– legutóbb egy Facebook-közösségben okozott heves vitát a kérdés. Nem csoda: a családon belüli meztelenség megosztó téma. A határok nagyban függenek a szűkebb vagy tágabb társadalmi és kulturális környezettől, a családi szokásoktól és értékrendtől – hangsúlyozza Mirk Zsófia gyermekpszichológus. Hozzáteszi: bizonyos részletekről még a szakemberek körében sincs konszenzus. Kivéve az alapvetést, amiben teljes az egyetértés: egészen kis kortól kezdve oda kell figyelni a kicsik pszichoszexuális fejlődésére.
A szülőknek és az intézményeknek közös nevelési feladata, hogy a gyermek szeméremérzetét kialakítsák. Mindez nem könnyű feladat, mert nem szabad, hogy a nemi szervekről az a kép alakuljon ki, hogy másodlagos, esetleg szégyellnivaló testrészek, de tudatában kell lenniük annak is, hogy a testük csak az övék, és bizonyos részeit senki sem érintheti meg.
A szeméremérzet jellemzően az óvodás időszak végére, hatéves kor környékén alakul ki a gyerekekben, de ebben lehetnek nagy egyéni különbségek. A meztelenség ekkortól kezdve zavarba hozhatja a kicsiket, ezért a fürdőszobai szituációk, így a közös fürdőzés, okozhatnak némi fejtörést.
– tanácsolja a gyermekpszichológus.
Egy életre megnyomoríthat
Önmagában nem a meztelenség jó vagy rossz, hanem az, ha általa a gyerek kettős üzenetet kap – szögezte le Hevesi Krisztina szexuálpszichológus. A külvilág, az óvoda, az iskola szemérmességre nevelnek, ám ha otthon a szülő ennek az ellentétét képviseli, akkor a gyerek megzavarodhat, mert nem tudja, mihez tartsa magát.
A család szerkezetéből fakadóan további probléma a gyerek kiszolgáltatott helyzete. A nevelés egyirányú, vagyis nem okíthatja ki a szülőt, hogy zavarja a meztelenség. A kisebbek ráadásul nem is tudják feltétlenül szavakba önteni, hogy mi zavarja őket.
Persze nyilvánvalóan nem azzal van a gond, ha a felnőttek időnként átsuhannak a szobán öltözködés közben ruhátlanul, hanem azzal, ha a meztelenség folyamatos vagy állandósult – teszi hozzá a szakember.
A szexuálpszichológus úgy tapasztalja, hogy a gyerekekben rossz élményként rögzül, ha a szülők nem tartják tiszteletben éppen kialakulóban lévő személyes határaikat. Az 5-től 12 éves korig tartó időszakban azért problémás a folyamatos meztelenség, mert ilyenkor a kicsik számára a nemiség még újdonság, és bizonyos látványra nincsenek felkészülve, a serdülőkor pedig már az identitás kialakulásának az időszaka, ami együtt jár a nemi ébredéssel. Ebben az időszakban egyértelműen káros, ha a gyerek sokszor látja valamelyik szülő fedetlen nemi szervét.
A túl sok meztelenséget mindkét nem képviselői tolakodónak érezhetik. A praxisomban felnőtt férfiak és nők számolnak be arról, hogy mennyire zavarta őket gyerekként a felnőttek pőresége. Kimondottan negatív érzések, undor és zavar társul a látottak mellé, egyesek haragot éreznek a szülők iránt.
Az élmények rosszabb esetben a felnőttkori szexualitására is hatással lehetnek.
Jó alkalom lehet a prevencióra
A gyermekpszichológus úgy véli, hogy a családon belüli meztelenkedés kérdése olyan téma, ahol a végletek okozhatják a legnagyobb problémát. A túl sok meztelenség is rossz, de a semennyi sem egészséges.
A gyereknek szüksége van arra, hogy időnként lássa a kortársainak vagy néha a szüleinek a testét, hiszen csak így tudja majd eldönteni a későbbiekben, hogy milyen szituációban helyénvaló a ruhátlanság és mikor nem.
Nem is az a fő kérdés, hogy jó-e, ha meztelenkedünk vagy sem, inkább az a fontos, hogy van-e a családban olyan nyitottság, hogy a testünkről, az intim szféránk védelméről beszélgessünk. Utóbbihoz nagy segítséget nyújthat a szülőknek az Európa Tanács által kidolgozott 5 pontból álló egyszerű módszer, amit fehérneműszabálynak neveztek el. Ennek segítségével a felnőttek könnyen elmagyarázhatják a gyerekeknek, mit tegyenek, ha mások nem megfelelő módon vagy helyen próbálják megérinteni őket, és hogyan tudnak segítséget kérni ilyenkor.
A módszerhez készült egy rövid animáció is, ami nagyon egyértelműen összefoglalja az oké és a nem oké érintéseket.
