Mit tegyünk, ha egyik napról a másikra összeomlik az életünk? Egy: kiderül, hogy a párunk megcsalt, és máris a válási papírokat dugják az orrunk elé. Kettő: létszámleépítés miatt éppen minket tesznek lapátra. Ahelyett, hogy magunkba zuhanva bezárkóznánk a lakásunkba, inkább merjük újrakezdeni az életünket! Ne féljünk valami teljesen újba belevágni, hiszen abból csak jobb sülhet ki, mint amiben per pillanat tengődünk!
Változások? No para!
Békési Eszternek, a Szerdán habcsók című könyv főhősének legalábbis ez bejött. Igaz, kissé unszolni kellett, de fél év alatt nemcsak szerelemre lelt, hanem új pénzkereseti forrásra is, még pedig a hobbiként űzött gasztrobloggerkedése révén.
Papp Diána újságíró, a Nők Lapja vezető szerkesztője nem életvezetési tippekkel akart minket ellátni a könyvében, csupán fel szerette volna nyitni a szemünket arra, hogy a kudarcok ellenére is bátran nyissunk az újra. A baráti köreiben, az ismerősei között ugyanis többen is hasonló szituációba kerültek, mint a regény főhőse.
„Harmincasok, kiégtek a munkahelyükön, ahol már több mint tíz éve dolgoztak, unják a munkájukat, valamint párkapcsolati problémákkal küzdenek. Manapság már mindenki egy perc alatt kiugrik egy kapcsolatból, mert egy újabb inger éri. Nem próbálkozik a fenntartásával, meg sem akarja oldani a problémákat, mondván lesz, ami lesz” – hangsúlyozta Diána, aki elhatározta, mutat egy lehetőséget a „hogyan továbbra”. Mint mondja, nézte a reakciókat, ki hogyan „válaszol”, és amikor azt látta, hogy az egyik barátnője nagyobb hülyeséget csinál, mint a másik, úgy döntött, ő is ad erre egy „választ”. „Rá akartam mutatni, hogy nagyobb csodák nélkül is működik az élet, és boldog lehet az ember” – jelentette ki.
Elő a köténnyel!
Ha a regényt olvasva, csorogni kezd a nyálunk, a hiba nem bennünk van. A szórakoztató történet ugyanis hemzseg az ínycsiklandozó fogásoktól. Nem csoda, hiszen Diána, aki ugyan nem gasztroblogger, imád sütni. „Akik eddig olvasták a könyvemet, vagy szörnyen éhesek lettek közben, vagy pedig elkezdték kijegyzetelni a recepteket, hogy aztán végigfőzhessék” – osztotta meg a Hír24.hu-val a könyvére érkezett első olvasói reakciókat.
Az írónő körülbelül 15 receptet csempészett bele a sztoriba, megosztva velünk a legnépszerűbb saját családi, baráti fogásokat. Ha előkapjuk a konyhai felszerelésünket, többek között chilis babos pizzát, gyors túrós sütit, ratatouille-t vagy báránybordát varázsolhatunk az asztalra a könyvből.
Lássuk Papp Diána két kedvenc receptjét a regényből:
Tonhalas sugó pennével
„Olívaolajat, hagymát, tonhalkonzervet, tésztát, olajbogyót vett a boltban még délután. Betette a lejátszóba a kedvenc Stevie Wonder-cédéjét, és elkezdett főzni. A 32. születésnapjára kapott méregdrága késével felaprózta a mogyoróhagymát. A serpenyőbe kevés olajat öntött, és amikor kellőképpen felhevült, rádobta a hagymát, aztán pár perc múlva a fokhagymát. Amikor kifényesedett a hagyma, ráöntötte az utolsó, toszkán paradicsomból készült szószt. Sót, borsot már talált előző nap a kamrapolcon, azzal fűszerezett. És egy kevés szárított bazsalikommal. Rotyogott a mártás, amikor beleöntötte a tonhalat, az olajával együtt, és legvégén a fekete, nagy szemű olívabogyót. Ekkor elkezdte forralni a tésztavizet. Alig öt percet főzte a pennét. Amikor mindennel elkészült, kiöntötte az előző napról maradt vörösbort egy pohárba, leült, beleszagolt a levegőbe, alaposan megtunkolta a tésztát a mártásban, és csak ette és ette és ette a tonhalas sugót.”
Diós habcsók (nuszpuszedli)
„A nagymamám habcsókja. Copyright by Irén Nagyi. Ne lepődjön meg senki, ő nuszpuszedlinek hívja. Semmi más nem kell hozzá, mint dió, kristálycukor és tojásfehérje. Na és egy robotgép. (…) Annyi a feladat, hogy a tojásfehérjét kemény habbá verjétek a cukrot már hozzáadva, szigorúan gőz felett. Aztán csak keverjük, amíg le nem ég a robotgép, vagy esetleg el nem készül a hab. Ebbe keverhetjük bele aztán a diót. A dió hozzáadása előtt vegyetek ki valamennyit a habból, ez lesz a sapkája a nuszpusznak. A nuszpusz kicsi gömböcskékként kerül a tepsibe, és kb. tíz percet kell sütni. Nem sül, hanem szárad. A múltkor én össze is ragasztottam kettőt szilvalekvárral, (…) a nagyi szerint csak natúran finom. Döntsétek el ti.”
