A magyar gasztronómia rettentő sokat fejlődött az utóbbi 10 évben, ha a következő tíz évben is ilyen tempóban haladnak a szakácsok, akkor Magyarország ott lehet a világ legjobbjai között – mondta Philippe Gobet, a neves École Lenôtre magán-szakácsiskola igazgatója a Hagyomány és Evolúció eredményhirdetésekor.
Széll Tamás és a zsűri (Fotó: MTI)
Ösztöndíj a nyeremény
Ahogy aztán Segal Viktor séf az fn.hu-nak elmondta, a versenyen részt vevő szakácsok nagy többsége még nem állná meg a helyét a világ élvonalában, mert nincs még kellő tapasztalatuk, amit csak magas színvonalú konyhákon lehet megszerezni. A versenyt szervező Molnár B. Tamás szerint is még rengeteg tanulnivalójuk van a szakácsoknak. Az utolsó körben bennmaradt 12 döntős még így is túl széles kör volt, és feleennyien elegen lettek volna.
De mindemellett a szervezők ekkora vendégseregre sem voltak felkészülve. A csúcsgasztronómiai verseny mellett a nyálukat csorgató nézők a Gerbeaud sörpincéjében kettő körül közelharcot vívtak az utolsó falatokért, amit egyébként kuponra lehetett megkapni, később pedig már azokra sem, minden kiürült. A családi csúcsgasztronómiai programként is meghirdetett eseményen a család így jobb híján a szomszédos McDonald’sban lakhatott csak jól.
Az alultervezést és a nyálcsorgatást leszámítva igen magas színvonalú versenyt láthattunk, és a végén a feszültséget szinte tapintani lehetett, amikor a zsűri döntésére várt a tömeg. A műsorvezetők már mindenkinek megköszönték, és mindenkit megtapsoltattak, hogy valamivel kitöltsék az időt. Mikor végül a végén kimondták a győztes Széll Tamás (Onyx) nevét, valóságos hangorkánként éljenezték meg a szakácsot, aki így már címvédőnek számít, ugyanis két évvel ezelőtt is ő nyerte a Hagyomány & Evolúciót. Idén a második helyezett Horváth Szilveszter (La Maréda – Győr), a harmadik pedig Varjú Viktor (Bock Bisztró) lett.
A verseny első díja 1 millió forint, valamint az École Lenôtre 2 ezer euró értékű mesterkurzusa. A második díj 500 ezer forint, a harmadik pedig 250 ezer forint. A pénzt a Magyar Gasztronómiai Egyesület tanulmányi ösztöndíj formájában folyósítja.
A szakácspápa, mint biodíszlet
Mindeközben a Hungexpón is zajlott a Bocuse d’Or hazai döntője, amelynek győztese a Bocuse d’Or európai selejtezőjére juthat tovább, onnan pedig akár a nagy végső lyoni bajnokságra is. Mint azt korábban megírtuk, ezen a versenyen nem indultak olyan szakácsok, akik a leginkább elfogadott hazai éttermi listák első tíz helyezett éttermében dolgoznak.
Paul Bocuse szakácskabátra dedikál (Fotó: MTI)
Mikor a szakácspápát, Paul Bocuse-t erről a hivatalos sajtótájékoztatón megkérdeztük, akkor a hazai versenyt szervező Kreil Vilmos magához ragadta a mikrofont. Egyszerűen azt állította, hogy vannak ilyen indulóik is. Azt viszont nem nevezte meg, hogy melyek azok az éttermek, vagy milyen listára gondol ő. Az egymással konkuráló Alexandra étteremkalauzára, a Népszabadság 100-as rangsorára, és a Dining Guide listájára azonban biztosan nem, mert ezekben egyik döntős sem szerepel a top 10-ben. Így végül nem tudhattuk meg Bocuse úrtól, hogy mit szól ahhoz, hogy a világ legrangosabb szakácsversenyén Magyarország a B-válogatottal indul. (Ennek hátteréről itt olvashat.)
A 84 éves séf jelenléte amúgy is szinte csak jelképes volt. Leginkább úgy tűnt, csak egyfajta élő díszletként volt jelen a világméretű cégek által szervezett cirkusz színpadán. Látszott rajta, hogy nagyon unja. Talán lélekben már a nagy rohamra készült, amikor a regisztrált rajongók majd vele fotózkodnak. Mindemellett Paul Bocuse-t mindenképp látni kell, mint ahogyan a Mona Lisát is ha Párizsban járunk.
Végül itt a Hungexpo D-pavilonjában is kihirdették a győztest. Az első Kostyál Gábor, a keszthelyi Helikon Hotel konyhafőnöke, a második helyezett Lenkei Tamás, a tapolcai Hunguest Hotel Pelion konyhafőnöke, míg a harmadik Volenter István (Mala Garden – Siófok) lett. Nem ők tehetnek arról, hogy ez így alakult, mi azért drukkoljunk Kostyál Gábornak, hátha jobban sikerül neki, mint az előző magyar győztesnek.
