Az 57 éves Jim Dunbart a diagnózisát megelőzően többször érintette hátrányosan, hogy képtelen pontosan érkezni: több munkahelyéről kirúgták, kínosan érezte magát a temetéseken, ahova úgy kellett belopakodnia a ceremónia megkezdése után, a leendő barátnői pedig faképnél hagyták, mert nem akartak olyasvalakivel randizni, aki nem ismeri az órát.
„Fiatalabb koromban folyton magamat hibáztattam. Azt kérdezgettem magamtól, mi a fenéért nem vagyok képes pontosan érkezni? Miért nem tudok időben elindulni? Szörnyű volt, emlékszem folyton depressziós voltam” – kezdi a férfi, akit tavaly végül egy specialista nyugtatott meg. „Az orvosom elmondta, a „rossz szokásom” valójában egy betegség, amitől nem fogok tudni megszabadulni.
Orvosa szerint a probléma Mr. Dunbar agyának ugyanazt a területét érinti, amely a hiperaktivitásos figyelemzavarban szenvedőkét. Ezért nem tudja pontosan felmérni, mennyi időre van szüksége egy-egy tevékenység elvégzéséhez, és ez lehet az oka annak, hogy még akkor is elkésik az este 11-kor kezdődő filmről, ha egész nap emlékezteti magát, hogy moziba megy.
Persze az orvosok közül nem mindenkinek tetszik Dunbar úr diagnózisa. A késés, mint betegség például nincs is benne az amerikai DSM5-ben (ami a mentális betegségeket gyűjti össze). Dr. Sheri Jacobson pszichoterapeuta például azt mondja, az állandó késések valóban lehetnek egy betegség tünetei (például a hiperaktivitásnak, vagy a depressziónak), de ugyanúgy lehetnek egy rossz szokás tünetei is. „Úgy hiszem betegséget csinálni egy mindennapos emberi viselkedésből rossz ötlet” – tette hozzá a szakember.
