Platini és Ronaldo: vezérnek születtek (videó)

Napjaink és a nyolcvanas évek szupersztárja között akad ugyan különbség – az élre kívánkozik, hogy amíg a portugál hajlandó rátekeredni a labdára, addig a franciát a passzok mesterként is tisztelték -, de az aligha vitatható, hogy a mindkettőjüket kivételes képességekkel áldotta meg a sors – és emellett a vezér szerepét is rájuk osztotta. Arra tényleg születni kell.

Amennyiben a hasonlóságokat domborítjuk ki, kézenfekvőnek kínálkozik, hogy a portugál és a francia labdarúgó futballjában
is felfedezhetőek az olyan emelek, amelyeket aligha lehet megtanulni; és a kiváló cselezőkészség, a páratlan technikai tudás és rúgótechnika (a szabadrúgást nekik találták ki) is közösnek mondható markáns jegy. Továbbá mind a ketten – általában – a középpályáról indulva, tehát nem klasszikus csatárként rugdosták számtalanul a gólokat – és kerültek a mesterlövészeket felvonultató lista élére. Platini többször is.

A szurkoló emlékezete persze nem csak a gólokat őrzi. Platini 1986-ban, a brazilok elleni vb-negyeddöntőben csaknem végzetes hibát vétett, amint a büntetőpárbajban a kapu fölé bombázta a labdát. Mégsem lett belőle bukott vezér, hiszen a társak kisegítették. Huszonkét évvel később Ronaldónak is hasonló élményben volt része Moszkvában, a BL-döntőben. Ügyetlen próbálkozását Petr Cech, a Chelsea kapusa védte, és alighanem egy világ dőlt volna össze a 23 éves potugál klasszisban, ha a csapattársai nem húzzák ki a csávából.
Platini és ő is megúszta a blamát – a pályájuk sikertörténet.

Platini kihagyott 11-ese az 1986-os vb-n:

Út a világhírig

Platini 1987-ben úgy vonult vissza, hogy lába előtt hevert a világ, miközben Portugáliában, egészen pontosan a Madeira szigetének déli partján található Funchalban egy bizonyos Cristiano Ronaldo dos Santos Aveiro – két évesen – még a cuclival volt elfoglalva. Nem sokkal később már a labda is érdekelni kezdte, háromévesen már jókorákat rúgott bele, elemi iskolásként pedig azon kívül már alig érdekelte valami más.

Tíz éves volt, amikor CF Andorinha igazolt játékosa lett, hamarosan pedig már azon gondolkodott, hogy Madeira két topcsapata közül a CS Marítimo vagy a CD Nacionalnak mondjon-e igen. A választás az utóbbira esett, majd pedig a lisszaboni Sportinghoz szegődött. Miután szorgosan megmászta a szamárlétrát, az első csapatban 2001-ben, a Moreirense elleni duplával mutatkozott be – az őt a mélyvízbe dobó Bölöni László nagy örömére. Az angol Manchester Unitedhoz 2003-ban került; Sir Alex Ferguson menedzsert a manchesteri játékosokkal
együtt az Estádio José Alvalade avatóján kápráztatta el.

_{Ronaldo az Eb legnagyobb sztárja lehet (Getty)}

Akkortájt Platini már túl volt rövidre szabott edzői pályafutásán (1988-tól 1992-ig a francia válogatottat irányította, 1992-es Eb-n is ő ült a kispadon), és az 1998-as vb levezénylése után a sportvezetői karrierjét építgette. Ilyen névvel persze nem volt olyan nehéz később az UEFA elnöki bársonyszékbe ülni…

Platini akármerre járt, trófeákat nyert

Platini saját „bálványát” 1966-ban, 11 évesen az AS Joeuf csapatában kezdte formálni, majd a AS Nancy, a Saint-Étienne és Juventus következett a sorban. Bár legnagyobb sikerei a torinói időszakhoz köthetőek, azért a két francia csapattal is nyert valamit. A Nancyval másodosztályú aranyérmes és kupagyőztes (1978), a Saint-Étienne-nel bajnok lett (1981).

A Juve-mezben aztán minden vitt – egy szuszra nem is egyszerű felsorolni a „hőstetteit”. 1982-ben igazolt Olaszországba, és egy esztendővel később már kupagyőztes lett; 1984-ben első francia játékosként emelhette magasba a KEK-serleget, ennek tetejébe még európai Szuperkupát is elhódította; 1984-ben megszerezte az első scudettóját, amelyet 1985-ben BEK-, valamint Világkupa-győzelemmel fejelt meg; 1986-ban pedig újra olasz bajnokként énekelhette „a forza la Juve la Juve la Juve ale, e bianconera la bella signora” kezdetű csapathimnuszt.

Egyéni díjaiból egy kisebb múzeumot is meg lehetne tölteni,
s ha az összes elismerését nem is soroljuk fel, azt azért illendő megemlíteni, hogy háromszoros olasz gólkirály, továbbá 1983-tól 1985-ig zsinórban háromszor kapta meg a legjobb Európában játszó labdarúgónak járó Aranylabdát. A válogatottban 1976-tól 1987-ig 72 találkozón szerepelt és ezeken 41 gólt szerezett úgy, hogy tulajdonképpen mindig középpályást játszott.

A csúcsra 1984-ben ért fel a nemzeti csapattal – Franciaország Európa-bajnok, ő maga pedig a torna legjobb játékosa, egyúttal kilenc találattal gólkirálya lett. A vb-sikerre ugyanakkor hiába fájt a foga, kénytelen volt beérni a bronzéremmel (1996).

_{Platini ma is fontos ember – az UEFA elnöke (AP)}

Manchester, aranybánya

A rendszerint szélsőt játszó, de gólokat a francia klasszishoz hasonlóan ipari mennyiségben termelő Cristiano Ronaldo 2004-ben közel járt a kontinens meghódításához, de a portugálok a döntőben (is) kénytelenek voltak fejet hajtani a görögök előtt. S Platini vb-bronzát sem sikerült egyelőre „lekoppintania”. A lehetőség ugyan adott volt 2006-ban, de az együttese simán kikapott a házigazdától a németországi világbajnokság harmadik helyéért vívott összecsapásán.

Maradnak a klub- és az egyéni sikerek – legalábbis egyelőre. Azokból viszont akad bőven. A Manchester Uniteddel Bajnokok Ligája-győztes (2008), kétszeres bajnok (2007, 2008), és emellett az FA-kupát (2004), a Ligakupát (2006), valamint a Community Shield névre hallgató szuperkupát is elhódította.

Cristiano Ronaldo szezonbeli góljai:

A szakírók és a játékostársak szerint, ahogy a tavaly, idén sem akadt nála jobb Angliában. Nem csoda ez a vélekedés, hiszen 42 gólig jutott szezonban, és ezzel nem csak az elismeréséket söpörte be, hanem az európai Aranycipőt is megkapta, és kisebbfajta csoda lenne, ha az Aranylabda nem hozzá vándorolna. Pláne, ha az Eb-n sikerre vezeti a portugálokat – éppen úgy, ahogy 24 éve Platini a francia együttest.