Élet-Stílus

Szövetséges érdek is volt a megszállás

admin
admin

2010. 03. 20. 15:00

1944. március 19-én hosszas előkészítés után megkezdődött Magyarország német megszállása. A hadművelet több mint egy évvel késleltette a Harmadik Birodalom pusztulását és végleg eldöntötte Magyarországét. Ungváry Krisztián történészt kérdeztük a megszállás előkészítéséről és lefolyásáról!


“– Mennyi időre lenne szüksége Magyarország megszállásához?
– Huszonnégy órára.
– És ha ellenállnak?
– Tizenkét óra.
– Hogyhogy?
– Elmaradnak az üdvözlő beszédek. ”

(Walther von Brauchitsch tábornagy, a német haderők főparancsnokának válasza egy német diplomata kérdéseire.)

Minden rajtunk állt, majd bukott

A megbízhatatlan, vagy stratégiailag kiemelten fontos területek megszállása mindig is része volt a német vezetés taktikájának. A Magyarország megszállásáról szóló elgondolás már 1943 őszén megszületett. A kész tervet Margarethe I-nek nevezték, végrehajtására pedig 1944. március 12-én adta ki Hitler a parancsot.

Ungváry Krisztián történész elmondta, a megszállás kidolgozásának fő motivációja az volt, hogy a németek pontosan ismerték az ekkoriban már folyó magyar fegyverszüneti tárgyalások részleteit, másrészt a keleti front már a Kárpátokhoz közeledett vészes ütemben. A német szintetikus olajgyárakban már akkora károkat okoztak a szövetséges bombázások, hogy a német hadsereg mobilitásának megőrzéséhez nélkülözhetetlenné váltak a zalai olajmezők és a hazai üzemanyag-előállítás. Elsősorban ez a három tényező tette stratégiailag kiemelt fontosságúvá Magyarországot 1944 elején.

A Margarethe I mellett azonban létezett egy Margarethe II is, amely Románia megszállását tartalmazta, ám a román kiugrás kevésbé tűnt valószínűnek és nem is érkeztek róla információk. Ezért ezt a tervet végül ejtették. A magyar megszállást a fegyverszüneti tárgyalásokról kiszivárgott híreken kívül az döntötte el véglegesen, hogy a szovjet hadsereg már csupán 100 kilométerre járt a Kárpátoktól, nem lehetett tovább kockáztatni.

A Nyugat is érdekelt volt a megszállásban

A sors fintora, hogy a magyar fegyverszüneti tárgyalások részleteit pont a szövetségesek szivárogtatták ki, mivel nekik érdekükben állt, hogy a náci Németország megszállja Magyarországot. A történész szerint a stratégiai lépés megtételétől azt várták, hogy jelentős német erőket fog elvonni a többi frontról. Ez azonban nem következett be teljes mértékben. Egyrészt a németek a megszállt területhez képest alacsony létszámú haderőt mozgósítottak a művelethez. Másrészt a magyar honvédség kooperációja folytán továbbra is maguk mellett tudhatták a még ekkor is közel egymillió fős honvédséget.

A magyar haderő fegyveres ellenállása feltehetőleg súlyos krízishelyzetbe hozta volna a náci Németországot, az együttműködésnek azonban történelmi okai voltak. A magyarok már az első világháborút is a németek mellett harcolták végig, valamint a kulturális és politikai összefonódás is jelentős volt a két nép között. A hosszú ideje tartó kommunista- és oroszellenes propaganda miatt azonban a szovjet hadsereggel való közös harc igen csekély lehetőségeket kínált.

Horthy és Hitler

A megszállás során ellenállásra csupán elszigetelt esetekben került sor. „Az országban tartózkodó magyar haderők szinte a kezdetektől fogva együttműködtek a megjelenő német katonákkal így voltaképpen egy felemás megszállásról beszélünk, hiszen a megszállottak azonnal kooperáltak a megszálló erőkkel” – mondta Ungváry Krisztián. Lefegyverzésre is csupán néhány esetben került sor, a honvédség az első napokban nagyrészt a kaszárnyáiban maradt.

ellenállás

Fegyveresen állt ellen az elfogatására küldött német erőknek Bajcsy-Zsilinszky Endre politikus. Rajta kívül tűzpárbajba bonyolódott még az újvidéki vasúti hidat védő helyőrség, a ferihegyi reptér őrsége, valamint ellenállási kísérletre került sor Sopronban, Győrött, Székesfehérvárott és a budaörsi repülőtéren is. Az újvidéki esetet leszámítva komolyabb veszteség nem történt.

Horthy Miklós kormányzó március 15-én, az operaházi ünnepi díszelőadás során kapta meg Jagow nagykövettől a Führer meghívását Klessheimbe. Hitler tudta, hogy Horthy közreműködése nélkül nem szállhatja meg Magyarországot: ha Horthy lemond, jelentősen megnő az esélye a fegyveres ellenállásnak. A Klessheim-i tárgyalásokról leginkább Horthy emlékirataiból tudunk ma tájékozódni. Saját szavai szerint, mikor Hitler diplomatikusan ugyan, de közölte, hogy meg kell tennie „intézkedéseit” Horthy így válaszolt: „Ha már mindenben végleges elhatározott dologgal állok szemben, akkor semmi célja sincs további megbeszélésünknek. Elutazom!”.

Ezt követően a kormányzó utasítást adott magánvonatának előkészítésére, de a németek légitámadásra hivatkozva késleltették az indulást és Hitler közös ebédre invitálta a magyar államfőt és kíséretét. Horthy szerint Hitler ekkor már kérésre fogta a dolgot. A kormányzó így ír visszaemlékezéseiben: „Addig amíg én a helyemen vagyok, a nyilaskeresztesek hatalomra segítését is aligha kockáztathatják, akiknek uralma hazánkban nemcsak számtalan magyar hazafi, hanem 800 ezer zsidó és sok tízezer menekült pusztulását is jelentené.” Horthy tehát végül beletörődött a megszállásba, visszatért Budapestre és Kállay Miklóst leváltva Sztójay Döme németbarát volt berlini nagykövetet nevezte ki miniszterelnökké.

Horthy megsértődött

Ungváry Krisztián szerint a kormányzó visszatérése utána egyszerűen megsértődött, nem akarta látni a zsidóellenes intézkedésekről szóló papírokat, megpróbált nem tudomást venni az őt körülvevő ügyekről. Tehát pont azt a szerepet nem töltötte be, amire hivatkozva a helyén maradt a megszállást követően. A fegyverszüneti tárgyalások azonban tovább folytatódtak a háttérben. Ezek folyománya lett később a szerencsétlenül előkészített „kiugrás”, mely a német titkosszolgálat és a magyar katonai vezetésben munkálkodó besúgók révén Horthy Miklós végső kudarcává vált.

A megszállást követően az ország egyértelműen sodródott a totális háború felé. A német csapatok bevonulását követően megkezdődtek a szövetséges erők által rendszeresen végrehajtott légitámadások. A civilek 1944 márciusát követően találkoztak először a háború igazi arcával.

Az 1943-1944 eleje között viszonylagos biztonságban, bár jogfosztottságban élő magyar zsidóság sorsa végleg megpecsételődött. Áprilisban elkezdődött a gettósítás, május elején pedig elindultak az első deportáló vonatok Auschwitzba. 51 nap alatt a magyar hatóságok a teljes vidéki zsidóságot, mintegy 400 ezer embert deportáltak. A deportálásokat 1944 júliusában állíttatta le Horthy, többek között a szövetségesek nyomására.

Elmaradt a márciusi hevület

A német megszállás 66 évvel ezelőtt az országnak a végleges elköteleződést és a totális háborút, a polgári lakosság számára a háborús pusztítás valóságát, a magyar zsidóság számára pedig a biztos pusztulást jelentette. Az ellenállásban egyébként korábban és később is jelentős hagyományokkal rendelkező magyarság 1944-ben inkább az elcsigázott beletörődést és a konfrontálódás elkerülését választotta.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Megszólalt Havas Henrik

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.