A legjobb dolog a világon, vízben levezetni a testben, és az agyban felgyülemlett feszültséget. Már egy kádnyi habos forró víz is csodákra képes, de úgy éreztük, ez most kicsit kevés, sokkal nagyobb adagra van szükségünk a jóból ahhoz, hogy kimossuk magunkból a gondokat.
Zalakaros felé vettük az irányt. Sokat vártunk ettől a túrától, de még annál is többet kaptunk, mint amire számítottunk: a fürdőváros két szállodájában rövid idő alatt tökéletesen újratöltődtünk.
A négycsillagos MenDanben kezdtünk, ahol már az előtér is figyelemreméltó: a rengeteg zöld növényt a tetőbe épített üvegkupolán áthatoló természetes fény ragyogja be. A személyzet, és az ügyintézés az elvárásokat felmúlóan gondos és kedves.
Jókora, „luxus superior” kategóriájú szobánk barátságos bézs színe melegségérzetet adott. A hatalmas franciaágyon kívül egy méretes bőr ülőgarnitúra is a berendezéshez tartozott. A kényelmes fotelt a férjem rögtön lestoppolta magának. A sarokjakuzzival felszerelt fürdőszobát egy az egész falat helyettesítő üvegablak választotta el a lakótértől, így a ruha nélküli, privát bugyborékos fürdő is helyben volt, és közben akár a tévét is nézhettük a szobában.
A wellnessrészlegben három medence, három szinten, három hőmérsékletben, számos bugyborgó, masszírozó, sodró extrával. A víz szinte kimosta az agyunkból a gondokat, és ezt láttuk mások arcán is. Külön gondoltak a gyermekekkel érkezőkre is: elszeparált gyermekpancsolóval, játszótérrel.
Többféle szaunát izzadtunk végig: a finn-, aromaterápiás-, infraszauna mellett volt még gőzszoba, mindezekhez jéghideg merülő medence, vagy dézsából magunkra borítható hideg víz. Jópofának találtuk a trópusi őserdőt szimbolizáló kabint, fényekkel, hangokkal (madárcsicsergés, vihar).
Akik pedig igazi nyugalomra vágytak, azok elvonulhattak egy külön erre a célra leválasztott pihenőszobába a wellnessen belül.
A vacsi? Svédasztalos, gusztusos gazdag választékkal: annak is, aki csak könnyű ételre vágyott (én), és annak is aki jól be akart vacsorálni (a párom). Mindkettőnknek nagyon ízlett a citromos mártásos lazac. A férjem szerint fantasztikusan finomak voltak a minisütik. A hangulatot pedig élő zene dobta fel (megtudtuk, ez minden vacsorához dukál): klasszikus táncdalokat játszottak, nem túl hangosan. Jó néhány hölgy már az étkezés közben, ülve táncolt, a gyerekek pedig kiálltak a placcra, és billegették magukat a zene ütemére. Azt hallottuk, a vacsorák vége gyakran megy át egy kis táncos buliba, de ezt már nem vártuk meg.
A reggeli szintén svédasztalos habzsi-dőzsi, ahogy a férjem fogalmazott. Két ételt biztosan fogunk még emlegetni: a parasztreggelit, ami neki jött be nagyon, és a háromszög alakú mini sajtos sütit, amibe én szerettem bele.
Aztán belemerültem a valódi kényeztetésbe: Niutól felejthetetlen egy órát kaptam. A thai masszőrnő tetőtől talpig átgyúrt, a hátmasszírozás kifejezetten jól esett és kicsit enyhített a derékfájásomon. De a kézfej, a lábfej és a fejmasszázs okozott igazi meglepetést: utóbbi szinte kirobbantotta belőlem a felgyülemlett stresszt.
Férjem idegenkedik a masszázstól, a fodrászat sem lelkesítette fel, de a halpedikűrre felcsillant a szeme. Szóval ezt választotta, és nem bánta meg: kellemesnek találta, ahogy az állatok finoman „harapdálták” a lábát. És látványra is tetszett neki, ahogy örvénylettek és csoportosultak a lába körül, ahogy bebújtak a lábujjai közé is a kis halak.
Kíváncsian vártunk mit tud ehhez képest a háromcsillagos Aquatherm hotel. Kisebb, úgy mondanám, családias jellegű hely, igen kellemes belső terekkel. Volt üvegkupola, amely a fölött a kis sokszögletű tér felett ontotta be a napfényt, ahonnan a szobák nyíltak. A kis téren pedig egy fácska nyújtózkodott felfelé. Kedvességből itt sem volt hiány. Úgy tűnik, Zalakaroson pontosan tudják, hogy a vendég szereti valóban vendégnek érezni magát, és nem a napi robot részének.
Gondosan, igényesen berendezett szoba, kényelmes franciaággyal, és egy figyelemreméltó aprósággal: szoba egyik sarkába hangulatos kandallóutánzatot építettek be, amelyben egy sólámpa imitálta a tüzet. A fürdőszoba és a zuhanykabin egyaránt kényelmesen tágas.
A vacsora menüs volt: a leves és a süti fix, a másodiknál pedig kétféléből lehetett választani. A reggelit svédasztalosan kínálták, ahol a szokásos fogásokat mind megtaláltuk a sült kolbásztól a rántottától a felvágottakon, salátákon át a müzliig, és italokig.
A mini wellnessrészlegben gőzkabin, finn- és infraszauna kapott helyet, amihez nyakba zúdítható dézsás hűtést lehetett kipróbálni. Eszembe jutottak a jeges-vizes videók – az is hasonló érzés lehet. A medence pedig tulajdonképpen egy nagyobb méretű jakuzzi volt, amiben kellemesen el lehetett lazulni. A masszőr mellett játszószoba, játszótér, és minigolfpálya szolgálta a pihenést.
A Zalakaroson eltöltött két éjszaka tökéletes választásnak bizonyult, szinte teljesen kisimultan, lelazulva indultunk haza, azzal az érzéssel, hogy itt szinte bármennyi időt szívesen töltenénk még.
