Élet-Stílus a világ egy fura hely

Ez a perui folyó olyan forró, hogy az állatok azonnal megfőnek benne

Az Amazonas esőerdőinek mélyén még mindig ismeretlen, lenyűgöző csodák bújnak meg, melyekről egyedül a különböző, eltűnőben lévő törzsek történetei adnak hírt.

A forró folyóról a perui és brazil esőerdőkben élő Asháninkák ősi történeteinek egyikében esett szó, ők Shanay-timpishkaként (“a nap melegével felforralt”) hivatkoznak rá, megjegyezve, hogy a folyam egy óriási kígyó, Yacumama (a vizek anyja) szájából indul.

12697480_1670354546554607_4647835364208501317_o

A történet teljes egészét tudományos bizonyítékok és leírások hiányában legendának tekintették, még a harmincas évek néhány jelentése ellenére is. A geológusok szerint a folyó létezése kizárt volt, hiszen óriási mennyiségű geotermikus energiára van szükség a folyó egyes szakaszainak felmelegítéséhez, ez pedig több, mint hétszáz kilométerre a legközelebbi aktív vulkántól közel lehetetlen.

A legenda

Mikor Peruba megérkeztek a spanyol konkvisztádorok, megkérdezték az inkákat, hogy van-e esetleg a közelben még egy ilyen civilizáció, amit meghódíthatnak, esetleg még több arany rejtőzik-e a környéken. Az inkák bosszúból azt válaszolták, hogy menjenek Amazóniába, ott rengeteg aranyat fognak találni, sőt, egy egész aranyvárost, Eldorádót is.

A spanyolok azonnal bevetették magukat a dzsungelbe, de jó részük sosem került elő onnan újra. A visszatérők elképesztően erős sámánokról, a Napot eltakaró óriási fákról, embereket egészben lenyelő kígyókról és egy igen forró vizű folyóról meséltek.

A tudományos leírásra egészen öt évvel ezelőttig kellett várni, mikor a geotermiával foglalkozó tudósok egyike, a Peruban született Andrés Ruzo egy rokonlátogatás alatti ebéden megemlítette a nagyapjától számtalanszor hallott legendát, hozzátéve, hogy szerinte ez merő képtelenség, nagynénje azonban kijelentette,

nem, Andres, én voltam ott, sőt, úsztam is abban a folyóban.

Nagybátyja megerősítette a történetet, hozzátéve, hogy a folyót egy erős sámán őrzi, akinek feleségével a nagynéni kimondottan jóban van, így egy nagy esőzés után még fürödhetett is a vízben.

10005929_1674411602815568_5223308926109416192_o

2011-ben végül Ruzo és nagynénje együtt indultak el a folyóhoz, ahol a fiatal tudós megbizonyosodott a történet igazságtartalmáról: az alig 6,4 kilométer hosszú folyó tényleg egy, kis túlzással akár kígyófejnek is nézhető sziklából ered, hőmérséklete pedig a legtöbb pontján 50 és 90°C között változik, noha néhol már majdnem eléri a forráspontot.

1979216_289279267903428_1972443917_o

“Olyan volt, mintha egy sütőben lévő szaunában ülnék. Ha belógattam volna a kezem a vízbe, fél másodperc alatt harmadfokú égési sérüléseim lettek volna, a bezuhanás pedig könnyen végzetessé válhatott volna.”

Kiderült, hogy a rövid folyó már évszázadok óta a környező törzsek mindennapjának része – főznek a vizével, mosnak benne, teafőzésre használják, sőt, úgy gondolják, hogy a kiáramló gőz a közeli, orvosságként használt Came Ranaco fa leveleit is még hasznosabbá teszi.

10011288_289274017903953_1165738987_n

A kisebb állatok élete gyakran ér véget a folyóban – hiába a kétségbeesett menekülés, a forró víz nem ismer kegyelmet.

A szakaszonként különböző, de magas hőmérsékletre továbbra sincs biztos magyarázat, de Ruzo a Föld repedéseire gyanakszik, amiről két évvel ezelőtt, egy TED-előadása folyamán beszélt:

“Mint ahogyan a vérünk vénákon és ereken fut át, a Föld forró vizet küld a repedéseken. Ezek a felszínt elérve többféle formában is jelentkezhetnek: hőforrásként, fumarolaként, vagy épp forrás közelben lévő folyószakaszokként.”Ruzo a folyó élővilágának feltérképezésén is dolgozik, hiszen az ilyen magas hőmérsékletű vízben élő organizmusok megismerése hozzásegíthet minket ahhoz, hogy megtudjuk, hogyan született meg az élet a Földön.

A kutató eredményeit közérthető formában a két héttel ezelőtt megjelent, The Boiling River: Adventure and Discovery in the Amazon című könyvében adta közzé, de továbbra is dolgozik az ezzel kapcsolatos kutatásokon, és igyekszik, hogy a helyet védetté nyilvánítsák, valamint a környező erdőket csak ökológusok közelíthessék meg, hiszen

egy sámán számára ez egy szent hely. A geológus számára egy egyedülálló geotermikus jelenség. Az illegális fakitermelők és marhatenyésztők számára egy újabb kiaknázható forrás. A perui kormánynak csak egy újabb védtelen földdarab, ami bármire használható. A célom, hogy megbizonyosodjak arról, hogy bárki is uralja a területet, tisztában legyen a forró folyó egyediségével és fontosságával.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik