatkozások összefonódását a betegségekkel folytatott küzdelemben.
Ha a testi gyógyulás a kortárs (természet)tudomány jelenlegi állása szerint teljességgel megmagyarázhatatlan módon következik be, akkor csodáról, csodás gyógyulásról beszélünk.
Az olyan hit, amely eleve szembeállítja magát a tudományokkal, hamis. Isten teremtőtársnak alkotta és hívta meg az embert, és rábízta a világ megismerésének, a tudomány művelésének föladatát is.
A tudomány, benne az orvostudomány ugyanúgy lehet a hit munkája, mint az első látásra talán nyilvánvalóbbnak tűnő módon hitbéli cselekedetek: a tudomány vallásos művelője a hitétől vezérelve beleáll az isteni tervbe, kutatja Isten akaratát a világban, hálát ad a gyógyítás adományáért Istennek.
Aki elveti a tudományt, s valamiféle vakhittől vezérelve csodára akarja kényszeríteni Istent, az hálátlan a Teremtővel szemben, Aki értelmet adott az embernek, hogy a teremtett dolgokba rejtett gyógyító megoldásokat egyre inkább fölkutassa, s mások szolgálatára fordítsa.
Sulok Zoltán Szabolcs
muszlim hitoktató
Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Allah adta a betegséget és a gyógyulást. Ezért kezeljétek a betegséget, de ne használtatok tiltott dolgokat!” (Abu Daúd, 3376). Egy másik alkalommal, egy beduin kérdésére válaszolva azt mondta: „Kezeljétek a betegséget, mert Allah nem teremtett egyetlen betegséget anélkül, hogy ne teremtett volna hozzá gyógyulást, egyetlen betegséget kivéve.” Az emberek megkérdezték, hogy melyik ez a betegség. „Az öregség.” – felelte a Próféta (béke legyen vele). (At-Tirmidi 1961, 4-383
Az iszlám szerint a lelki betegségek gyógyításával kapcsolatban Mohamed Próféta (béke legyen vele) mondta: „Ha azt akarod, hogy meglágyuljon a szíved, akkor etesd a szegényt és simogasd az árva gyerek fejét!” (Ahmed). Továbbá maga a Korán – olvasása, elmélkedés a tanításain, illetve az annak megfelelő életmód – szintén gyógyulást eredményez, ha Allah is úgy akarja: „És lebocsátunk a Koránból olyat, ami gyógyulás és könyörület a hívőknek.” (17:82), illetve „Ó ti emberek! Immár intés jött el hozzátok az Uratoktól és gyógyír arra, ami a szívekben van, és útmutatás és könyörület a hívőknek.” (10:57)
A fenti tanítások alapján a vallástudósok véleménye szerint a betegségek esetén Allahtól kell kérni a gyógyulást és emellett ajánlatos és megengedett igénybe venni az orvosi kezelést is, amennyiben nem alkalmaznak tiltott módszereket vagy anyagokat. Ibn al-Qajjim, a kiemelkedő hittudós, azt mondta: „Az Istenre való hagyatkozással nem ellenkezik az orvosi kezelés igénybevétele, ahogy nem ellenkeznek az éhség, a szomjúság, a hőség vagy a hideg megszüntetésére tett törekvések sem. Istenre való hagyatkozás nem lehet teljes az Isten adta lehetőségek igénybevétele nélkül.” (Zaad al-Ma’aad, 4/15)
Verő Tamás
rabbi
A hit és a gyógyítás összefügghet, és sok esetben egyik a másik nélkül nem a leghatásosabb eszköz a végcél eléréséhez vezető úton. Le kell szögeznünk valamit kiindulás pontjaként! Gyógyítani egyedül a Mindenható képes, hiszen egyértelmű Mózes Öt Könyvében található idézett szavak üzenete: „Én, az Örökkévaló vagyok, a te gyógyítód.” Nem messze az előbb említett idézett szöveg mellett mégis ott olvashatunk egy parancsot, ami az embereknek szól: ha valaki megsebesítette felebarátját, „fekvéséért fizessen és gyógyíttassa meg”. Akkor most az ember vagy Isten gyógyít – kérdezhetjük? „Tegyél magadért és az Isten is megsegít!” – jelenthetnénk ki a kissé közhelyként is használt mondást. Ugyan, a zsidó hagyományos tanítás szerint az Örökkévaló a gyógyító, ám a Szent Irataink az egyik legfőbb parancsként fogalmazza meg, hogy az embernek vigyáznia kell rábízott életére és egészségére, így a betegnek nem elég imádkoznia, hanem orvoshoz is kell mennie! Hiszen az ennivalót is Isten adja, az éhes ember mégsem fog jóllakni az imával: ki kell mennie a földekre és meg kell termelnie a betevőjét. A gyógyulásra is ez vonatkozik: lelki és testi erőfeszítéseket egyaránt kíván. A hit és a gyógyító egymás mellett kell, legyen. Mielőtt beveszek egy gyógyszert, kérem Istent, hogy a tabletta szolgálja az én gyógyulásomat. Isten gyógyító ereje a gyógyszeren és az orvoson keresztül nyilvánulhat meg. A tradicionális zsidó jogban parancs a gyógyítás, az orvosnak kötelező gyógyítania, mindent meg kell tennie, ami a tudomány adott keretei között lehetséges. Ahogyan Mózes ötödik könyvében előírja, hogy az elvesztett tárgyat a megtalálónak vissza kell adnia a gazdájának, az orvosokra vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy az elvesztett egészséget, ha teheti, vissza kell adnia a betegének. Ezek alapján állíthatjuk, hogy a két dolog együtt erősíti egymást. Mindazok, akik a gyógyulás közben a hitükre támaszkodnak, jól teszik, és a hívő embereknél is megtalálható az a biztos pont, amihez a bajaink, a betegségei során kapaszkodhatnak, de ahogy fent említettük, a hit egymaga, erősítésre ad okot betegség idején, és akkor ha az Örökkévaló által ránk ruházott tudással, és tapasztalattal rendelkező orvosok tanácsait meghallgatva a hitünkkel kiegészülve gyógyulás útját járhatjuk, ami együtt a helyes végkifejlett.
