Hogyan találkozott először Fejtő Ferenccel?
Először az egyetemen. De ez csak egyirányú találkozás volt: tanultam róla a kommunikáció szakon. Évekkel később a kedvesemmel kiköltöztünk Párizsba, ekkor kerestem fel. Éppen három évvel ezelőtt, 97 éves korában. Az első meglepetés akkor ért, amikor kiderült, hogy ennyi idősen is naponta 3-4 embert fogadott, akik közt régi kollégák, barátok, tudósok, politikusok, diplomaták és tanítványok is akadtak. Fejtő Ferenc elképesztő kapcsolati hálót épített ki az évtizedek során és hihetetlen energiával ápolta viszonyait. Ő még ahhoz a generációhoz tartozott, aki intenzív (papír alapú) levelezésben állt a barátaival. Az utolsó években kézzel már nem írt, de e-mailen és telefonon kommunikált majdhogynem szó szerint a fél világgal.
Ő akkor még dolgozott?
Amikor először találkoztunk, akkor éppen nem írt könyvet, mert a combnyaktörése után lábadozott, és az izmait kellett újra felerősíteni. De azért ez nem akadályozta meg abban, hogy minden nap öt nyelven olvasson napilapokat! Kért tőle cikket az olasz Il Giornale, ha fontos gondolata támadt, akkor írt a francia Liberationnak és Magyarországon is folyamatosan publikált.
Aztán néhány hónapig nem láttam. Ennyi idő alatt nagyon megöregedett, 97 és fél évesen ijesztően rossz bőrben volt. Korábban ápoltam a súlyosan beteg nagymamámat: „Fizikai lehetetlenség, hogy két hónapnál tovább életben maradjon” – mondták az orvosai. A családommal minden nap jártunk hozzá, s bár fizikailag lehetetlennek tartották, a nagymamám még fél évet varázsolt magának, mert az odafigyeléstől erőre kapott.
Sajnos vagy szerencsére, ezidő alatt egy kicsit megtanultam az idős emberek nyelvén, és azt hiszem, értem azt is, amit nem mondanak ki. Amikor harmadszorra találkoztam Fejtő Ferenccel, azt gondoltam, hogy ennek a bácsinak két hete vagy egy hónapja lehet csak hátra. Hm, ha hallaná, hogy bácsizom, most nagyon megsértődne… Örökifjú sármőrként tekintett magára az utolsó pillanatig. Ez alkalommal szerencsére nem látta magát kívülről, de amit érzett, a szemében ott ült. Az erő az élethez, az életkedv hiánya ült ott, terpeszkedett. Nem tudtam nem a nagymamámra gondolni és arra, hogy őt mi gyógyította ideig-óráig. Ezért kérdeztem meg, hogy meglátogathatom-e a rákövetkező héten is. Igennel felelt, és én elhatároztam, hogy úgy fogok hozzá járni, mintha a nagyszülőmhöz érkeznék: vödörnyi szeretettel. Amit persze a kapcsolatunk egyáltalán nem indokolt.
Ő hogyan fogadta ezt az indokolatlan szeretet?
Hihetetlen volt. A második ilyen alkalom során rám csodálkozott: „Milyen furcsa? Olyan érzésem van, mintha családtag lenne!” – még magázódtunk. Hát, rég örültem annyira valaminek. De nem azért, mert Fejtő Ferenc mondta ezt, ez akkor háttérbe szorult, hanem azért, mert olyan szinteket ugrottunk át, ami két, tulajdonképpen idegen között általában nem megy ilyen gyorsan. Ekkor még egyáltalán nem interjúztunk, csak gyakoroltuk a járást, énekeltem neki, Toldyt, Balassit olvastam föl… Olyanokat tettem, amiket az ember a nagyszüleivel tesz, hogy szórakoztassa őket, heti három-négy alkalommal.
A csillogást még sikerült viszontlátni a szemeiben?
Egy hónap múlva azzal fogadott az erdélyi ápolólány, aki 0-24 órában gondoskodott róla – és ezért minden tisztelet kijár neki -, hogy „Már nagyon vár.” Huncut mosollyal a szemében ült a kanapén, és én belül jobban mosolyogtam, mint ő. De azért ez több emberen múlt. Intézte ügyeit a fia és naponta mozgatta meg gyógytornász is, a legközelebbi barátai pedig lesték a gondolatait. 9 hónappal később már arról beszélt nekem, hogy az interjúink hatására egy csomó minden eszébe jutott és újra könyvírásba kezd. „Akkor te megírod a portrékönyvet, amit elkezdtünk?” – kérdeztem. „Nem, azt írd meg te. Én a XX. századi világtörténelmet akarom új megvilágításból áttekinteni.” El is kezdte írni…
Tóth Barnabás: Ajándékfilm – Váratlan találkozás Fejtő Ferenccel c. filmjének egyik részlete a www.fejto100.hu-ról
Mikor kezdtek interjúzni?
Egy-két hónap elteltével, amikor már sokat mesélt. Elképesztő időutazásba torkollott az összes beszélgetésünk. Képzeljen el, ha tud, egy majdnem 100 éves gondolkodót, aki minden történetet életbölcsességgel zár. Arról nem is beszélve, hogy amiről mi csak tanultunk, azt ő megélte. Sőt, generálta az eseményeket! József Attilával és Ignotus Pállal szerkesztette a Szép Szót 1935-38-ig, Babits fedezte fel őt, ő meg „Attilával” Örkény Istvánt és Weöres Sándort. Publikált a Nyugatban. Dolgozott 1947-49-ig Károlyi Mihály volt köztársasági elnök mellett, aki francia követként tengette napjait Párizsban, így találkozott személyesen Nagy Imrével, aki egy parlamenti küldöttséggel járt kint 1947-ben. 1956-ban a forradalom kitörése után óriási progagandát csinált Franciaországban a kommunizmus ellen, Jean-Paul Sartre írta könyvének az előszavát, és hatására állt a forradalom mellé Albert Camus is. De ez csak a jéghegy csúcsa, a 40 órányi interjúnak, amit rögzítettem, a hozzájuk fűződő történetek csak a töredékét teszik ki. Amit Fejtő Ferenc puszta csevegésből megosztott a mindenkori hallgatóságával, az valódi csemege, kincs az utókornak. A FN.hu közönsége választhat, hogy a írásban, hangban, fotókon vagy videóbejátszásokban kíván minderről megbizonyosodni. A www.fejto100.hu honlapot azért hoztuk létre, mert Fejtő antifasziszta és antikommiunista íróként világhírre tett szert, épp csak itthon ismerik kevesen munkásságát.
Ezekszerint a portrékönyv helyett készült el a fejto100.hu weboldal?
Nem. A könyvet írom (részleteket is töltöttem fel az Utolsó interjúk között), a tervek szerint az ezévi könyvhéten megjelenhet. A honlap ötletével viszont magam is megleptem magam. Ő 2009-ben volt száz éves. Illetve most lett volna száz éves… bocsánat, én még nagyon sokszor jelen időben beszélek róla. A honlap azért készült el, mert nyár elején hallottam, hogy a születésének 100. évfordulójára, 2009. augusztus 31-re szervezett ünnepségek nagyon szépek és tiszteletet parancsolóak lesznek, de nagyrészt azokat szólítják meg, érik el, akik Fejtő Ferencet már ismerik. Ha nem „kezdjük el már most életben tartani őt”, akkor óhatatlanul emlékké válik. Ha a fiatalabb generációk, vagy akár a szüleim korosztálya, akik csak a nevét ismerik, nem kezdik el felfedezni őt, vele együtt a közelmúltunkat, mai problémáink gyökereit és történetei aktuális tanulságait, akkor mindent a magunk bőrén kell megtapasztalnunk ebben a szomorú és kétségbeejtő belpolitikai helyzetben. Azért készült a honlap, hogy az internet segítségével minél többen megismerjék. Eddig, három hónap alatt 29 országból böngészték a neki szentelt weboldalt.
A www.fejto100.hu-n összesen 47 barát, Fejtő-kutató és pályatárs (köztük Tamás Gáspár Miklós, Méray Tibor, Bodor Pál, Glatz Ferenc, Rajk László, Romsics Ignác és Kende Péter, Agárdi Péter és Széchényi Ágnes) visszaemlékezései, Jacques Chirac magyarra fordított levele, könyveinek részlete és a nevéhez fűződő József Attila versek keletkezéstörténete is olvasható. A honlap kuriózuma pedig egy eddig kiadatlan, a Rajk-perről szóló Fejtő-könyv eredeti kéziratának részlete, amely először olvasható magyarul.
Az oldal készítésekor Kalányos Lászlóval, Sallai Józseffel és Pócs Ádámmal is arra törekedtünk, hogy a fiatalok számára is vonzó, karakteres és modern vizualitást nyújtsunk, ugyanakkor a ritkábban internetező réteg is könnyedén elnavigáljon a honlapon. Az igaz, hogy rengeteget dolgoztunk, beletettünk apait-anyait, de az, hogy Az Év Honlapja pályázaton, az év legnagyobb online-tér versenyén kultúra kategóriában győztünk, és, hogy az ügyet, amelyben a fiúk mellém álltak, ily módon is elismerték, ez óriási erőt ad a folytatáshoz.
Hogyan látja, melyek azok a tulajdonságok, értékek, amit a következő generációknak meg kell tanulniuk Fejtő Ferenctől?
Hú, sorolom: toleranciát, nyitottságot, a mindenkire való kíváncsiságot, képességet a megbocsátásra, és arra, hogy ne azt figyeljük, ki beszél hozzánk, hanem azt, amit mond. Ez evidenciának tűnik, a szavazóképes állampolgárok egy része mégis aszerint érez és cselekszik, hogy mit mond az őt képviselő, de valójában – sokkal inkább az őt orránál – vezető politikai csoportosulás. Saját Fejtő-vallásában és a saját fejtői világnézetében jól megfértek egymással a szociáldemokrata, a liberális és a konzervatív eszmék összeegyeztethető elemei, ugyanakkor kikeresztelkedett zsidóként a vallásokról is árnyaltabban gondolkodott. A piarista gimnázium igazgatója, ahová Nagykanizsán járt, úgy beszélt róla, mint a szintézis emberéről. Márpedig, ha mindezekből az ideákból képesek volnánk mi is kiragadni a számunkra elfogadható és beépíthető elemeket, akkor nehezebben manipulálhatnának saját vezetőink. Mert nem pusztán az adott csoporthoz tartozás, hanem a racionalitás mentén hoznánk meg döntéseinket.
