Átlagos lakótelepi lakásról van szó Budapesten, 55 négyzetméter, amely a vásárlás után némi felújításra szorult. Viszonylag tágas az erkély, ezért a munka során felhalmozódott bontási törmelék, a festék-, ragasztó- és vegyszermaradék, a szennyezett vödrök és kiürült dobozok elhelyezése egy darabig nem is okozott gondot. Egy darabig, amíg el nem kezdtünk gondolkodni, hogyan szabaduljunk meg tőlük.
Nem az önkormányzatnál
A felhalmozott szemét többsége persze azonnal ment a kukába, de azon már erősen elgondolkodik az ember, hogy a festéket kiöntse-e a WC-be, vagy a kátránnyal átitatott padlószőnyegnek tényleg a szeméttelepen van-e a legjobb helye. Környezettudatos és felelős állampolgárként elkezdtünk tehát utánajárni, hogyan szabadulhat meg valaki a 21. században a lakásban keletkezett veszélyes hulladéktól.
pontosan miről is van szó?
A veszélyes hulladékot tucatnyi, különböző márkájú és összetételű festékes doboz, összesen 5-6 liter maradék festékkel, a legkülönfélébb ragasztók, illetve ezek üres dobozai, csemperagasztó, összekent malteres vödrök, fóliák alkották. A legnagyobb tétel azonban a legváratlanabb helyről jött össze: a hagyományos, 3-4 centi vastag parkettát az előző tulajdonos mintegy 35 négyzetméteren – mára veszélyes hulladéknak számító – kátránnyal ragasztotta rá a padlószőnyegre. Ennek a korábban széles körben elterjedt és bevett módszernek az eredménye harminc zsák, azaz körülbelül 500 kiló kátránnyal erősen szennyezett parketta, és mintegy 50 kiló, a veszélyes anyaggal átitatott padlószőnyeg.
Első körben „inkognitóban”, kerületi lakosként hívtunk fel hét budapesti önkormányzatot, hova vihetjük a hulladékot, és egyáltalán tényleg veszélyes anyagokról beszélünk-e? Az ügyintézők kivétel nélkül kedvesen és alaposan utánajártak a kérdésünknek, majd azt mondták, várjuk meg a lomtalanítást, vagy keressük fel a Fővárosi Közterület-fenntartót (FKF Zrt.), más ötletük nincs.
(fotó: Kőberling Péter)
Nem is az FKF-nél
Felhívtuk hát a céget, ahol megtudtuk, hogy a parkettánk, szőnyegünk, festékünk valóban veszélyes anyag, ám azt az ő veszélyeshulladék-lerakóikba nem vihetjük – pedig a fővárosban 14 ilyen működik. Az FKF telephelyein ugyanis a veszélyes anyagok csak egy meghatározott körét fogadják. Elkeseredésünket átérezve az ügyfélszolgálat egy magáncéghez irányított minket, amely kimondottan a nálunk keletkezett hulladék ártalmatlanításával foglalkozik.
Fel is vettük a céggel a kapcsolatot, de a kezdeti bizakodást már az első kérdéssel szertefoszlatták: melyik kerületben lakunk? Mert csak azon kerületek lakosaitól veszik át a veszélyes anyagot, amelyeknek az önkormányzatával szerződésben állnak. A miénkkel éppen nem kötöttek ilyen megállapodást, de térítés ellenében leadhatjuk. De mennyiért?! A harminc zsák kátrányos parkettán hallhatóan megdöbbent illetékes kis tétovázás után 90 ezer forintra taksálta a díjat. Sietett azonban hozzátenni: nagyságrendileg!
Tízezrekbe kerül
Nem akartuk, hogy a történet itt érjen véget, ezért most már „újságíróként” újrakezdtük a köröket. Az önkormányzatoknál megtudtuk, hogy a legtöbb helyen évente kétszer van lomtalanítás, ebből az egyik alkalommal festéket és más veszélyes anyagot is elszállítanak. Első megoldás tehát: egy évig együtt élünk a kátránnyal, kátránygőzzel tesszük elviselhetetlenebbé a nyári kánikulát tucatnyi szomszédnak, és nem használjuk az erkélyt.
Az FKF-nél is egyrészt a lomtalanítást javasolták, másrészt azt, hogy vigyük el a legközelebbi ártalmatlanító üzembe, amelyek listája megtalálható a zöldminisztérium honlapján. A kör itt kezdett bezárulni, hiszen valószínűleg ismét a fizetős megoldások jönnek. Már rutinosan hívtunk két magáncéget, hogy mennyiért szabadítanak meg a festéktől és a parkettától. Az FN-nek nyilatkozva már nem hasraütésszerű választ, hanem konkrét, viszonylag pontos számot mondtak: szállítással együtt 35-45 ezer forint.
Fizessünk inkább a mesternek
A korábbi, sokkoló összeget tehát megfeleztük, de még így is indokolt a kérdés: az emberek többsége kétnapi utánajárással és 45 ezer forintért szabadul meg a szeméttől, vagy tíz perc alatt, „ingyen” lehordja a kukába ugyanazt a mennyiséget? A környezetvédelmi minisztériumnál tudakozódtunk tovább. Itt azt a választ kaptuk, hogy a hulladék elszállításának 35-45 ezer forintos költsége egy 1,5 – 2 millió forintos felújítás esetében a teljes ráfordítás 2,2 ezrelékét teszi ki.
Ha a felújítást vállalkozó végzi, akkor még ezek a költségek is csökkennek tekintettel arra, hogy a vállalkozó telephelyén tudja gyűjteni – egymástól elkülönítve – a különböző munkái során keletkező, különböző tulajdonságú veszélyes hulladékokat. Célszerű olyan vállalkozóval végeztetni a felújítást, aki a hulladék kezeltetéséről is gondoskodik.
Komoly büntetés
Támogatásra tehát a zöldtárcától nem számíthatunk: alapvetően a lakossági hulladék elszállítását és kezelését a települési önkormányzat által kötelezően megszervezendő közszolgáltatás keretében látják el. Ennek tartalmát és mikéntjét a települési önkormányzat rendelete határozza meg, amelynek kötelezően tartalmaznia kell a közszolgáltatás díját is – áll az FN.hu-nak eljuttatott közleményben.
Megpróbáltuk azt is megtudni, milyen büntetésre számíthat a fukar polgár, aki a háztartási hulladékgyűjtőbe dobja kátrányos szőnyegét és a felesleges festéket. A bírságot egy 2001-es kormányrendelet határozza meg, mértéke veszélyes hulladék esetén 150 ezer forint/tonna. Egy esetleges eljárás során a fenti mennyiségre a büntetés 80-90 ezer forint körül lenne, vagyis mintegy kétszer annyi, mint a „törvényes lerakóba” szállíttatás költsége.
Hulladék munkaszövetség
Köszönet Graczka Sylviának, a Hulladék Munkaszövetség munkatársának a cikkhez nyújtott segítségért.
