A Nagybani Piac először nyitotta meg a nagyközönség előtt a kapuit a Piac Éjszakája rendezvény keretében. Vagyis már tavaly is volt egy sajtóesemény a 25 éves évforduló miatt, de a legtöbben most juthattak el a Nagykőrösi útra, ahol tulajdonképpen egy külön éjjeli falu működik. Ahol a termelő az úr, és az egyszeri látogató szépen húzza meg magát, ha nem ismeri a szabályokat. De ez így van rendjén, itt komoly munka folyik, nem lehet csak úgy bámészkodni.
Egy forgalmasabb napon úgy öt-hétezer ember fordul meg este 7-től éjjel 1-ig, ez pedig már majdnem egy fesztivál. A Piac Éjszakája miatt most még színpadot is felállítottak nem messze a banánérlelőtől, ahol egészen a tűzijátékig ment a kívánságműsor.
Nem sima Dj volt, hanem kívánságműsor, és minden számkérésnél többet tudtunk meg arról, hogy milyen családias lehet az élet a Nagybanin. És mennyire nem PC.
Nem vagyunk melegek, de ezt szeretjük a legjobban.
– üzente János Jánosnak a Y.M.C.A.-jel 40 éves barátságuk tiszteletére.
Aztán ott volt Tojásos Józsi, aki Meleg Robinak kívánta, hogy aznap este sok hagymát adjon el. Majd felordított a Mr. Saxobeat.
Egyszerre volt olyan érzése az embernek, hogy ez a legszuperebb hely a világon, és mintha semmit sem változott volna a hangulata 1991 óta. Ez persze a technikai részéről nem mondható el, a fene se gondolta volna, hogy egy sajtóbejáráson a banánérlelő a legnépszerűbb pontja az egész piacnak.
Az az igazság, hogy szívesebben tettünk volna magunk egy pár kört a teherautók között, de addig ajánlgatták az érlelőt, amíg beadtuk a derekunkat. Aztán majdnem lemaradtunk a golfkocsis turnusról, ami a raktárba vitte az érdeklődöket, amikor az egyik nagybanis kolléga beültetett bennünket az autóba, és kiadta az utasítást a sofőrnek.
Gábor, a banánérlelőbe!
Bár a kiselőadás végére értünk oda, annyit megtudtunk, hogy a banánok a 14 fokot szeretik a legjobban, és folyamatos hőmérsékletfigyeléssel, megfelelő gázzal nagyjából 6 nap alatt lesz a zöld banánból jó banán. Meg kell hagyni, hogy a banánmester (legalábbis nekünk így mondták be az úr titulusát) hihetetlen lelkesedéssel és profizmussal beszélt a feladatáról. Meghökkentő komolysággal válaszolt az egyik kérdésre, miszerint
ami banán már elindult, megállítani nem lehet.
Ha lehetne, örökre ezt a mottót választanám, egyelőre úgy tűnik, hogy minden élethelyzetben kiválóan alkalmazható ez az egyetlen mondat.
Az érlelő után mehettünk végre magunk, és csak akkor értettük meg, miért hangsúlyozták, hogy saját felelősségre szabad a séta. A fotós kollégával jót röhögtünk, hogy azért még megy egyedül a piactúra, nem kell nekünk gardedám, aztán az első önállóan megtett lépés után jöttem rá, hogy félek. Egy pillanatra nem figyel az ember, vagy elmereng egy szép fej hagymában, és máris elüti egy targonca. Az utakon sem véletlen a tragikus halált halt dinnye. Mindent értek. A Nagybani Piacon nincs senki láb alatt – minket kivéve természetesen. Nem bámészkodni jár ide az ember, hanem dolgozni.
Egy pillanatra se sértődtem meg, ha beszorított egy kisteherautó a paradicsomok közé, vagy nem engedett át, mert itt mégiscsak kemény munka folyik. A termelők és kereskedők szombat kivételével a hét minden napján délutántól kimennek a piacra, és éjjel 1-ig árulnak. Sokan pedig még előtte sem lazsálnak, hanem a saját maguk által megtermelt árut viszik ki eladásra.
A Piac Éjszakája előtt a Nagybani vezérigazgatójával, Házi Zoltánnal beszélgettünk, hogy legalább egy kicsit átlássuk, mekkora forgalom megy keresztül minden nap a piacon. Itt találkozik a termelő a vevővel, vagy éppen a kis- és nagykereskedővel. Kereskedők és őstermelők egyaránt árulnak a piacon. Utóbbi Házi szerint egyedülálló, külföldön inkább a nagykereskedőhöz jut először az áru, a vevő már nem találkozik a termelővel.
A piac 1991-ben települt ki az M5-ös kivezető közelébe, éppen a vadiúj soroksári IKEA közvetlen közelébe. Óriási területről beszélünk, amiben az államnak is jókora a tulajdonrésze. A 32 hektáron csak a nyílt árusítóhelyek alapterülete tesz ki 31 ezer négyzetmétert, és tavaly mintegy 2,7 milliárdos bevételt szerzett.
Ahogy Házi Zoltán is elmondta, a hazai import nagyrésze a piacon keresztül kerül forgalomba. Tulajdonképpen egy óriási logisztikai központról van szó, ahol tavaly több mint 440 ezer tonna zöldség és gyümölcs cserélt gazdát. Hogy ebből mennyi a hazai és a külföldi áru, az a terméstől függ. 2016-ban majdnem 60 százalékos volt az itthon megtermelt zöldség és gyümölcs aránya, és ha belegondolunk, hogy egész évben vehetjük a narancsot, meg a sárgadinnyét, ez nem is olyan rossz arány.
Az egész családias, ugyanakkor rendszerezett. A termelők a teherautó rakterében töltik az éjszakát, és most hogy vége az iskolának, rengeteg gyerek is piacozik esténként. Lehet itt mit csinálni, van minden. Lángosozó, kocsma, lottózó, kisbolt, italbolt, zacskóbolt, táblabolt. Minden, ami egy igazi piacosnak kellhet. Aki meg nem körülnézni menne ki, csak nyugodtan, lehet, hogy egy rekesz az egység, de jóval olcsóbban szerezhetjük be az alapanyagokat, ráadásul ennél frissebb csak akkor lehet a gyümölcs, ha másznék fel érte a fára.
