A fesztivál harmadik napján, szombaton csaknem kétszáz amatőr- és mesterszakács, családi- és vállalati csapat, a politika, a közélet és a sport prominens képviselője vállalkozott arra, hogy bemutassa halléfőző tudományát. Az újszegedi Partfürdőn azonban ennél jóval több bográcsban rotyogott a hagyományos szegedi hallé, hiszen volt olyan induló, aki több száz embert látott vendégül.
A bográcsok körül serénykedők szerint a finom szögedi hallé titka, hogy az alaplé elkészítéséhez többféle hal csontját, fejét használjuk fel. Ezeket a bográcsban szegedi zöldpaprikával, paradicsommal és makói vöröshagymával körülbelül két óráig főzzük. Ha elkészült, alaposan átpasszírozzuk, úgy, hogy csak a csontok maradjanak. A passzírozást ki-ki más módszerrel végzi: vannak, akik sűrűszövésű szitát használnak, mások külön erre a célra kifejlesztett tekerhető fém alkalmatosságot. Az így kapott sűrű alaplébe tesszük bele a beirdalt, kifilézett halszeleteket, megfőzzük és jóféle szegedi pirospaprikával ízesítjük.
Persze a hallé mellett más is került a vendégek gyomrába: tűz fölött sült a paprikás lisztben megforgatott keszeg és a makói haltepertő, és akadtak olyanok, akik a hajnalban a Tiszából kifogott amurból és busából készítettek ízletes finomságot.
A vendégek azonban nem csak a hallét kóstolhatják meg. A rendezvényt szervező halászcsárda a vízi bástyára felállított háromezer-ötszáz literes óriásbográcsában készíti el az ételt, más vendéglők pedig a jellegzetes szögedi – és a vendégként szereplő bajai – hallé mellett sült harcsát, süllőt és keszeget kínálnak az ínyenceknek.
