Szilasi Ildikó közgazdásznak tanult, de szabadidejét emberekkel, távoli kultúrákkal kapcsolatos civilszervezeteknél szerette volna tölteni, így jutott el 2002-ben Kongóba az Afrikáért Alapítvánnyal. Azóta a fekete kontinens 23 országában járt antropológusként, expedícióvezetőként, választási megfigyelőként. Olyan sokat írt élményeiről, hogy barátai, követői unszolására szervezett nekik is egy kongói utat. Annyira jól sikerült, hogy ezzel kezdett foglalkozni. Ahogy ő mondja, “kulturális mélyrepüléseket” vezet Szenegálban, Ghánában, Ugandában. Errefelé egyébként sem nagyon ismert a turizmus, hát még, ahogy Ildikó csinálja.
Olyan helyre viszi az utasokat, ahol aligha fordulnak meg fehérek. Szinte sehova nem mennek üres kézzel, így a helyiek is örülhetnek.
Itthon – főleg mostanában – Afrikáról szinte mindenkinek csak az Ebola és egyéb veszélyek jutnak eszükbe, de akik jártak már Ildikóval szellemidézésen, dobfesztiválon, eldugott kis piacokon, főúttól távol eső kis falvakban, tudják, Afrika szelíd, szerethető hely.
