A Balaton keletkezését a népmesei ősidőkbe teszik a helyiek: szerintük valaha óriások laktak a Badacsony tágas fennsíkján. Balatonnak hívták az utolsó óriást, és a lánya, Haláp gyakran játszott a hegy lábánál élő emberekkel. Amikor a legjobb barátnője felnőtt és elhagyta őt, az óriáslány belehalt a bánatba. Az apja a síremléke építésekor egy forrásra talált, s ebből áradt ki a tó vize, amelyet a gyászoló apáról neveztek el az emberek.
A Badacsony születését is az óriásoknak tulajdonította a nép: a monda szerint kockákkal, kúpokkal, dombokkal labdáztak, majd hirtelen távozniuk kellett, és a játékszereiket nem rakták el maguk után. Melyek azóta is összevissza hevernek a tájon.
Vizes hetek a figyelőneten
Vizes hetek sorozatunkban bemutatjuk vizeink állapotát, a rájuk leselkedő veszélyeket, tervezzük jövőjüket. Megmutatjuk, milyen gasztronómiai, természeti csodáknak adnak otthont, hogyan illeszkednek hazánk gazdasági és üzleti életébe, válogatunk a vízhez köthető szabadidős és kulturális tevékenységekből, de sorra vesszük a köréjük font legendákat, hiedelmeket is. Elsőként a Dunáról, majd a Balatonról írunk, utána a Tisza és a hazai gyógyvizek kerülnek sorra.
Örök bűnhődésre kárhoztatva
Kőbe ágyazódott kecskeköröm
(forrás: Tihany-info.com)
A legismertebb balatoni monda a kecskekörmök és a tihanyi visszhang keletkezéséről szól. A hasonló, „elsüllyedéssel” járó büntetés nem egyedi történet a folklórban. Dr. Magyar Zoltántól, az MTA Néprajzi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársától megtudtuk: az aranyszőrű nyáj elsüllyedése, mint isteni igazságszolgáltatás, igen gyakori a népmondákban, e vándormotívummal szinte az egész világon találkozhatunk. A visszhanggá válás pedig már a görög mitológiában (Ekhó nimfa története) is megtalálható.
A kecskeköröm – ami valójában egy ötmillió éve élt kagylónak a maradványa – nemcsak Tihanyban fordul elő, hanem a tó déli partján, Szántódon és Fonyódon is. A visszhang valójában a 18. század közepe – azaz a jelenlegi apátság felépítése – óta létezik. A Visszhang-dombról elkiáltott szavak az apátság északi oldaláról verődnek vissza, két másodperc alatt téve meg a csaknem 700 méteres távot. A helyiek a domboldalra állítottak egy kis oszlopot, melyet „echókőnek” neveztek. A 20. század elején elkezdett csökkenni a visszhang ereje. A gombamód szaporodó villákat okolták ezért, ám kiderült, valójában az egyre terebélyesedő fák lombja a fő „hangcsapda”.
A szerelem tanúságtétele
A balatonudvari temető (forrás: Geographic.hu)
Titok övezi a balatonudvari szív alakú sírköveket: senki sem tudja, hogy miért ilyen formájúra faragta őket a mester. A régi temető 63 szív alakú fejfája 1800–1850 közötti évekből származik. A helyi monda szerint a kőfaragó szerelmét elragadta a viharos Balaton, aki a halott lány iránti, soha nem múló szerelmét álmodta szív alakú kövekbe.
A fonyódi Kripta-villa is egy beteljesületlen nász emlékét őrzi: Abrudbányai-Rédiger Ödön építtette elveszített szerelme emlékére a 20. század első felében. A márványból faragott nászi szoba életnagyságú szobrait az a legenda övezi, hogy azok a fiatal párok, akik meglátogatják, örökké szeretni fogják egymást.
A felújított Helka (forrás: Magyar Hajóregiszter)
A Balaton legrégebbi hajói közül az 1891-ben épült Kelén és Helka még mindig át- és átszeli a tavat. Nem véletlenül kapták ezeket a kissé furcsa neveket: egy balatoni regében szereplő, üldözött szerelmespár előtt tisztelegtek ezzel a gesztussal a „keresztszüleik”. A legelső hajót Kisfaludynak nevezték, a balatoni regék költője előtt tisztelegve.
Szigliget romjai
Nem tudják, miért épült (forrás: Balatonitipp.hu)
A népi emlékezet úgy tartja, hogy valamikor régen egy somogyi úr várat akart építeni a Királyné szoknyája nevű hegyre. Minden reggel átevezett a túlpartról Szigligetre, egész nap építkezett, s csak napnyugtakor fejezte be munkát. Beszállt a csónakjába, és a holdfényben hazatért megpihenni. Másnap, mikor újra jött, az öbölbe érve észrevette, hogy az előző nap felépített falak leomlottak. Elkeseredésében felkiáltott: „Ó vár, ó vár, te kifosztottál!”, és visszaevezett a túlsó partra, mindörökre abbahagyva az építkezést. A szájhagyomány szerint később Déván próbálkozott – bár ez a két hasonló típusú monda összemosása lehet csupán.
Az Óvár sohasem épült fel, ennek ellenére a romjai régóta foglalkoztatják a régészeket. A legtöbb földrajzi és történelmi könyvben római őrtoronymaradványaként emlegetik. Volt olyan kutató, aki a szigligeti sajkás hajóhad laktanyáját sejtette itt, és azt a Balaton felől jövő támadás ellenőrzésére építették.
Dr. Magyar Zoltán is említett Szigligeten egy római kori erődöt, amelyet a néphagyomány szerint ma ellepett a víz. A tó vízszintjének változása is több mesés történetet rejt. Például egyes kutatók – és az általuk fellelt mondák – szerint 1837-ben, egy forró és csapadékszegény nyáron 126 centit apadt a Balaton, és át lehetett gyalogolni a déli partról az északira.
Óriáshalak és fröccs
Tudományos legendák is születtek a tóval kapcsolatban. Cholnoky Jenő Balaton című könyvecskéjében egy anekdotát említ. Lóczy Lajos – földrajztudós, geológus, a Balaton és környéke földtani kutatója – egy alkalommal azt fejtegette egy társaságban, hogy a tó egy-kétezer év múlva teljesen kiszárad. „A társaságban egy kételkedő természetű úr nem hitte el Lóczynak ezt az állítását, s vitatkozni kezdett vele. Lóczy végre kivágta, hogy hát: Fogadjunk!, s a másik a vita hevében kezet adott neki, hogy hát: fogadjunk! Csak amikor a társaságban kitört a hahota, akkor vette észre, hogy olyasmire fogadott, amit majd legfeljebb csak mint kísértetek dönthetnek el” – írja Cholnoky.
Vízi szörny nem él a Balatonban, Gyanó Szilvia, a Balatoni Múzeum néprajzkutatója „csak” hatalmas méretű halakról szóló történetekről hallott. Szinte minden településen – de főként a Zala torkolatánál – él legenda olyan óriási harcsákról, amelyek még a vadkacsákat is lerántják a víz alá. Sok helyen pedig azok a horgászlegendák is fennmaradtak, sőt még ma is születnek újabbak, amelyek ezeknek az óriási halaknak a becserkészéséről, kifogásáról regélnek.
A népi emlékezet a Balaton-felvidéki ásványvizek kapcsán is megőrzött egy történetet. Állítólag Jedlik Ányos – akinek a nevéhez mások mellett a szódavíz feltalálása is köthető – gyakran borozgatott Vörösmarty Mihállyal. A hagyomány szerint egy ilyen alkalommal a költő nevezte el fröccsnek a szikvízzel hígított bort.
A művészeket is megihlette
Egry József: Szivárvány a Balaton felett
(forás: Kieselbach.hu)
A Balatont Pálóczy Horváth Ádám nevezte először „magyar tengernek”, Jókai szerint pedig ez olyan része az országnak, ahol „az egész táj mosolyog”. A tihanyi visszhangot Csokonai és Vörösmarty is megénekelte, a legismertebb mégis Garay János verses regéje a kecskekörmökről. Mivel a romantika főbb kellékei – vadregényesség, egzotikum, omladozó várfalak, mítoszteremtés – mind megtalálhatók a Balatonnál, a romantika korában alkotó költőket is megihlette a tó. Kisfaludy Sándor regéi – a Csobánc, a Tátika, a Somló és a Szigliget – a tó mentén élő tragikus szerelmi történetekből építkeztek.
A Balaton festőjét, Egry Józsefet az első világháború idején „fertőzte meg” a tó látványa, ekkortól kezdve alkotta az impresszionista stílusú táj- és életképeit, amelyeknek a főszereplője a víz és a fény.
Folyóinkról és tavainkról még többet a FigyelőNet Vizes Hetek aloldalán olvashat.
