Az álmokkal kapcsolatban különböző teóriák vannak. Egyesek szerint az álom segít feldolgozni a tudatalattinkban történő dolgokat, mások szerint az álmok üzenettel bírnak, figyelmeztetnek bennünket, megint mások szerint pedig valójában nem jelentenek semmit és nem is üzennek semmit. Sokféle megközelítés létezik. Nemrégiben kettő, az alvással foglalkozó írás is megjelent itt a 24.hu-n, melyekben érintve voltak az álommal kapcsolatos kérdések is, így aztán utána eredtünk és megkérdeztük a különböző vallások tanítóit is, ők vajon mit mondanak, mit tanítanak az álmokról.
A konkrét kérdésünk így hangzott:
(Válaszok a válaszadók nevének betűrendje szerint.)
Galgóczi István
muszlim hitoktató, arabista, politológus
Természetesen az alvás folyamata, és az álmok jelentéseinek a megfejtése is mindig foglalkoztatta az iszlám bölcseit. Tudták, akárcsak az elődeik, az álom a maga titokzatosságával más, mint az ébrenlét.
Minden élőlény alszik (megpihen) Istent kivéve. A Korán híres sorában (2:255, Ájat-ul-Kurszi) olvasható: „Isten az Egyetlen, Aki nem bóbiskol, és nem alszik. ”
A Korán szerint az alvás legmegfelelőbb ideje az este, de a délutáni szunyókálás is megengedett a nagy melegben, amikor az ember leveszi a ruháját (24:58). Mivel ilyenkor elképzelhető, hogy az ember meztelenül, vagy hiányos öltözékben alszik, ezért a belépőnek meg kell várnia, a szóbeli engedélyezést, olvasható szintén ebben az ájában.
A muszlimok is tudták, az alvás egyik fázisában a test pihen, és az agy dolgozik, míg a másikban az agy pihen, és a test dolgozik. De teljesen mindegy, hogy melyik állapotról beszélünk, az alvó ember az alvás során viselkedhet úgy, hogy azt az ébredés után szégyellje. Ezért a gyerekeknek tilos volt látni az alvó szüleiket, nehogy úgy járjanak, mint Khám a Bibliában (Mózes 1,9).
Általánosan elfogadott, hogy az alvás a kis halál, és ilyenkor az ember lelke találkozik Istennel (39:42). Ezért aki megteheti, a rituális tisztaság állapotában alszik el. Az álmoknak 3 fajtája van: az Isten által érkező álmok, a Sátán sugallta álmok, és azok, amelyek az ébrenlétében megtapasztaltakként köszönnek vissza.
Az iszlámban is léteznek magyarázatok az álmokra, de személy szerint azt gondolom, hogy az ilyesmi ellentétes a vallás üzenetével. Azt nem sikerült kiderítenem, hogy ha egy arab egy magyarral álmodik, az mit jelent, de Krúdy Álmoskönyve szerint az „arab” jelentése: Felvilágosítanak egy tisztességtelen dologról.”
Oláh Miklós
görögkatolikus lelkész
A Bibliában néhány alkalommal olvasható, hogy Isten az álom állapotában szól a kiválasztott emberhez: „Megjelent az Úr Salamonnak, éjszaka, álmában. Így szólt az Isten: „Kérj, mit adjak neked!” (1Kir 3. 5),
„Az álmok, amelyek rémítgették őket, ezt előre jelezték, nehogy úgy haljanak meg, hogy ne tudnák, miért szenvednek ily kegyetlenül. (Bölcs 18. 19)
„Megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van!” (Mt 1.20)
Egy éjjel az Úr álmában felszólította Pált: „Ne félj, hanem beszélj, és ne hallgass! (ApCsel 18.9)
Ezek azonban csak rendkívüli esetekben fordulnak elő! Fontos megkülönböztetni ezeket az eseteket a külső, egészségügyi, idegállapottól függő álmoktól: „Csalóka remények után fut a balga, hiszen csak balgákat izgatnak az álmok.” (Sir 34. 1)
Súlyos tévedés lenne tehát életünket az álmoktól tenni függővé. A fentebb idézett előfordulások – álom segítségével jövő isteni üzenetek – csak egészen rendkívüli történések. Ha valaki úgy vélné, hogy ő ilyen üzenetet kapott Istentől, nagyon gondosan végig kellene gondolnia, hogy az álma valóban hiteles volt-e. Előfordulhat, hogy nem egy meghatározott cselekedetet kell tennie álmának megfelelően, hanem csak elgondolkozni és elemezni a felvetődő témát. Az álmok tehát nem lehetnek életünket, magatartásunkat meghatározó, befolyásoló, hiteles eszközök. Ha valamilyen álombeli ösztönzésekben, meglátásokban részesülünk, esetleg felvetődő lehetőségek, vagy feladatok fogalmazódnak meg bennünk, azokat mindenképen értékelnünk kell a hiteles értékrend alapján. Ahogy az emberek által kapott jelzéseket is mérlegeljük, az alapvető igazságokkal szembesítjük, úgy kell tennünk az álmok esetében is.
Megjelent az Isten tudja… – emberi kérdések, vallási válaszok című könyv!
A könyvesboltokban és az interneten is megvásárolható az Isten tudja… – emberi kérdések, vallási válaszok című könyv, amelyben a 24.hu Isten tudja rovatának legizgalmasabb írásai kaptak helyett szerkesztett formában, szószedettel, névmutatóval és a válaszadók életrajzaival kiegészítve. Hat tematikus fejezetbe rendezve kerültek megjelenésre a cikksorozat legjobb írásai. A különböző vallások tanítóinak válaszai így bármikor levehetőek a könyvespolcról is. Keresse a könyvesboltokban, vagy a Nők Lapja Könyvklub webáruházában!
Gandharvika Préma deví dászí (Szilaj Péterné)
vaisnava (Krisna hívő) lelkész
Az ősi indiai eszmerendszer az emberi test különféle rétegeit határozza meg: az örök lelket egy finomfizikai réteg fedi, majd kívülről egy durvafizikai test veszi körül – ez utóbbit hívjuk mi hagyományosan testnek. A durva anyagi test durva anyagi elemekből áll, azaz föld, víz, tűz, levegő és éter alkotja, a finom anyagi test pedig az elméből, az értelemből és az egóból áll. A lélek az eredeti szubsztancia, ami életet ad az anyagi test egészének, mégis független attól.
Az életnek is három különféle állapotát különbözteti meg a védikus irodalom, melyet szthána-trajának nevez, ezek pedig: a mély alvás, az álom és az ébrenlét.
Álmainkban a tudatalattinkat ért benyomások és dédelgetett vágyaink hatására sok mindent létrehozunk, sokféle helyen járunk, különféle lényekkel, régen látott emberekkel találkozunk, amikor azonban felébredünk, mindez szertefoszlik. Alvás közben a finomfizikai test képes elhagyni a durvafizikai testet és a finomabb dimenziókban vándorolhat. Az elme különféle állapotai következtében álmunkban, amikor a tudatunk teljesen be van fedve, kedvező és kedvezőtlen helyzetekbe kerülünk, ezek azonban mind ideiglenesek és illuzórikusak. Az álom tehát nem valóságos, csupán a feltételekhez kötött élet egyik fázisának megnyilvánulása, ahogyan az ébrenlét is.
Az álom egy ideiglenes állapot, amit szentírásaink az anyagi teremtésben töltött, éppoly átmeneti életünkhöz hasonlítanak. “Ami a múltat, jelent és jövőt magában foglaló időben történik, az pusztán álom. Ez minden védikus írás titkos értelme.” (SBh.4.29.2) Az ember nem bánkódik túl sokáig az álombéli helyzete miatt, ha pedig jelen életünk eseményei iránt is hasonlóan semleges hozzáállást tudunk kifejleszteni, megértve a teremtésben töltött létünk átmeneti mivoltát, akkor mi sem fogunk bánkódni a veszteségeinken. Az illuzórikus álmodozás helyett jobb, ha a valóságra fordítjuk a figyelmünket, arra, ami örök és valóságos: a lélekre.
Végh József
buddhista tanító
A korai Buddha beszédekben nem találhatunk különleges tanításokat az álmokkal kapcsolatban. Hétköznapi módon jelenik csak meg az álom vagy az alvás. Aki hiteles fordításokban olvassa Buddha szavait, beleütközik abba, hogy egyáltalán melyik szó vonatkozik konkrétan az alvásra, melyik az álomra, mennyire választották ezt annak idején szét.
Az álom példája többféle összefüggésben fordulhat elő. Álljon itt néhány példa:
1. „Az álom: az álom, nem szabad neki túlzottan nagy jelentőséget tulajdonítani.” A valóság, mint tudatunk terméke: szintén álom. Mivel ez egy közösen megerősített illúzió, mégis jobban lehet rá alapozni, mint egyedi élményeinkre.
2. Az álomban tudatunk nem olyan összeszedett és tiszta, mint ébrenléti állapotban. Buddha a tudatos jelenlétet tanította, amely egy szinten már kiterjed az álmok világára.
3. Buddha 12 aszkéta-gyakorlata közül, amelyek nem számítanak túlzásnak vagy önkínzásnak, az egyik az, hogy éjjel is, lótuszülésben, vagyis ülő meditációs testhelyzetben kell aludnia.
Az alvásban és az ébrenlétben a tudatos jelenlét azzal kezdődik, hogy reggel, amikor akarunk, akkor is fel tudunk ébredni, vagy, ha úgy tartja kedvünk, sokáig nyújthatjuk az alvást.
Amikor tudatosan alakítjuk álmainkat, tudatunknak olyan rétegeivel dolgozunk, amelyekkel ébrenlétben nem szoktunk. Más törvényszerűségei vannak, mint a racionálisan gondolkodó tudatunknak. Az indiai vagy a tibeti hagyományokban, hasonlóan sok természeti nép hiedelmeihez, az álomban tapasztalt világ is fontos, de üzeneteit, történéseit az ébren megélt világ törvényeinek az ismeretében vehetjük csak figyelembe.
Mivel az a folyamat, amelyet Buddha az éber figyelmet tanító gyakorlattal elindított, még most is tart, sok új módszerrel és ismerettel gazdagodott a hagyomány az álom és az alvás terén is.
Verő Tamás
rabbi
A Bibliában nagy szerepe van az álomnak. Ábrahámnak látomásban jelenik meg az Örökkévaló, majd mély álomba merül, és vízióban látja a zsidó nép elnyomatásának korszakait. Avimelech álmában kapja a figyelmeztetést: ne közelíts Sárához, ki férjes asszony. Jákob álmában létrát lát, mely az égig ér. Nebukadnecár babilóniai király álma, amit Dániel fejt meg, nagyon hasonlít a fáraó álmára, itt is, ott is jelképesen kell értelmezni, és ennek értelmében megfejteni. Lábán, Bileám és Salamon király is álmodtak.
A Biblia nem egy helyen az álmot a próféciával együtt említi. Egyes próféták álmukban kapták az isteni útmutatást, mások ébren. Bölcseink kihangsúlyozták, hogy „az álom egyhatvanad része a próféciának”. Egy Talmudi bölcs úgy véli, hogy „nincs álom hiábavalóság nélkül”. Rabbi Jochánán szerint „háromféle álom teljesedik be: amit reggel álmodik valaki, amit valaki más álmodik felőle, és amelyik megfejtése már benne foglaltatik az álomban”. Ehhez hozzáteszik, hogy az is, amelyik egymás után kétszer visszatér. Racionális felfogást tükröz Smuél bár Náhméni véleménye, aki azt mondta, hogy „arról álmodik valaki éjjel, amire gondolt nappal”. Rává hozzáteszi, hogy csak gyakorlati dolgokról álmodik valaki, de nem arról például, hogyan mászik át az elefánt a tű fokán. Ami az álomfejtést illeti, bölcseink itt is szkeptikusok voltak, és megállapították, hogy „az álomfejtés a fejtő szájíze szerint történik”, vagyis úgy fejtem meg, ahogy akarom. Az egyik Talmud-bölcs elbeszélte, hogy egyszer álmodott, és elment mind a 24 álomfejtőhöz, akik akkor Jeruzsálemben működtek, és mind másképp fejtette meg álmát, és mindegyik megfejtés meg is valósult a későbbiekben. Vannak, akik egy rossz álom nyomán böjtölni szoktak, hogy semlegesítsék az álom hatását. Ez hagyományaink szerint nem kötelező, de ajánlatos magába szállni a rosszat álmodónak és jótékonyságot gyakorolni.
