Az interneten rengeteg ötlet kering arról, hogyan tudjuk letenni az átkos bűzrudat. De már előre szólok, ha az ilyen könnyű lenne, nem gazdagodna meg szegény füstösökön a fél gyógyszeripar, a legkülönfélébb természetgyógyászok, illetve kuruzslók – ja, és a dohányipar. A Caring.com öt hasznos tippjét Mark Twain-i értelemben gyakorlott leszokóként (értsd: nem nehéz az, nekem legalább százszor sikerült) veszem szemügyre, és őszintén elmondom, mennyit érnek.
1. Tüdőrákos leszel
A dohányzás valóban megnöveli a rákos megbetegedések kockázatát, ezen kívül tüdőtágulást és még számtalan problémát okozhat, de hidd el, a dohányosok már hallottak minderről, ráadásul annyiszor, hogy plafonra másznak tőle, ha valaki szóba hozza. Tökéletesen így van, és egyáltalán: ez már önmagában okot ad a rágyújtásra.
2. Ha szeretsz, abbahagyod!
Mint bármely más függőségnél, a bűntudatébresztés ebben az esetben sem fog működni. Hiszen a szakértők szerint egyértelmű a helyzet: ha a dohányos hinne abban, hogy le tud szokni, hát leszokna. Így viszont csak rossz érzéseket keltesz benne, dühöt, önutálatot váltasz ki belőle – és megint van egy jó oka, hogy rápippantson.
3. A füstölés gusztustalan, nem is értem, hogy bírod
Rossz érzéseket kelteni egy dohányosban tényleg nem túl hatásos – lásd bűntudat –, hiszen nem hülye, csak súlyosan függő, aki nem hiszi, hogy képes lenne megválni kedvenc bűzrúdjától. Ha sokat piszkálod, megint csak tudja, „kihez” meneküljön. Próbálj meg a negatív megjegyzések helyett inkább pozitívakat keresni, kérdezd meg tőle, szerinte hogyan tudnál segíteni neki. És akkor se sértődj meg, ha azt javasolja: úgy, hogy békén hagyod. Majd legközelebb, hátha…
4. Nézd meg magad, alig kapsz levegőt!
Susan Gayle, dohányzásról való leszokással foglalkozó szakértő azt javasolja, a rosszindulatú megjegyzések helyett keressünk valami olyan elfoglaltságot, amihez levegő kell. Leginkább valami sportot, közös táncot javasol. Hát, gyakorlott leszokóként kételkedem… Amikor hasonló helyzetbe kerültem, az úszásról szoktam le, de rendkívül gyorsan.
5. Azt akarod, hogy a gyerekeid eltanulják tőled?
Megint csak bűntudat-, illetve szégyenérzetkeltés. A dohányosok, ha nem is vallják be, szégyellik függőségüket, csak nem eléggé… Nos, akad szomorú példám: sajnos több olyan, rendkívül tájékozott, elvileg értelmes dohányos ismerek, aki gond nélkül füstöl a gyermekével egy légtérben. Sőt, anyákkal találkoztam, akik terhességük alatt végig dohányoztak. Szégyellték magukat, de a dohányos lét sajnos sok szempontból beszűkült.
– Volt, amikor a puszta elhatározás elég volt, mert nagyon szerettem volna bébiszitterként dolgozni (aki pedig, ugye, csak nem dohányozhat). Nem is gondolkodtam rajta – talán ez segített. Sajnos amikor újra rágyújtottam, akkor sem gondolkoztam.
– Egy másik alkalommal eldöntöttem, hogy ideje átvenni az irányítást az életem felett, és ehhez jött egy nikotinmentes kapszula, ami kinint, mentol-valerianát és kámfort tartalmazott. Azért ez nem volt könnyű menet. De csak öt év után következett be a visszaesés.
– Nyaralás: a környezetváltozás is segít, ha az ember kikerül a napi rutinból és stresszből. Sajnos amikor hazajöttünk, a második munkanapon már füstöltem. Talán maradni kellett volna Zakintoszon.
– Biorezonanacia. Legutóbb ez vált be. Furcsa dolog, mert valahol az erősen racionális elmém máig röhög rajtam, viszont hat éve, három hónapja és öt napja nem gyújtottam rá. Megállom. De valamit tudni kell: valójában nem lehet leszokni. Csak nem rágyújtani lehet. Szerintem.
Szerinted?
