Belső óránk folyamatosan tiktakol: jelzi, hogy mikor van szükségünk pihenésre. Ez a belső óra szabályozza a testhőmérsékletünket is, akárcsak szerveink aktivitását, és természetesen az elalvásban és az ébredésben is közreműködik.
Mindezt azonos ritmusban teszi, anélkül, hogy tudnánk a pontos időt. Hogy a belső óránk miként működik, azt egy hatvanas évekbeli kísérletben Jürgen Aschoff derítette ki. Egy felső-bajorországi kolostortelepülésen, Andechsben lakókomplexumot alakított ki, ahol 25 éven keresztül háromszáz önkéntessel hajtott végre teszteket. A résztvevőknek több hétre kellett beköltözniük a “bunkerbe” – és egy közös tulajdonságuk volt: nem volt órájuk.
Minden, természetes körülmények között megfigyelhető napi periodikus tevékenység megmaradt a résztvevőknél” – összegezte tapasztalatait Aschoff, aki 1958 óta dolgozik a Max Placnk Magatartás-pszichológiai Intézetben. Bár a napfény és a karórák, vekkerek hiányoztak, a résztvevők tudták, mikor kell aludniuk és felébredniük.
Kép forrása: Thinkstock
A kísérlet megmutatta azt is, hogy a 24 órás nap nem felel meg az ember természetes testritmusának. A belső óránk ugyanis 25 órás ritmusban ketyeg – írja a Spiegel Online. Ennek kiegyenlítésére van szükségünk a napfényre – magyarázza Joachim Ficker, a nürnbergi klinika alváscentrumának vezetője. Ez segíti a testet abban, hogy a belső óráját a külső, 24 órás ritmushoz igazítsa.
A természet úgy alakította ki a belső óránkat, hogy az a fényviszonyok változására is reagáljon. A szem mögött, ahol a látóidegek keresztezik egymást, helyezkednek el bizonyos idegsejtek, amelyek a tobozmirigynek jeleket küldenek, ha besötétedik. Ilyenkor ez a mirigy a melatonin nevű hormont szabadítja fel. Ez utóbbi gondoskodik arról, hogy fáradtak legyünk és aludjunk. A rendszer fényre éppen fordítva reagál: a szervezetet aktív állapotra állítja át.
Szeretné tudni, mi kell a tökéletes alváshoz? Olvassa el a folytatást a Házipatika oldalán!
