Élet-Stílus

Maszkura és Tücsökraj: Trianon és langyi jazz

admin
admin

2009. 03. 21. 08:00

Az alapján, amit Maszkurától eddig a korábban megjelent címadó száma és a Goulasch Exotica lemezén hallottam, kicsit többet vártam, valami erős cigányzenés, balkáni behatásoktól sem mentes tangós pörgést, valamiféle cigány Quimbyt. A felfokozott várakozásokat azonban a lemez csak némileg igazolta.

A formáció két éve jött létre az énekes-harmonikás dalszerző Maszkura és négy fiatal jazztanonc összefogásával. A Háborgató Maszkura néven is jegyzett tangóharmonikában is utazó előadó már egy ideje rapelget a hazai színtéren. Zenei pályafutását Erdélyben kezdte szülővárosában, Marosvásárhelyen, majd 2005-ben költözött Budapestre. Hallhattunk már tőle közös dalokat Sub Bass Monsterrel vagy a Ludditákkal. Most azonban a Tücsökrajjal összeállva egy másik arcát mutatja.

A Maszkura és a Tücsökraj zenéje nem más, mint minőségi mulatós valahol a Gogol Bordello és az Emil.Rulez! között. (Mindkettőre utalnak is egyébként a szövegben.) Nem annyira pörgős és durva, mint a gipsy punk képviselői, de nem is olyan intellektuális-modoros, mint Hajós András és szerzőtársa, Hegyi György. A számok nagy többségében kellemes swinges, bossa novás, latinos, funkys és egyéb langyi jazzt kapunk, amelyet egy klubban nagyon szívesen elhallgatnánk egy pohár szolidan alkoholtartalmú ital mellett. Olyan retrohangzás is előjön, amellyel szinte évtizedeket mehetünk vissza, és már halljuk is Szécsi Páltól a Szeretni bolondulásigot. A szöveg persze itt más: csak inni, inni, csak menni, menni. A gitár pedig pont úgy szólal meg, mintha ’85-ben a SZOT-üdülő ismerkedési estjén ülnénk: „És akkor most hölgyválasz!”

“Aki nálam jobban kinéz, mintén, az már kiesik

Van, amikor viszont a klubzenén túlmutatnak Maszkuráék, mert hát hogyan is mulat a magyar, ha nem sírva. Szesztől haldokló májak, albiból albiba mászkálás, szerelmi csalódások, tangóharmonika-szóra. Közben az is kiderül, hogy Maszkura sem küzd önértékelési gondokkal: „Aki szebb, mint én, az ki van festve, aki nálam keményebb, az már jegesmedve… …Aki jobban kinéz, az kiesik.” (Értjük az öniróniát.) Megtudjuk azt is, hogy a Renoir-típusú teltkarcsú csajokra bukik. Egy hiphopszámban pedig azt, hogy erdélyi magyarként akad benne rendesen keserűség: „Én vennék egy új hazát a hiphopbéremből, amit soha nem ér többet mocsok Trianon.”

A lényeg azonban, ami Maszkura énekén a húzósabb számokban átüt, az a szabadság, amit 30 négyzetméteren, a szükséges szesszel, egy szál kolbásszal és egy aranyos csajjal lehet átélni ma Budapesten, Magyarországon. És emiatt lehet, érdemes erre a zenére bulizni indulni, csak bírjuk pálinkával, borral, hogy utolérjük Maszkurát. Mindent összevetve örvendetes, friss, kellemes és könnyen befogadható Maszkuráék zenéje, a Tücsökraj pedig úgy tűnik kihúzta a telet, így most tavasszal már mi hangyák is készülhetünk arra, hogy elhúzzák nekünk a talpalávalót. Ha valaki pedig ennél többet várt, az az ő hibája.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.