Az idők végezetének és az idők kezdetének meghatározása az ősidőktől fogva érdekli az emberiséget. A tudomány mai állása szerint minden az ősrobbanással kezdődött körülbelül 13,7 milliárd évvel ezelőtt. Előtte a világegyetemet parányi elemi részecskék alkották, az egész nem volt nagyobb, mint egy gombostű feje, hihetetlenül forró és sűrű.
Az elmélet szerint az Univerzum fejlődése egy nagy robbanással vette kezdetét, amitől az egész tágulni kezdett, kialakult a tér, az idő, az anyag és a fizika törvényszerűségei. Egy-két milliárd év múlva a gravitációs erő hatására indult meg a galaxisok és galaxishalmazok kialakulása, majd ezeken belül az újabb sűrűsödésekből a csillagok és csillagrendszerek. Napunk mintegy ötmilliárd évvel ezelőtt jött létre, a Föld korát a tudósok 4,4-4,6 milliárd évre teszik.
Időszámítás
Csakhogy őseink egészen másként gondolkodtak. Számukra a “belátható” kor jelentett egy határvonalat, az időszámítás kezdetét, előtte pedig minden kultúra más-és más mitikus időt tartott számon. Mezopotámiában például több, mint 240 ezer évig tartott az időszámítást megelőző mondabeli királyok kora, Hérodotosz számításai szerint pedig a félistenek 12 ezer évvel az ő kora előtt foglalták el Egyiptom trónját.
Természetesen a zsidó-keresztény kultúrkör is számon tartja a bibliai időket, sőt részletes genealógiát ad Ádámtól és Évától egészen a történelmi korokig. A zsidó időszámítás a világ teremtését tette meg kezdőpontnak, amit a talmud az V. századra már pontosan meghatározott a Bibliában említett évszámok összesítése és értelmezése után: Krisztus előtt 3761. október 6.
Teremtés
De az időszámítás kezdete nem több, mint a fent már említett, ember által megállapított “határvonal”, a világ keletkezésének meghatározása más kérdés. Természetesen erre is történtek próbálkozások: a kora-középkori nagy egyháztudósok egyetértettek a teremtésének Kr.e. 5500 körüli időpontjában.
Később, egészen pontosan 1642-ben a nagy tekintélyű tudós, James Usher érsek újabb számításai kissé eltérő, ám még pontosabb eredményre vezettek. Szerinte világunkat Kr.e. 4004. október 23-án, hétfő reggel 9 órakor teremtette az Úr. A kérdés olyannyira érdekelte az embereket, hogy még a kor legnagyobb matematikusa, Johannes Kepler is foglalkozott a témával, ám ő természettudományos szempontból vizsgálódott.
1596-ban, a grazi egyetem oktatójaként adta ki Mysterium Cosmographicum című művét, amelyben leírta az égitestek pályáját, és megalkotta modelljét a Naprendszerről.
Vagyis Kepler korai elmélete szerint a Bibliából jól ismert jelent pontosan 6994 évvel ezelőtt a mai napon történt:
Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött. Isten szólt: „Legyen világosság”, és lett világosság. Isten látta, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől. A világosságot nappalnak nevezte Isten, a sötétséget pedig éjszakának. Azután este lett és reggel: az első nap.