Az elmúlt pár hétben nem nagyon láttuk a képernyőn, min dolgozik most?
Huh, ez a magázódás szíven ütött. Hadd mondjam el, hogy nem értek egyet azzal, hogy elegánsabb a mi generációnkban a magázódás.
Esetleg képviselhet objektivitást.
Nekem a tegeződés is tud objektív lenni, szerintem az idő elment a magázódás felett, nekem már majdnem hogy manír, kettőnk között biztosan – nem hozzánk illik, erőlködünk csak vele. De ha itt ez a forma, ha ezzel valami eleganciát akarunk kifejezni, ahogy te mondod, akkor lehet…
Maradjunk akkor a tegeződésnél. Tehát min dolgozol most?
Az én életemben a televíziózás most már mindig úgy néz ki, hogy van egy nagy show-műsor tavasszal és egy ősszel, idén az őszi – a Sztárral szemben – öt rész után megbukott, az utolsó három részt már nem is vettük fel. Nekem onnantól kezdve ebben az évben nem volt dolgom. Tavasszal lesz egy új műsor, amivel februárban megyünk stúdióba, arra készülünk. Vannak kiegészítő munkáim: lesz egy Hal a tortán, ezt forgatjuk most, illetve a Mokkában fogok három napig helyettesíteni.
Hogy viseled a bukást?
Remekül. Az az igazság, hogy ezen az őszön általánosságban nem volt túl jó a tv2 nézettsége, ebben a környezetben nem volt olyan fájdalmas, hogy megbukott a műsor. De az is igaz, hogy nem sok műsor volt, amivel megbuktunk volna, úgyhogy még nem tudom igazán, hogy viselem. Nyilván, ha most elindulna egy ilyen tendencia, akkor egy idő után zavarba jönnék. Szeretek őszinte, becsületes lenni, átgondolnám, hogy mennyire voltam én hibás. Lehet, hogy most is hibás voltam, bár egy olyan műsorról beszélünk, ahol picike elem a műsorvezető, nem rajta múlik a siker vagy a bukás, többet számít a műsor szerkezete, struktúrája, a show elemei vagy hogy mi megy vele szemben az RTL-en.
Visszanézed magad?
Igen. Mindig próbálok javítani, és elismerem, hogy mi az, ami nem jó. Nekem általában az a hibám, hogy hadarok, túl gyors vagyok, ilyenkor azt nézem, hogy hol kellene visszavennem, például a műsor elején sokszor fölpörgök.
Második filmedet is készítitek elő, hogy áll most?
Mindig az írás felől közelítem meg a filmet, szeretek írni, nem tudom elképzelni, hogy valaki írjon nekem. Látom a magyar filmeket, amiket a mai modern, amerikai típusú forgatókönyvíró-iskolákban végzett emberek írnak, nekem az picit személytelen, részleteiben nem gazdag, művi, ami nem baj, csak nem úgy művi, ahogy én szeretem. Tehát befejeztem a forgatókönyvet, most sok kutatást kell végeznem, például el kell mennem börtönökbe anyagokat gyűjteni. Száraz, fekete humorral ötvözött bűnfilm lesz, olyan is lesz kicsit, mint egy ázsiai film. Szeretnék jövő nyáron forgatni, de most nagyon speciális helyzet van a filmezés terén is. Szükség lenne arra, hogy az MMKA (Magyar Mozgókép Közalapítvány – a szerk.) működjön, de most zavart, átmeneti állapot van, mindenki csomagol, készül a Fidesz-érára, senki nem tudja, hogy mi lesz az eddigi működő intézményekkel, kapnak-e majd pénzt, hogy a film világában lesz-e átrendeződés, tisztségviselő-váltás – most mindenki kivár.
Azt nyilatkoztad, minden megváltozik egy-másfél év múlva. Ezt mire értetted?
Mindenre. Talán nem egy év, de most várakozunk. Jön a Fidesz, nagyon fontos, hogy mi fog történni a Jobbikkal, hogy megnyugszanak-e a magyarok, eljön-e, hogy nem a politika lesz a legfontosabb. Az is nagyon jó lenne, ha gazdaságilag is megnyugodna az ország. Az embereknek nagyon nehéz időszak jön, ha lecsitulnak a kedélyek, lesz még egy furcsa rádöbbenés, hogy annyival jobban nem fogunk élni, és erről nem a Fidesz tehet majd, hiszen ripsz-ropsz nem lehet mindent megoldani, így áll a gazdaság. De nagyjából másfél-két év múlva tisztábban fogjuk látni, hogy mik a játékszabályok.
Te mennyire engeded be a politikát az életedbe, próbálod-e lenyugtatni a környezeted?
Igen, próbálom. Engem nagyon nem zavar, hogy politikai váltás lesz, szerintem ennek így kell történnie. Engem az egyik nagy tábor sem érdekel annyira, sosem voltam MSZP-s, sosem voltam fideszes. Én csak annyit szeretnék, hogy legyen valamifajta belátható szabályrendszer Magyarországon – nem tudom, hogy ez lehetséges-e, mert a magyaroknak különös tehetségük van arra, hogy ez hogy ne működjön. Mindig azt mondom, hogy az emberek mindenütt egyformák, a magyar hentes, műsorvezető, focihuligán ugyanolyan, mint az angol hentes, műsorvezető és focihuligán, az egyén soha nem változik, az a kérdés, hogy az ember milyen rendszerekbe van beleillesztve. Magyarországon rossz rendszerekbe vagyunk beleillesztve, ahol nem tudunk kibontakozni eléggé, ahol például mindig mindenkinek mindent újra kell kezdenie. Egy picit meg kellene nyugodni nacionalizmus témájában, az idő csak megoldja, hogy megértsük: igen, többfajta népség él Magyarországon, és igen, olyan rendszereket kell működtetni, amiben jobban részt tudnak venni szegények, gazdagok, cigányok, és így tovább. Meg fognak nyugodni a kedélyek például abban is, hogy vannak zsidók és nem zsidók – ezt például nagyon szeretném, hogyha megváltozna, mert semmi értelme. Jó lenne, ha Magyarország nem olyan hely lenne, ahol ezzel foglalkoznak.
Gyakran halljuk mostanában, hogy el kell menni ebből az országból, mert nem jó itt létezni. Te gondolkodtál már azon, hogy jobb lenne máshol élni?
Velem is volt ilyen, most már nincs így. Nem tudom a családomat mozgatni, de én sem szívesen kezdenék máshol új életet. Iszonyú jó turistának lenni New Yorkban, de én nem vágyom arra, hogy ott éljek. Nem mi vagyunk a legrosszabbak – aki nem hiszi, próbáljon máshol élni egy évig, jöjjön vissza és meglátja…
(Az interjú teljes egészében itt nézhető meg!)
Széles közönséghez is tudsz szólni – ilyen volt a Big Brother vagy a Megasztár -, miközben olyan kulturális műsorok is kötődnek a nevedhez, mint például a Pulitzer-díjas Propaganda. Voltál-e már olyan helyzetben, hogy ezek összeütközésbe kerültek benned?
Vannak néha lelki konfliktusaim. Van, amikor fürdök a kommerszben, szeretem a populáris erejét, aztán van, amikor azt érzem, hogy megfojt a kommersz, amikor a mélyben szeretnék kutakodni, eredetibb, izgalmasabb dolgokkal szeretnék foglalkozni. Van egyfajta iskola Magyarországon, amelyik azt mondja, hogy nincs köztes állapot, nem lehet ezt így csinálni, mert hiteltelenné teszed mind a kettőt (erről bővebben a videóban – a szerk.). Ilyenkor abból szoktam táplálkozni, hogy a látszat ellenére sok híres, komoly, mérvadó fej van hazánkban is, akik sokféle dolgot csinálnak. Vegyük például Makk Károlyt. Van néhány olyan filmje, ami betyár jó, a magyar filmtörténet legjobb darabja például a Szerelem, a Ház a sziklák alatt vagy a Liliomfi. Egy csacska-macska vígjáték, aztán jön egy kemény, eredeti művészfilm – olyan az életműve, mintha csapongana, nagyon nehéz megfejteni, mintha nem egy erős koncepció mentén haladna, nem egy kitalált, jól megszerkesztett formanyelv jelenik meg minden filmjében. Nem azt látjuk, hogy Makk Károly brand, márkajelzés akar lenni, aki mindig egyfajta, hogy ismerjék fel, hanem más attitűd jellemzi. Élvezi, amit csinál, játékosan nyúl hozzá dolgokhoz, baromi tehetséges ember, akinek különböző hangulatai vannak, különböző formákat próbál ki, és az egész a keze alatt formálódik, szabadság jellemzi. Van bármi fajta probléma Makk életművével?! Van öt olyan filmje, amitől leszakad a fejed, innentől kezdve az miért baj, hogy csinált más huszonötöt? Nyilván abból is tanult valamit. A magyarok szeretnek negatívak lenni, az átjárhatósággal, a sokszínűséggel, a kommersszel kapcsolatban mindig a sötétebb oldalt próbáljuk elővenni, pedig van világos oldala is.
