Ahhoz képest, hogy a hazai életbiztosítók számára milyen drámai kilátásokkal indult a 2010-es esztendő, egészen szép számokkal zárulhat. Januárban még két tűz között kezdték meg tevékenységüket a társaságok: egyszerre kellett szembesülniük azzal, hogy roppant nehéz adókedvezmény nélkül eladni az életbiztosításokat, miközben be kellett látniuk azt is, hogy a gazdasági válság derékba törte a magyar lakosság hosszú távú megtakarítási hajlandóságát és képességét. Márpedig a piac elmúlt években mutatott lendületes fejlődését éppen ez a két tényező húzta. A korábbi 30 százalékos személyijövedelemadó-kedvezményt nagyon jól lehetett a potenciális ügyfelek felé kommunikálni, és remek mézesmadzagként szolgáltak a válság előtti tőkepiaci hozamok is.
Kettős csapás
Az állami ösztönzés megvonása és a krach tehát két hatalmas pofon volt az ágazatnak, és azon belül is különösen a befektetési alapokhoz kötött, úgynevezett unit-linked biztosításoknak. S ahogyan korábban éppen ez a szegmens húzta nagyon gyors iramban az életbiztosítások hazai piacát, 2008 őszétől kezdődően ez is rántotta vissza. A teljes biztosítási szektor díjbevételének több mint a felét 2006-ban és 2007-ben már az életbiztosítási ág adta – a unit-linked boomnak köszönhetően –, de 2008 végére ismét 50 százalék alá esett az élet-ág részesedése. A pénzügyi szektorral szembeni bizalmatlanság, az ügyfelek elbizonytalanodása és a megtakarítási lehetőségeik csökkenése persze nem csak Magyarországon sújtotta a piac szereplőit. Idehaza ugyan az adókedvezmény megvonása is tetézte a helyzetet, de azért a tágabb régiónkban e nélkül is mindenütt hazavágta az életbiztosítási keresletet a válság.
Most úgy tűnik, csak átmenetileg. Ez év tavaszát fordulópontként élhették meg az ágazat hazai szereplői, miután a befektetési portfóliók ismét magukra találtak. Az év első negyedében így kétszer annyi unit-linked biztosítás kelt el, mint amennyi egy évvel korábban, miáltal a hazai életbiztosítási piac csaknem visszatért a válság előtti szintre. A növekedés az év második negyedévében sem állt le. A teljes biztosítási szektor első hat havi (443 milliárd forintos) díjbevételének ismét több mint a felét (51 százalékát) az életbiztosítási szerződések adták, amelyek így közel 40 milliárd forinttal több pénzt hoztak a biztosítók konyhájára, mint 2009 első fél évében.
Az is igaz ugyanakkor, hogy az életbiztosítások hirtelen „feltámadása” mögött nem egyértelműen pozitív tendenciák állnak. Az például örvendetes, hogy az értékesítési csatornák közötti arányok némiképp eltolódtak, és növekedni kezdett a bankfióki értékesítés súlya, az viszont már inkább káros, hogy az idén befolyt életbiztosítási forintok közül csaknem minden második úgynevezett egyszeri díjas szerződésből származott. A Magyar Biztosítók Szövetségének (Mabisz) adatai szerint 2010. június végén az életbiztosítási díjbevétel közel 42 százaléka egyszeri díjas termékeknek volt köszönhető, miközben a korábbi években ez az arány 20–25 százalék körül alakult. Az év első hat hónapjában így 94,7 milliárd forint érkezett a biztosítók számlájára egyszeri díjakból, illetve úgynevezett eseti befizetésekből, ez közel 88 százalékos növekedés az egy évvel korábbi állapothoz képest.
S hogy ez miért káros? Molnos Dániel, a Mabisz főtitkára szerint azért, mert „a folyamatos díjas életbiztosításnak, mint az öngondoskodás eszközének egyre nagyobb szerepet kellene kapnia, de a hosszú távú megtakarítások növekedése az egész társadalom és a nemzetgazdaság szempontjából is kulcsfontosságú”. Vagyis, az eseti befizetések és az egyszeri díjas biztosítások egy hirtelen ötlettől vezérelt, spekulatív jellegű befektetési szándékot mutatnak inkább, miközben a piaci szereplők a hosszú távon elkötelezett, tudatos ügyfelek számának gyarapodásában és a piac kiegyensúlyozott fejlődésében lennének érdekeltek.
Tőzsdei kockázatok
A hosszú távú gondolkodás persze nem csupán a piac, hanem az ügyfelek saját érdekei szempontjából is roppant fontos lenne. Az életbiztosításoknak klasszikusan az lenne a szerepük, hogy viszonylag kis összegű, de rendszeres megtakarításokat gyűjtsenek, és azokat a 10–20 éves futamidő alatt megfelelő hozammal fialtassák ügyfeleik részére. A unit-linked biztosításokra ez különösen igaz, esetükben a befektetési portfólió összetétele is hosszú futamidőt sejtet. A Befektetési Alapkezelők és Vagyonkezelők Magyarországi Szövetségének (Bamosz) rendszeresen összesített adatai egyértelműen megmutatják, hogy a unit-linked ügyfelek jóval nagyobb befektetési kockázatot vállalnak, mint például a befektetési alapok vásárlói. A unit-linked portfóliókban hagyományosan jóval magasabb a tőzsdei részvények aránya: a legfrissebb adatok szerint 44,3 százaléka részvény, ami kétszerese a befektetési alapok részvényhányadának. Közel háromszoros a külföldi kötvénykitettség is, ennek megfelelően pedig lényegesen alacsonyabb a bankbetétek, a hazai diszkontkincstárjegyek, valamint az ingatlanok aránya.
Válaszok a válságra
A gazdasági válság által előidézett problémák fedezésére néhány újfajta
biztosítási terméket fejlesztettek ki a hazai társaságok. Néhányat ezek
közül – a Független Biztosítási Alkuszok Magyarországi Szövetségének
segítségével – csokorba szedtünk, de mellettük a már korábban is
meglévő, ám manapság egyre népszerűbbé váló konstrukciókat is
bemutatjuk.
■ Jövedelemkiesés-biztosítás: A módozat tipikusan több hónapon keresztül
fizet, abban az esetben, ha a biztosított önhibáján kívül veszítette el
a munkáját vagy vált keresőképtelenné.
■ Számlabiztosítás: A konstrukció lényege, hogy a biztosítóval
szerződést kötő szolgáltatóknál a munkájukat elvesztő ügyfelek közüzemi
számláit a biztosító fizeti a munkanélküliség időszakában.
■ Törlesztési biztosítás: Azoknak szól, akik jelentős nagyságú hitelt
vesznek fel, és szeretnék magukat akkor is biztonságban tudni, ha a
hitel futamideje alatt munkanélkülivé válnak, vagy más okból nem bírják
törleszteni az adósságukat.
■ Jogvédelem-biztosítás: A módozat mindazokat a költségeket fedezi,
amelyek egy vállalkozás jogos követeléseinek az érvényesítése során
szükségszerűen felmerülnek. A költségtérítés mellett képzett szakemberek
és elismert ügyvédi irodák közreműködését is kínálja.
■ Egészségbiztosítás: Az ügyfél egészségi állapotának váratlan, komoly
anyagi terheket jelentő leromlásának esetére kötik. Jelentősége a
gazdasági válságokban, amikor az eladósodott ügyfelek egyébként is
mindennapi anyagi gondokkal küzdenek, még nagyobb.
■ Klasszikus lakás-, gépjármű- vagy balesetbiztosítások: Nem új
termékek, de a válságban különösen nem szabad megfeledkezni róluk.
Viszonylag alacsony díjas módozatok, amelyek ebben az időszakban főként
azok számára lehetnek fontosak, akik a rászorultságuk miatt nem képesek
kompenzálni például egy baleset vagy tűzeset során elszenvedett –
egyszeri, de nagy összegű – veszteségeket.
Ezt a kockázati képet egyetlen tényező tenné racionálissá: ha a biztosítási ügyfelek valóban hosszú távon gondolkodnának, és tudatosan ehhez igazítanák kockázattűrő képességüket. Természetesen nem lehet kizárni, hogy a hazai unit-linked ügyfelek egy részénél ez így is van. Ugyanakkor sajnálatos módon arra is vannak statisztikák, hogy az életbiztosítások fele nem éri meg a futamideje végét; és nem azért, mert ekkora hányadban bekövetkezne a biztosítási esemény (például haláleset vagy megrokkanás). Nagyon gyakran előáll ugyanis az a helyzet, hogy a szerződők néhány év után rádöbbennek, hogy rossz lóra tettek, hogy nem bírják fizetni a rendszeresen esedékes biztosítási díjat, vagy pedig az egyszeri díjként befizetett nagyobb összeget mégsem tudják nélkülözni 10–20 éven keresztül. Ilyenkor – és ez a gazdasági válság idején egyre gyakrabban fordul elő – tömegessé válik az életbiztosítások visszavásárlása, és szaporodnak a csalódott biztosítási ügyfelek. Ebben az esetben csalódásukat csak még inkább fokozhatja, ha a befektetéseken is veszteségeket szenvednek el, márpedig egy részvénytúlsúlyos portfólióból való rosszul időzített, rendkívüli kiugrásnál mindig fennáll ennek a veszélye.
