Minden a klinikákon, a pszichiátriai osztályokon kezdődik. Valaki összeomlik, bekerül a kórházba, adott esetben a zárt osztályra, és elindulnak a vizsgálatok.
Sajó Boglárka története is hasonló. Tizennégy évvel ezelőtt, 2002-ben édesapja halála után tört össze lelkileg.
Kilenc hónapon keresztül minden éjjel sírtam, ez nem túlzás, minden éjjel. Nagyon kemény időszak volt. Sokkal intenzívebben éltem meg a gyászt, mint mások, és egyszerűen nem tudtam kikeveredni belőle. A munkámat is csak nagy küzdelmek árán tudtam elvégezni. Végül úgy döntöttem, segítséget kérek
– meséli Bogi.
A kórházban bipoláris depressziót diagnosztizáltak nála, gyógyszeres kezelést és terápiát kapott, majd évekkel később rátalált a festésre, ami olyan szabadságot adott neki, amilyet soha előtte nem érzett. Csak tavaly, édesanyja halálakor tette le az ecsetet, amikor ismét kiújult a betegsége, és öt hónapra visszakerült a pszichiátriára.
Anyukámmal szoros szimbiózisban éltünk, rengeteg bátorítást kaptam tőle az alkotáshoz, inspirált, és mindig szeretettel vett körül, borzasztó nehezen tudtam feldolgozni az elvesztését. Gondolni sem tudtam a festésre.
Még a kórházban, egy pszichológus támogatása mellett veselkedett neki újra a festésnek,
Most már kezd jobban lenni, ismét ecsetet ragadott, de mint mondja, még közel sem a régi.
Boglárka, jó néhány – depresszióval, skizofréniával, személyiségzavarral, étkezési zavarral küzdő – sorstársával együtt, a Moravcsik Alapítvany égisze alatt alkot. Közülük a legtöbben a pszichiátriai klinikákon találkoznak a művészetterápiával, ahol az egész pusztán a kezelés kiegészítése. A foglalkozás művészetterapeuta vezetésével zajlik, célja pedig, hogy az alkotó folyamaton, vagy akár a kész művön keresztül diagnózis-alátámasztás vagy terápiás segítség történjen. Minden, ami itt készül, a páciens kórlapjának része, nem több, nem kevesebb.
Az alkotás azonban önmagában senkit sem képes meggyógyítani, ha így lenne, nem találkoznánk pszichiátriai betegségekkel élő művészekkel. Alternatív lehetőséget képes nyújtani.
Egyes betegek ezen az úton sokkal könnyebben képesek megnyilvánulni. A terápiás beszélgetések jóval kevésbé hatékonyak náluk, mert nehezebben fejezik ki magukat. Az alkotótevékenység számukra sokkal nyitottabb irány. Ez természetesen csupán kiegészítő terápiás tevékenység, megszabadítja a pácienseket a belső feszültségeiktől, és az önértékelésük is javul általa.
– így dr. Simon Lajos, a kuratórium elnöke, pszichiáter.
A tehetség utat tör magának
Az országosan egyedülálló Budapest Art Brut galéria története ott kezdődött, ahol a klinikai művészetterápia véget ér.
Az alapítvány nekik biztosít keretet, hátteret.
Azok a betegek, akik jó állapotban vannak, otthon élnek, vagy nappali szociális ellátásban vesznek részt, azoknak hobbi, kiegészítő tevékenység, amit az alapítvány biztosít. A felépülésmodellben nagyon fontos elem, hogy értékképző tevékenységet folytatnak. Emellett a galéria és az alapítvány közösséggé szervezi a klienseket, akiket így már jóval könnyebb integrálni az egészséges populációba
– magyarázza Kovács Emese, a BAB galéria vezetője.
Az Üllői úti kiállítótérben számos csodaszép alkotás látható. A termékek között vannak festmények, grafikák, de kézzel varrt plüssfigurák, kerámiák, és fából készült gyerekjátékok is. Csupa olyan dolog, amit sokszor a drága, egyedi dolgokat árusító kézművesüzletekben keresünk. Miközben, ha ismernénk az alapítvány munkáját, akár ide is betérhetnénk körülnézni.
Nem mellesleg, ha valaki a galéria shopjában vásárol, nagyban hozzájárul az alapítvány tevékenységéhez, illetve elősegíti a pszichiátriai betegek önértékelését, hiszen ők ezáltal visszajelzést kapnak a művészetükről. Sőt, mivel magát az üzletet megváltozott munkaképességű pszicho-szociális fogyatékkal élő emberek tartják fent és működtetik, őket is támogatjuk a vásárlással.
Csökkenteni a szakadékot
Kovács Emese hangsúlyozta, hogy igen nehéz dolguk van, ha reklámozni szeretnék a galériát.
Épp ezért igyekeznek folyamatosan szélesíteni a galériában kiállító alkotók skáláját, hogy a közös nevező a művészet és ne a betegség legyen.
Emellett minden évben PszichArt24 néven egész napos művészeti maratont szerveznek, ahol az egészségestől a betegig szabadon alkothat bárki. A legfontosabb pedig, hogy az alapítvány kliensei végeznek a szervezésen és a lebonyolításon át minden feladatot. A program sikerét mutatják a számok: a tavalyi rendezvényen több mint 490 kép készült.
