Carol Krumhansl, a New York-i Cornell Egyetem professzora a gyermekkor mellett a húszas évek elejét tartja meghatározónak egy ember életében a zenei ízlés kialakulásában.
Minderre az alapján jutott, hogy 62 egyetemi diákkal fél évszázad legnagyobb slágereit hallgattatta meg, majd pedig kérdéseket tett fel nekik.
A pszichológusnő az 1955 és 2009 közötti évek mindegyikének két legnépszerűbb számát – azaz több mint száz slágert – hallgattatott meg az alanyokkal, és természetesen először is azt firtatta, hogy melyek tetszenek nekik a leginkább, utána viszont arra is rákérdezett, hogy az adott slágert kikkel hallgatta: magában, szüleivel vagy barátaival, és hogy milyen érzelmeket vált ki belőle az adott dal: boldogítja, elszomorítja, energiával tölti fel, vagy nosztalgiába ringatja.
A válaszok alapján kirajzolódott, hogy érzelmi kötődés van a gyerekkorban a szülők társaságában hallgatott számokhoz, azok önéletrajzi emlékként önkéntelenül visszavisznek az időben.
Krumhansl úgy találta, hogy mutatkozik némi kötődés – bár jóval gyengébb – a mai fiatal felnőttek részéről a nagyszüleik kedvelte zeneszámokhoz is.
