Most vasárnap és hétfőn lesz a Bocuse d’Or magyar döntője a Hungexpón, amely után a hazai győztes az európai selejtezőn vehet részt. Ha itt is jól szerepelne, akkor lenne arra esély, hogy a világ legjobb 24 szakácsa között képviselje hazánkat.
Egyszer már elbuktuk
A világ egyik legfontosabb kulináris fővárosában, Lyonban a döntő felhajtásban és médiafigyelemben leginkább a Forma-1 cirkuszához hasonló. 24 séf versenyez szerte a világból hatalmas közönség előtt, hogy öt és fél óra alatt elkészítsen két fogást. A nevező országok csapatában egy séf indul, aki legalább 23 éves, egy segéd, aki legfeljebb 22 éves és a tréner, aki segítségére van a csapatnak asszisztenciában, de az effektív munkában nem vesz részt, a verseny idején a konyha területére nem léphet.
A versenyzők egy 18 négyzetméteres, teljesen felszerelt konyhában versenyeznek. A csapatoknak öt és fél óra alatt kell elkészíteniük és a 24 tagú zsűri elé tálalni az első fogást, majd 35 perccel később a másodikat. A versenyzők egymást követően 10 percenként tálalnak. A zsűri a lehetséges 60 pontban értékeli az ételeket (40 pont az étel íze, harmóniája, állaga, 20 pont a prezentáció), amelyhez hozzáadódik még 20 lehetséges pont a konyhai munkára, a higiéniára.
Fotó: Magyar Bocuse d’Or Akadémia
Bár két éve már indult magyar versenyző az európai selejtezőn, akkor nem jutott tovább. A magyar válogató versenyt szervező Kreil Vilmos, aki az igen csak hangzatos Magyar Bocuse d’Or Akadémia elnöke címet viseli kérdésünkre nem akarta elárulni, hogy a norvégiai selejtezőn indult Kovács Sándor a versenyen hányadik lett.
Más forrásból kellett tehát megtudni, hogy a 20 séf közül a 17. helyen végzett. Arról megoszlanak a vélemények, hogy mennyire volt csúfos akkor a bukás. Kreil beszámolója szerint egyrészt szerencsétlen volt a sorsolás is, ahol a hazai versenyzőnek elsőként kellett bizonyítania, másrészt a technika ördöge is a magyar versenyző ellen volt, mert az elektromos készülékek nem működtek megfelelően.
Pilóták a másodosztályból?
A kudarc egyik tényezőjeként az elnök itthonról kilőtt mérgezett nyilakról is írt, mondván nem egy ember kérdezte tőle, hogy kik és miért írogatnak Paul Bocuse-nek levelet, amiben a magyar versenyzőt lejáratják. Ezzel szemben a levél egyáltalán nem olyan, mintha a versenyző lejáratásáról szólna, sokkal inkább egyfajta védekezésnek tűnik. A levél szerzője, Takács Lajos séf lapunknak elmondta, hogy ugyan nem lehet biztosan tudni, de a Buday Péter, Vomberg Frigyes és Bíró Lajos séfek által is aláírt levél eredménye lehetett, hogy végül a cukrászbajnokságra már nem ilyen módon választották ki a magyar indulót.
A 2008-as fiaskó végső okaként azonban az akadémiai elnök magyarázatában az szerepelt, hogy a dollár-euró százezreket költő országok egyszerűen nem szerepelhetnek rosszul. Még egy Forma-1-es példával is élt magyarázatul: „Itt már nem elegendő egy jó pilóta, aki lehetne akár a legjobb is, hiszen nála sokkal gyengébbek jobb autókban ülve is jobb eredményeket produkálnak.”
Ezzel szemben úgy tűnik, hogy nálunk nemcsak az autó lassabb, de még a pilóta is a másodosztályból indul. A legjobb hazai éttermek szakácsai ugyanis a komoly hazai melegkonyhás versenyt meghonosító Hagyomány és Evolúción vesznek részt, amely gyakorlatilag egy időben zajlik a Bocuse d’Or hazai selejtezőjével. Míg a világversenyre készülő versenyzők között egyetlen olyan étterem sem szerepel, amelyet a komolyabb éttermi kalauzok legutóbb az első tízben értékeltek volna, a Hagyomány és Evolúción a versenyzők több mint fele ebből a körből kerül ki.
A csúcsgasztronómiáért küzdő Magyar Gasztronómiai Egyesület (MGE) a versenyfolyamat megszervezése előtt még az együttműködésre törekedett, és úgy tervezte, hogy a két párhuzamos verseny nem üti majd egymást, és a kiválasztás során 3-3 vagy 4-4 győztes lesz, amelyből egy végső független zsűri választja majd ki a legjobbat – tudtuk meg Molnár B. Tamástól, az MGE alapítótagjától.
A vendéglátóipari tömegszervezet, a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség és partnere, a Bocuse d’Or Akadémia azonban közölte, hogy csak rajtuk keresztül lehet továbbjutni. A barátságtalan lépés után – amely már a második pofon volt – azonban már az MGE sem változtatott a verseny időpontján. (az első “pofonról” itt olvashatnak >>)
Ott jártunk a Hagyomány és Evolúció selejtezőjén
„A magyar szakácsok csak ágyútölteléknek jók egyelőre a Bocuse d’Oron” – mondta az fn.hu-nak Molnár B. Tamás. Bár a Bocuse d’Ort ő is fontos mércének tartja, de pont e miatt nem lát sok esélyt arra, hogy jól szerepeljünk.
Annak ellenére, hogy a konkurens szervezetek két év alatt háromszor verték át, végül az egyesületük tagjai arra a megállapításra jutottak, hogy így talán még jobban is alakult a helyzet. Ahelyett, hogy a tagoktól és a támogatóktól kapott összeget egy versenyző felkészítésére költenék, a 4 milliós összegből inkább több szakács számára tesznek lehetővé külföldi tanulmányutakat, gyakorlatokat, mesterképzést.
A szakácsversenyek Forma-1-én pedig majd akkor lesz értelme indulni, ha Magyarországon 2-3 Michelin-csillagos éttermek is lesznek, de amíg még egycsillagos sincs, addig csak a „futottak még” kategóriára van esély. Addig vélhetően nekünk is jobb, ha nem festünk hamis képet a magyar gasztronómiáról.
