Locked-in, vagy más néven bezártságszindróma: így hívják azt a nagyon speciális, és legalább ennyire ritka állapotot, amibe a 19 éves ausztrál fiú, Bill Hawkins egy autóbaleset után került. Szülei, Jim és Lindy elmondása szerint fiuk – mióta magához tért a kómából – öntudatánál van, a gondolkodása ép, és mindent érzékel maga körül, ennek ellenére nem képes se mozogni, se kommunikálni.
Képek forrása: Daily Telegraph
A baleset, ami alapjaiban változtatta meg Hawkinsék életét 1990-ben történt, nem sokkal azután, hogy Bill megtudta, hogy felvételt nyert a haditengerészethez. Örömében azonnal hazaindult, hogy szüleivel is megossza a jó hírt, ám hazafelé túl gyorsan hajtott, áttért a szembejövő sávba, ahol frontálisan ütközött egy szembejövő autóval és felborult.
“Az elején úgy tűnt, néhány karcolással megússza a dolgot” – emlékezett vissza a fiú édesanyja, Lindy, majd hozzátette, néhány zúzódáson kívül, kizárólag a Bill fején lévő púp utalt a balesetre. “Aztán az orvosok közölték velünk, hogy a sérülése komolyabb, mint amilyennek tűnik, és hogy Bill kómába esett” – teszi hozzá.
A remény, hogy valaha is visszakapják életvidám, energikus gyermeküket, hét hónap után foszlott szét, Jim és Lindy ekkor döntöttek úgy, hogy lekapcsolják gyermeküket az őt életben tartó gépekről. Csak, hogy Bill nem akart még meghalni: miután lekapcsolták őt a gépekről, az orvosok is megdöbbentek, hogy a fiú még mindig lélegzik.
Újabb vizsgálatok következtek, melyek végén kiderült, Bill bezártságszindrómában szenved. Ennek már 25 éve. A fiúra azóta 40 fős, önkéntesekből álló ápolószemélyzet vigyáz, akik éjjel-nappal, a nap 24 órában segítik a fiú szüleit. “A locked-in szindrómás betegek egy része képes arra, hogy pislogással, vagy szemmozgással kommunikáljanak, de Billnél nem ez a helyzet. Néha – nagy ritkán – elmosolyodik, ami nagy öröm mindannyiunknak” – árulta el az egyik önkéntes Ms. Hand, aki azt is hozzátette, a segítség ellenére a szülők is minden idejüket fiúkkal töltik, és ha nagy ritkán kimozdulnak, sosem egy párként. “Egyikük mindig Billel marad.”
