A Fordtól érkező 2,0 literes dízel nem újdonság a Volvo háza táján, kisebb modellekben már megismerhettük, de ekkora autóban ezidáig nem nagyon futhattunk vele össze. A 136 lóerős turbódízelnek szép feladat az 1700 kilogrammos kasztni mozgatása, de ha el tudjuk felejteni az autók marketingdumájának szinte kötelező részét, a “dinamikus vezetési élményt” és mindössze A-ból B-be szeretnénk sok pakkal, a lehető legnagyobb biztonságban, nem túl vészes fogyasztással eljutni, akkor ez a motor is jó választás lehet.
Váltani ugyan elég sokat kell és a motor is igényli a pörgetést, de vidáman el lehet éldegélni 136 lóerővel is. Azonban nem jó hír, hogy az ötven lóerővel és egy plusz hengerrel gazdagabb D5-ös fogyasztása csak elhanyagolható mértékben nagyobb.
Állítólag a karosszériások két márkától tartanak, mint ördög a tömjénfüsttől. Az egyik ezek közül a Volvo. A derék munkásokat a svéd acél kergeti az őrületbe, ugyanis a Volvo nem papírvékony fémfóliát illeszt a mélyben lapuló brutális merevítőkre, hanem a burkolatot is rendes anyagból készíti. Masszív anyaggal meg ugye köztudottan több a macera.
Képgaléria
Épp ezért Volvóban ülni mindig jó. Jó becsapni a bő arasznyi vastagra hizlalt ajtót, és az érezhetően gondosan megtervezett kezelőszervek használata is élményszámba megy, még a belső fény kapcsolói is olyanok, mintha száz éves szolgálatra születtek volna, bár nem fogunk őrülten rajongani egyetlen apró részletért sem. Úgy látszik itt az is cél volt, nehogy valami elvonja a figyelmet a vezetésről. Sőt a V70-es észre is veszi, ha nem figyelünk.
Biztonság
Nemrég éles körülmények között is kipróbálhattunk jónéhányat a Volvo arzenáljában fellelhető extra biztonságot kínáló berendezések közül. A V70-es tesztautóban a tolatóradar mellett mindössze a sávelhagyásra figyelmeztető berendezés figyelt a kocsi és utasai épségére. Utóbbi akkor kezd szelíd kolompolásba, ha indexelés nélkül sávot vált a vezető. Érzésre kicsit késői a figyelmeztetés, mert akkor jő az isteni hang, amikor már az első kerék a szomszédban van, autópályán ez pedig gyakran már késő, mert a szalagkorlát szikraesője ilyenkor már úgyis felriasztotta a sofőrt.
Persze az üzemszerű működés alapfeltétele a rendszer számára is látható útburkolati jelek megléte, így értelemszerűen elválasztó vonal nélküli utakon és murván nem ér semmit az elektronika segítsége.
Nagy szám
A V70-esben – mint általában a kombikban – a csomagtér az egyik legnagyobb szám. Mérete is meggyőző – akár 1600 liternyi rakományt is berámolhatunk hátra – de praktikus apróságokkal még több kedvet csináltak a csomagszállításhoz.
Fémsínből kihajtható kampókkal kötözheti le a csomagot a pedáns családfő, de egy szinttel lejjebb is tudunk pakolászni. Itt a svédek újabb – filléres, de mégis okos – meglepetése várt minket, egy kis zacskóban melóskesztyű és hatalmas nejlonzsák várja, hogy színre léphessenek. Mindkettő kerékcserénél lehet hasznos, egyik a kezünket védi a mocsoktól, míg a másik az autó belsejét, a lyukas kerék piszkától.
A teszt végére egész jól összerázódtunk a kismotoros komphajóval. A gyakran túlmotorizált, lóerőkkel kitömött gépekkel elkényeztetetteken kívül mindenki szerette a kisétkű svédet és nem nagyon tűnt fel, hogy mindössze kétliteres dízel dolgozik az orrban. Vezetni pont úgy kell, mint ahogy a svéd közlekedést elképzeljük. Szabályosan, biztonságosan, minden őrülettől mentesen és akkor boldogok lehetünk vele.
