Februárban bombaként robbant a hír, hogy augusztus 10-én, a mínusz egyedik napon a világ egyik legmenőbb popzenésze, Robbie Williams tiszteletét teszi a Sziget nagyszínpadán. Nem akármekkora dolog ez, pláne, ha tudjuk azt is, hogy a világszerte népszerű zenész mostanáig szinte kizárólag csak stadion-, illetve arénakoncerteket vállalt és idén először döntött úgy, hogy a Let Me Entertain You című turnéjával fesztiválokra is ellátogat. Többek között a Szigetre is.
“Azt azért el kell mondanunk, hogy egy normál programnapra nem biztos, hogy meg tudtunk volna finanszírozni egy ilyen volumenű fellépőt” – mondja Fülöp Zoltán, aki többek között a Sziget fesztivál nemzetközi zenei programjáért is felel, és aki a Hír24-nek elárulta azt is, a fesztivál nulladik, illetve mínusz egyedik napjára évek óta próbálnak hasonló kaliberű neveket elcsábítani. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ezek a produkciók, mint például a Red Hot Chilli Peppers, Eminem vagy az AC DC, nem sűrűn fordulnak meg fesztiválkörnyezetben, vagy ha mégis, akkor olyan nagyságrendű gázsikért játszanak, mint a VOLT Fesztivál teljes programköltségvetése.
“Korábban több alkalommal is próbálkoztunk meghívni őt a Szigetre, idén szerencse is kellett ahhoz, hogy Robbie Williams elfogadja a Sziget felkérését, de az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy az ő gázsija az eddigi legnagyobb, amit a Sziget történetében valaha kifizettünk egy fellépőért. A fesztivál befogadóképességét és jegyárszintjét figyelembe véve, ezt az összeget csak egy full teltház esetén tudjuk majd kigazdálkodni” – tette hozzá.
Hónapokig tarthat az egyezkedés
Az ilyen és ehhez hasonló szuperprodukciók az esetek többségében hosszú hetek, de inkább hónapok egyeztetésének eredményei. Fülöp Zoltán azt mondja, Robbie Williams esetében a tárgyalássorozat közel két hónapig tartott, mert “egyrészt tisztázni kellett azt, hogy melyik napon ér rá, hogyan tudja beilleszteni fellépését a turnéba, de leginkább meg kellett állapodni a fellépti díjban” és még csak ezután jöhettek – a sokszor szintén a szerződés feltételei közé tartozó – technikai részletek.
Ha megvan a gázsi és megegyeztek a technikai részletekről is…
Jöhetnek az olyan extra igények, mint a Marilyn Manson kérésére feketére dekorált öltözőkonténerek, a Calvin Harris által megrendelt 30 éves skót whisky, vagy épp a mobil konditerem, amit a második Balaton Soundra érkező Moby kért magának. “Ez utóbbit egyébként sikerült felépítenünk, majd amikor a tour-manager megjelent a fesztivál helyszínén, nagyot nevetett, és elmondta, mi voltunk az első olyan promoter, aki ezt a kérést komolyan vette és tényleg meg is csinálta.”
A már-már legendás extrák, vagy éppen bonyolult catering igények mellett manapság a legtöbb fejtörtést a fellépők programba illesztése, az ún. “line up” összeállítása és a zenei program kommunikációja jelenti.
“Szinte kivétel nélkül a ‘konfirmálás’, azaz az ajánlat elfogadásának, megerősítésének feltétele, hogy milyen idősávban, kik előtt és után tervezzük felléptetni az adott zenekart. Gyakran előfordul, hogy hiába egyezünk meg az anyagi feltételekben, a nem megfelelő line up miatt hiúsul meg a deal.”
Ha mindez stimmel, a következő buktató lehet, az ún. “artwork” elfogadtatása, azaz, hogy miként szerepel a zenekar a fesztivál hirdetésein, mennyire szerepel kiemelt helyen, hányadik sorban kap helyet.
“Ez a probléma az utóbbi években legmarkánsabban a Balaton Sound kapcsán jelentkezik, gyakorlatilag képtelenség bármiféle erősorrendet felállítunk a fellépők között, hiszen a sztár DJ-knek az sem mindegy, ki mellett szerepelnek a plakáton, egyáltalán hajlandók-e ugyanazon a színpadon vagy ugyanaznap a fesztivál bármely más színpadán fellépni, ahol és amikor a kifogásolt DJ kolléga játszik.”
Kép forrása: MTI
Nem lehet elég korán kezdeni…
A fesztiváligazgató azt mondja, a nulladik, a mínusz egyedik, de gyakorlatilag az egész fesztivál programjának a szervezését nem lehet elég korán elkezdeni. “Már közvetlenül az előző szezon végén számba vesszük azt a néhány zenekart, akik igazi szupersztároknak vagy a rendezvényeink potenciális headlinereinek számítanak, és bombázni kezdjük őket az ajánlatainkkal.”
És még így is van, akit gyakorlatilag képtelenség becserkészni. “Vannak zenekarok, akik alapvetően nem szoktak fesztiválokon játszani, és vannak olyanok is, akiknek egy-egy piacon “nem éri meg” a fesztivál műfaját választani. Évek óta hiába próbáljuk hívni például a Depeche Mode-ot, mert azt mondják, Magyarországon olyan hatalmas rajongótáboruk van, hogy évente gond nélkül meg tudták – és tudnák – tölteni a Népstadiont, ezért nem éri meg nekik eljönni egy fesztiválra fix gázsiért.”
Hogy áll össze a fellépőlista?
Trendek, kívánsággépek, aktuális zenekari listák más néven ún. “rosterek”, turnéperiódusok és turnéútirányok, valamint személyes koncertélmények, zenei szakértők, zenei szaklapok és médiumok: így összegezhetnénk azt a mátrixot, ami arról dönt, végül kik lesznek majd a meghívott előadói a jelentős nyári fesztiváloknak, amilyen a Sziget, a Balaton Sound, vagy épp a VOLT. “Igyekszünk a rendszerbe minél több szempontot betáplálni” – magyarázza Fülöp Zoltán, aztán hozzáteszi, a line up elkészítéséhez elengedhetetlen, hogy képben legyenek a trendekkel, és azzal, mit szeretnek épp a fiatalok.
“A fentiek közül ugyanakkor a legfontosabbak a “rosterek”, hiszen az ügynökségek ezeken listázzák azokat a zenekarokat, akik az adott évben turnéznak. Gyakran éri a szervezőket kritika, hogy nem tudják elhozni a kívánsággépek listavezetőit vagy más aktuális kedvenceket, és sok esetben magyarázkodásnak tűnhet, de ha a művész éppen nem játszik a nyári fesztiválidőszakban, vagy nem lépnek fel Európában, vagy nem érinti a koncertturné a közép-európai régiót, akkor bármit elkövethetünk, nem járunk sikerrel.”
Persze, az, hogy valaki népszerű és adott esetben több millióan látták a youtube-os videóját, még korántsem jelent egyet egy nagyszínpados fellépéssel. Sőt! Az igazgató szerint különösen a netes “sztárokkal” óvatosak, mert ilyen esetekben könnyen előfordulhat, hogy a népszerű produkció végül “nem szólal meg a színpadon”.
Hozzáteszi, pl. PSY és a Gangnam Style elsöprő sikere után gondolkodtak el először azon, hogy netes “celebet” hívnak meg fesztiválra, de “akkor sem úgy gondoltuk ezt, hogy főműsoridőben felléptetjük őt egy másfél órás koncert erejéig, hanem egy gegnek gondoltuk, amit el lehet sütni a headliner és a co-headliner közötti átszerelési szünetben.”
Kép forrása: MTI
A Sziget újra menő
És nem csak azért, mert 2014-ben sorozatban másodszor gyűjtötte be a legjobb európai nagyfesztiválnak járó rangos European Festival Award díjat. “Néhány évvel ezelőttig megfigyelhető volt a folyamat, ahogy a magyar közönség kicsit elfordult a fesztiváltól. Nem volt már annyira trendi a Szigetre járni, mint mondjuk az azt megelőző években. Tavaly ezt a folyamatot sikerült megfordítani, de hogy pontosan minek köszönhető mindez, az még házon belül is akadémiai vita tárgya.”
Az igazgató szerint mindenképp sokat számított, hogy már évekkel ezelőtt elkezdtek azon dolgozni, hogy kialakítsanak a Szigetnek egy egyértelmű koncepciót, filozófiát (Island of Freedom), emellett rengeteget dolgoztak a hazai és nemzetközi kommunikáción, a fesztivál látványvilágán, dekorációján (szoros összehangban azzal, amit üzenni akar a Sziget), és persze a programokon is. “A zenei programok szervezőjeként nyilván azt mondom, rengeteget számított, hogy mára sokkal több erőforrást fordítunk arra, hogy a nagyobb színpadok programja megfeleljen a legkényesebb ízléseknek is.”
És, ha már ízlés…
Felmerül a kérdés, vajon a magyarok máshogy, vagy épp más zenét hallgatnak, mint a nyugat-európaiak. Fülöp Zoltán azt mondja, az elmúlt években ezen a téren nagy változásokat tapasztalnak. “Az elmúlt 20-30 évben a zenei közízlést nagy mértékben meghatározta, hogy olyan országos kereskedelmi rádiók formálták az emberek ízlését, amelyeknek az újdonságokra, vagy az értékes zenei tartalmakra kevéssé volt affinitásuk.”
Az igazgató szerint ez a helyzet nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a szélesebb közönség nem is nagyon juthatott hozzá azokhoz a zenékhez, amik Nyugat-Európában adott esetben már rég elérhetőek voltak. “A közízlés formálásában és a különbségek csökkentésében az elmúlt években komoly szerepet vállaltak az olyan rádiócsatornák, mint a Petőfi Rádió, a fesztiválozás műfajának egyre szélesebb körben divattá válása, de az igazi robbanást az interneten keresztül elérhető különféle zenei adatbázisok, szolgáltatások, online rádiók, a Youtube, a soundcloud tömeges elterjedése és az olyan online szolgálatatások megjelenése hozta el, mint mondjuk a Spotify, ahol dalok millió váltak hozzáférhetővé egyik pillanatról a másikra.”
