Míg az egyik szárnyban őrlő- és csiszológépek fülsiketítő zaja hallatszott, addig a másikban – ahol a porcelánfestők szorgoskodnak – szinte vágni lehetett a csendet. (Kell is ügyelniük minden egyes ecsetvonásra.) De végül csak meglett az arany középút: a bemutatóteremben – itt ahová csak néztem porcelánfigurák és étkészletek kellették magukat a polcokon – az igazgatónő, Claudia Uth lelkesen vázolta nekem a 292 éves porcelángyár történetét.
„A bécsi manufaktúrának egészen jellegzetes osztrák sorsa volt: többször csődbe ment, számos alkalommal (pontosan hatszor) váltott tulajdonost, de ennek ellenére világmárkává vált” – hangsúlyozta. Meissen után a legrégebbi porcelángyárnak számít, sőt ha összehasonlítjuk a formakincsüket, Augarten – amely 2003 óta egy osztrák magántulajdonos kezében van – le is kőrözi a németországi műhelyt. Míg a németországinak mindössze 4 szervizformája van, addig a bécsinek 25, mégpedig mindegyik időszakából.
Claudia Uth, a porcelángyár igazgatója (fotó: F.C./FigyelőNet) – KÉPGALÉRIA!
Békítő porcelán
Miközben az eszpresszót kortyolgatom – mi másból, mint augarteni porceláncsészéből – azt is megtudom Uth asszonytól, hogy a bécsi üzem alapítása Claudius Innocentius du Paquier-nak köszönhető, aki Bécsbe hozta az európai minőségi porcelán receptjét. A manufaktúra 1718-ban 25 évre szóló privilégiumot kapott VI. Károlytól, így Ausztriában és a koronaországokban egyedüli porcelángyártóként működhetett.
„Az osztrák császárok előszeretettel használták ajándékként a porcelánokat, amelyek sokszor járultak hozzá háborúk megakadályozásához” – mutatott rá. A du Paquier által gyártott porcelánok még ma is nagyon népszerűek a gyűjtők körében, de ha neves magángyűjteményekben nem is, a szentpétervári Ermitázsban annál inkább megcsodálhatjuk a cároknak küldött „békítő” remekműveket.
(fotó: F.C./FigyelőNet) – KÉPGALÉRIA!
Születéstől a halálig
Ugyan ki ne emlékezne a nagymamája által az elzárt vitrinben tartott porcelánfigurákra – amelyeket csak messziről lehetett megcsodálni, megfogni már semmi esetre sem – vagy a minden szökőévben elővett porcelán étkészletre, amelynek használatát árgus szemekkel figyelte. Nem csoda, ha ez a „don’t touch” („Tilos hozzányúlni!”) emlék mélyen belénk rögzült, és a mai 30-as generáció egyáltalán nem szereti a porcelánokat. Ezt Augarten is konstatálta, s hiába büszkék a hagyományaikra, rájöttek, reformokra márpedig szükség van az életben maradáshoz. Ezért manapság korszerű, modern formatervezésű (a „cool” formákról fiatal dizájnerek gondoskodnak) és jól használható termékek előállításával igyekeznek megkedveltetni a porcelánokat.
A porcelángyár 1923 óta Bécs legrégebbi barokk parkjában, a közel 53 hektáros Augarten parkban található, Bécs második kerületében.
Ha azonban éppen olyan termékre fájna a fogunk, amely per pillanat nincs a palettán, nem esnek kétségbe Augartenben, hiszen 2 ezer terméknek bármikor elő tudják venni a gyártását. Ráadásul az augarteni porcelán akár az életünket is végigkísérheti: ahogy étkészletet, úgy keresztelőajándékokat és urnákat is gyárt a ma már csak 23 munkatárssal dolgozó manufaktúra. Ez utóbbira manapság is nagy az igény, még pedig az osztrák arisztokrácia köreiből, akik rendszerint még életükben megrendelik a címerükkel ellátott urnájukat.
(fotó: F.C./FigyelőNet) – KÉPGALÉRIA!
Csak kézzel
Ráadásul nemcsak a megrendelők, a vevők és a gyűjtők életét kísérik végig a porcelánok, hanem az előállítókét is, hiszen – mint Uth asszony rámutatott – háromévnyi tanulással csak az alapfogalmakat ismeri meg az ember. „Az elvünk az, hogy egész életen át kell tanulni, hiszen mindegyik termék egy kísérlet. Nekünk kell alkalmazkodni a porcelánhoz, kitapasztalni, hogy aznap éppen milyen hangulatban van, nem pedig fordítva. Emiatt senki sem érzi mókuskeréknek a munkáját” – tette hozzá.
Amúgy a porcelánkészítés minden egyes fázisa kézi munkával történik, ennek „értéke” pedig a termékek árában is megmutatkozik. Nem csoda, ha olyan prominens személyiségek polcain díszelegnek, mint a japán császár vagy éppen az osztrák származású kaliforniai kormányzó, Arnold Schwarzenegger, de Jackie Kennedy is előszeretettel gyűjtötte.
