Majdnem hat év, egészen pontosan 1922 nap után, ebben a pillanatban is úgy néz ki egy McDonald’s sajtburger menü, mintha legföljebb két-három napos lenne. Nézze meg a saját szemével! Ha IDE kattint, a pillanatnyi állapotról győződhet meg az Izland fővárosában, Reykjavíkban álló Bus Hostel webkamerájának nonstop közvetítésén.
De miért állítanak ki az izlandiak egy adag gyorskaját? Mert a burger és a krumpli történelmi ereklyéknek számítanak: fajtájuk utolsó példányai a szigetországban. A 2008-as gazdasági válság gyorsan és nagy erővel vonult végig Izlandon. A bankrendszer összeomlott, jött az államcsőd. Egy évvel később a kedvezőtlen gazdasági környezetre hivatkozva az amerikai gyorsétterem-lánc teljesen kivonult az országból. Utoljára 2009. október 30.-án nyitottak ki a McDonald’s izlandi éttermei, aznap, záróra előtt vett Hjortur Smarason egy sajtburger menüt. Nem mintha éhes lett volna: arra gondolt, hogy történelmi szuvenír lesz az ételből.
Igaza lett, bár azt talán még ő sem sejtette, hogy mennyire tartós emlékről van szó. A rothadásra, penészedésre, lebomlásra képtelen ételeket, egy évre még Izlandi Nemzeti Múzeumban is kiállították, innen került át nemrégiben a Hostel webkamerája elé.
UPDATE:
A McDonald’s, illetve magyarországi kommunikációs ügynöksége máris reagált az utolsó izlandi menüről szóló cikkünkre, és magyarázatot adtak a mekis ételek rohadásképtelenségére. A rejtély nyitja nem a tartósítószerekben van, hanem az ételek gyors nedvességvesztésében van. Az ételek már az elkészítésük során elveszítik nedvességtartalmuk nagyját, majd szobahőmérsékleten rohamosan az összes többit is. Egyszerűen nem marad bennük elég víz ahhoz, hogy rohadás beindulhasson. Hacsak nem kerülnek párás környezetbe, vagy olyan csomagolóanyagba, ami megakadályozná a víz eltávozását. Vagyis, ha egy friss, McDonald’s burgert nejlonzacskóba teszünk annak ugyanúgy rohadni és penészedni fog, mint a legbiobb ételeknek.
