Mit főzzek a hétvégén: Válságmenü a hónap végére

Étkeket bemutató sorozatunkkal az a célunk, hogy megtörjük a hétköznapi unalmas ételek sorát. Ezek a menük időnként egyszerűbbek, időnként időigényesebbek, akad köztük olyan, amelyik olcsóbb alapanyagokból készül, időnként pedig igazán különleges, nehezen beszerezhető árucikkekből. Reméljük, hogy egyre többen akadnak olyanok, akik egy-egy hétvégi étkezéskor szánnak kicsit több pénzt és energiát arra, hogy olyan ennivalót készítsenek, amely túlmutat az anyagcseréhez szükséges tápanyag bevitelén. Ezeket a cikkeket emellett lehet egyfajta kiindulási pontként is kezelni, ahonnan az ötleteket, a fogásokat, a fogások egyes részeit „le lehet nyúlni”, és esetleg mással össze lehet kombinálni. A korábbi cikkeinket az FN gasztro rovatában olvashatják.

A hétvégi menü kialakításakor két kiindulási pontunk volt. Egyrészt Czifray István szakácsmester magyar nemezeti szakácskönyvében néztük meg, mit is érdemes szeptember (ott september) idején enni, másrészt körülnéztünk, hogy mindebből mit tud a bosnyák téri piac olcsón felmutatni. Az első alapanyag ennek során a lúd volt, a második pedig a szilva, a burgonyás lepény receptjét pedig tényleg bármikor előkaphatjuk. Azért az sem elhanyagolható tett, hogy mindezt 1700 forintért ajánljuk egy négyfős család számára. A ludaskását azért tettük idézőjelbe, mert eredetileg a húst le kellett volna szedni a csontról, és hozzákeverni a kásához, de mi inkább külön adjuk asztalra, és jól megpirítottuk a szárnytöveket.

Tejfölös burgonyalepény snidlinggel

Attól még, hogy olcsó ételt készítünk, nem kell megalkudnunk, így is a lehető legfinomabbra készítsük a lepényt. Ehhez a burgonyát nemcsak megfőzzük és megpucoljuk, de egy apró lyukú szűrőn is áttörjük, hogy a textúrája igazán finom legyen. Az igazi profik egy szitán nyomják keresztül, de a termomixer is ugyanerre képes. Itthoni körülmények között azonban az apró lyukú szűrő és egy kanál is alkalmas a passzírozásra. Ha igazán finom burgonyapürét akarunk, akkor is ezt válasszuk.

Fotó: Horváth Balázs

Fontos, hogy a tésztát még meleg vagy langyos burgonyából készítsük, mert akkor tudjuk a tejfölt és a lisztet jól eldolgozni vele. A még meleg, tört, passzírozott burgonyához tehát adjuk hozzá a lisztet, a tojást, a tejfölt. Akkor a jó, ha még éppen lehet önteni, de nem túl híg. Végül sózzuk, borsozzuk.

Egy serpenyőben olvasszunk vajat és evőkanállal adagoljuk bele a kis lepénykéket (nagyjából két evőkanál egy lepény), és süssük meg mindkét oldalát.

A tejfölt keverjük el egy kis sóval, és apróra vágott metélőhagymával és két kanál segítségével formáljuk galuska formájúra, és halmozzuk a lepény tetejére. Szórjunk még egy kevés snidlinget a tetejére.

—-„Ludaskása” bulgurral—-

A libaszárnytőből és a zöldségekből készítünk egy húslevest. Először forraljuk le a szárnytöveket, majd jól mossuk meg, és a lábast is mossuk tisztára. Ezután tiszta hideg vízzel kezdjük el főzni a szárnytöveket. Miközben fő, folyamatosan szedjük le a habját és külön csészébe a zsírját. Egy óra gyöngyöző forralás után hozzáadhatjuk a zöldségeket, főzzük további két órán keresztül, vagy amíg a libahús puha nem lesz. A levesünket ne sózzuk, mert később még be kell sűrítenünk, és akkor kell majd beállítanunk az ízesítést. A leszűrt libaalaplevet ennek megfelelően szűrjük le, szedjük le a maradék zsírt, és nagyjából egy literre sűrítsük be.

Fotó: Horváth Balázs

A leves tetejéről lekanalazott zsírt most egy serpenyőben hevítsük fel, és ebbe öntsük a bulgurt, pirítsuk le. Majd pont mint a rizsnél, öntsük fel a besűrített alaplével. Csak ekkor sózzunk. Főzzük fedő alatt addig, míg meg nem puhul.

A korábban félretett szárnytövek bőrét ugyancsak sózzuk be, és 180 Celsius-fokon pirítsuk meg a sütőben. A sótól szépen töpörtyűsre sül a liba bőre.

Tálaláskor a bulgurt tegyük egy csészébe, és így borítsuk a tányérba. Esetleg ha van egy jó nagy kiszúróformánk, akkor azt is használhatjuk formázásnak. E mellé adjuk a barnára pirított szárnytöveket.

—-Szilvahab—-

A szilvát kimagozzuk, és feltesszük egy pohár vízzel egy fazékban. Hozzáadjuk a mézet, a csillagánizst és a fahéjat. Amikor már jó szottyosra főtt, lezárjuk a lángot, és kivesszük a fűszereket.

A lekvárszerű anyagot átöntjük, leturmixoljuk, majd kis lyukú szűrőn keresztülpasszírozzuk. Itt nagyon vigyázni kell, nehogy bekerüljön egy-egy nagyobb gyümölcshús vagy héjdarab, mert az eltömi a habszifont.

Fotó: Horváth Balázs

A lapzselatint hidegvízbe beáztatjuk, majd kicsavarjuk, és elkeverjük a még meleg, leszűrt szilvaszirupba, hogy jobb legyen a hab tartása majd. Ezután a zselatinos szirupot betöltjük a szifonba, és becsavarunk egy patront. A hab már kész is.

Tálaláshoz egy keményebb szilvát félbevágunk, kivesszük a magját. A vágási felületét belemártjuk a kristálycukorba, és így tesszük rá egy-két percre forró serpenyőre. Egy pohárba, vagy kehelybe nyomjunk bele egy adagot, és a karamellizált fél szilvát tegyük a hab tetejére.

Jó étvágyat!