Minden a klinikákon, a pszichiátriai osztályokon kezdődik. Valaki összeomlik, bekerül a kórházba, adott esetben a zárt osztályra, és elindulnak a vizsgálatok.
Sajó Boglárka története is hasonló. Tizennégy évvel ezelőtt, 2002-ben édesapja halála után tört össze lelkileg.
Kilenc hónapon keresztül minden éjjel sírtam, ez nem túlzás, minden éjjel. Nagyon kemény időszak volt. Sokkal intenzívebben éltem meg a gyászt, mint mások, és egyszerűen nem tudtam kikeveredni belőle. A munkámat is csak nagy küzdelmek árán tudtam elvégezni. Végül úgy döntöttem, segítséget kérek
– meséli Bogi.
![Kilenc hónapon keresztül minden éjjel sírtam. Nem túlzás, minden éjjel 1 Fotó: Berecz Valter](http://24.hu/app/uploads/2016/03/220.jpg)
A kórházban bipoláris depressziót diagnosztizáltak nála, gyógyszeres kezelést és terápiát kapott, majd évekkel később rátalált a festésre, ami olyan szabadságot adott neki, amilyet soha előtte nem érzett. Csak tavaly, édesanyja halálakor tette le az ecsetet, amikor ismét kiújult a betegsége, és öt hónapra visszakerült a pszichiátriára.
Anyukámmal szoros szimbiózisban éltünk, rengeteg bátorítást kaptam tőle az alkotáshoz, inspirált, és mindig szeretettel vett körül, borzasztó nehezen tudtam feldolgozni az elvesztését. Gondolni sem tudtam a festésre.
Még a kórházban, egy pszichológus támogatása mellett veselkedett neki újra a festésnek,
Most már kezd jobban lenni, ismét ecsetet ragadott, de mint mondja, még közel sem a régi.
Boglárka, jó néhány – depresszióval, skizofréniával, személyiségzavarral, étkezési zavarral küzdő – sorstársával együtt, a Moravcsik Alapítvany égisze alatt alkot. Közülük a legtöbben a pszichiátriai klinikákon találkoznak a művészetterápiával, ahol az egész pusztán a kezelés kiegészítése. A foglalkozás művészetterapeuta vezetésével zajlik, célja pedig, hogy az alkotó folyamaton, vagy akár a kész művön keresztül diagnózis-alátámasztás vagy terápiás segítség történjen. Minden, ami itt készül, a páciens kórlapjának része, nem több, nem kevesebb.
Az alkotás azonban önmagában senkit sem képes meggyógyítani, ha így lenne, nem találkoznánk pszichiátriai betegségekkel élő művészekkel. Alternatív lehetőséget képes nyújtani.
![Kilenc hónapon keresztül minden éjjel sírtam. Nem túlzás, minden éjjel 2 Fotó: Berecz Valter](http://24.hu/app/uploads/2016/03/317.jpg)
Egyes betegek ezen az úton sokkal könnyebben képesek megnyilvánulni. A terápiás beszélgetések jóval kevésbé hatékonyak náluk, mert nehezebben fejezik ki magukat. Az alkotótevékenység számukra sokkal nyitottabb irány. Ez természetesen csupán kiegészítő terápiás tevékenység, megszabadítja a pácienseket a belső feszültségeiktől, és az önértékelésük is javul általa.
– így dr. Simon Lajos, a kuratórium elnöke, pszichiáter.
A tehetség utat tör magának
Az országosan egyedülálló Budapest Art Brut galéria története ott kezdődött, ahol a klinikai művészetterápia véget ér.
Az alapítvány nekik biztosít keretet, hátteret.
![Kilenc hónapon keresztül minden éjjel sírtam. Nem túlzás, minden éjjel 3 Fotó: Berecz Valter](http://24.hu/app/uploads/2016/03/4__.jpg)
Azok a betegek, akik jó állapotban vannak, otthon élnek, vagy nappali szociális ellátásban vesznek részt, azoknak hobbi, kiegészítő tevékenység, amit az alapítvány biztosít. A felépülésmodellben nagyon fontos elem, hogy értékképző tevékenységet folytatnak. Emellett a galéria és az alapítvány közösséggé szervezi a klienseket, akiket így már jóval könnyebb integrálni az egészséges populációba
– magyarázza Kovács Emese, a BAB galéria vezetője.
Az Üllői úti kiállítótérben számos csodaszép alkotás látható. A termékek között vannak festmények, grafikák, de kézzel varrt plüssfigurák, kerámiák, és fából készült gyerekjátékok is. Csupa olyan dolog, amit sokszor a drága, egyedi dolgokat árusító kézművesüzletekben keresünk. Miközben, ha ismernénk az alapítvány munkáját, akár ide is betérhetnénk körülnézni.
Nem mellesleg, ha valaki a galéria shopjában vásárol, nagyban hozzájárul az alapítvány tevékenységéhez, illetve elősegíti a pszichiátriai betegek önértékelését, hiszen ők ezáltal visszajelzést kapnak a művészetükről. Sőt, mivel magát az üzletet megváltozott munkaképességű pszicho-szociális fogyatékkal élő emberek tartják fent és működtetik, őket is támogatjuk a vásárlással.
Csökkenteni a szakadékot
Kovács Emese hangsúlyozta, hogy igen nehéz dolguk van, ha reklámozni szeretnék a galériát.
Épp ezért igyekeznek folyamatosan szélesíteni a galériában kiállító alkotók skáláját, hogy a közös nevező a művészet és ne a betegség legyen.
Emellett minden évben PszichArt24 néven egész napos művészeti maratont szerveznek, ahol az egészségestől a betegig szabadon alkothat bárki. A legfontosabb pedig, hogy az alapítvány kliensei végeznek a szervezésen és a lebonyolításon át minden feladatot. A program sikerét mutatják a számok: a tavalyi rendezvényen több mint 490 kép készült.