A film főhőse megérkezik egy Duna-delta vidéki kistelepülésre, hogy előtte mit csinált, honnan jött, arról csak nagyon keveset lehet megtudni. Az azért feltűnő, hogy elég sok pénze van…
Picike utalások azért vannak az előéletére. Ahogy mondtad, sok pénze van, ráadásul eurót használ. Kiderül, hogy állatkertben dolgozott, az is kiderül, hogy az életében volt egy szerencsétlen szerelem, ahol a párja elvetélt. De mi valóban nagyon tudatosan nem árultuk el a titkait. Ha megfigyelitek, egy olyan western film sincs, amelyiknél kiderül, hogy a főhős az elején miért lovagolt be, és hogy a végén aztán miért lovagol ki. Az az élet rendje a westernekben, hogy jön valaki és megforgatja a világot, és igazságot hoz a tájra. Segít felszabadulni az embereknek, és szeretetet hoz. Nagyjából ez nálunk Lajkó Félix szerepe. Ilyen értelemben ő egy klasszikus figura.
Mundruczó Kornél (fotó: Horváth Balázs)
Akkor a Deltát egyfajta keleti westernnek is értelmezhetjük?
Western alapra épül a film. Jön a főhős egy helyre, ahol nagy káosz, elnyomás és baj van. Majd fölszabadít. Nálunk ez kicsiben, egy családon belül jelenik meg.
Ahogy mondtad, a westernekben igazságot osztanak a hősök. Itt viszont igazságot nem tudott osztani, a helybéliek nem engedték és tragikus véget ér a történet. Szükségszerűnek tartod, hogy a végén elbukjon a főszereplő?
Azt mondják, hogy a művészet tükröt tart a világnak… Most mit mondjak erre? Nem gondolom, hogy szükségszerű lenne az ilyen karakterek bukása. A világ gondolja ezt magáról, ezt nap, mint nap átélhetjük. A Deltában, csakúgy, mint a költészetben, egy felsrófolt, szimbolikus megfogalmazást használtunk. Persze, nem mindennap dobnak le valakit egy hídról. De a való életben is, ha te valamit máshogy akarsz csinálni a saját területeden, akkor akadályokba ütközöl, és ellenségeskedés fogad. Egyszerűen így rendezkedtünk be, és bármilyen művészeti termék, ami ezt megjeleníti, az segíthet.
A filmben végig nagyon szép képek voltak. A természet ilyen erőteljes ábrázolásával feditek el azt a gonoszságot, ami az emberekben van?
Nem gondolom, hogy az emberekben alapvetően gonoszság van, csak nagyon sok irigység, boldogtalanság, szerencsétlenség. Mindeközben ez a természetet egyáltalán nem érdekli, és ott, ahol a film játszódik, a Duna-deltában, ezt érezni is lehet. A film nagyon is arról a panteista érzésről akar szólni, hogy igenis vegyük észre a saját környezetünket, éljünk ebben a környezetben.
A film közben azt érezzük, hogy igen, jó volna oda költözi, kis cölöpkunyhót építeni a folyón. Te szoktál kiszakadni a természetbe?
Hát igen, ez volt a kiszakadásom. Az elmúlt három évben nagyon sokat voltam ezen a tájon, és nagyon nagy hatással volt rám. Nyilván, ezért is kezdtem ott forgatni. Mindeközben persze Budapesten élek a szmog közepén, és ezt nem hiszem, hogy fel tudnám adni. A városi ember megnézi a filmet, azt gondolja, hogy de jó lenne elmenni ide, aztán nem megy el.
Ezt a filmet egy másik színésszel, Bertók Lajossal kezdtétek forgatni, aki 2006 nyarán váratlanul elhunyt. Szerepét Lajkó Félix vette át, de újra kellett kezdeni a filmet. Hallani lehetett, hogy az eredetileg Bertók Lajossal leforgatott nyersanyagból is készül film. Az egy teljesen új film lesz?
Igen, abból a torzóból nem is lehetne kihozni ezt a történetet. A filmet díszletek szerint forgattuk, és nem a történet alapján. Azt találtuk ki, hogy a jelenlegi torzót nem filmmel egészítjük ki, hanem animációval. A kiegészítő képeket álomképekben, vagy valamiféle televíziós képekben jeleníthetnénk meg, ezt még nem tudjuk. A film, így végül Bertók Lajosról tudna szólni. Öt nappal ezelőtt néztem meg az anyagot, mert Lajos halála óta rá sem tudtam nézni a leforgatott részekre. A film producerével, Petrányi Viktóriával közösen gyűjtöttünk erőt ehhez, és végül nagyon jó érzés volt, hogy újranézhetjük őt.
Lajkó Félix
Ezt a filmet, a Deltát már elengedtétek?
Á, dehogy.
Lehet tudni, hogy mi lesz a sorsa? Melyik fesztiválon fogják bemutatni?
Ezt még nem lehet tudni, a nemzetközi karrierje előtt áll a film. Most éjfélkor, a bemutató előtt néhány órával készült el az a végeredmény, amit a közönség láthatott.
A film végén külön köszönetet mondtál Tarr Bélának. Miben tudott ő neked segíteni?
Én nem kiabálnám el, hogy ez már barátság, ami kialakult köztünk. Igazi jó szellemi társ. Nagyon jó vele beszélni. A Szép napok és a Johanna után egyértelmű volt a jelenléte. A haláleset után pedig nagyon erős kézzel állt a film mellett. Rettenetesen éles szeme van. Ha jól tudom neki is volt már olyan esete, amikor húsz nap leforgatott anyagról derült ki, hogy defókuszált, hibás, és ő is volt sok nehéz helyzetben. Emellett pedig irgalmatlanul jó vele filmről beszélni. Olyan mélyen és jól érti ezt a műfajt, hogy az ember közben csak kamatoztathatja, amit kap. Ő pedig közben semmi mást nem akar, mint hogy én csináljam a saját filmemet. Úgy gondolom, hogy esztétikai értelemben igen kevés párhuzamot lehet vonni az én filmem és az övéi közé. Furcsa, hogy a világon mindenhol elismerik őt, csak nálunk nem.
Annyiban azért vonhatunk párhuzamot, hogy mindketten szembe mentek az árral, és lassan építkező filmeket készítetek…
Az én filmem esetében mondjuk a lassúságot a táj adta, de az igaz, hogy mindkettőnktől távol áll az akció-reakció-film. A mozira ez a tévés hatás most nagyon erős, és szerintem pszichológiailag téves. Igaz, hogy egy filmnek nem kell pszichológiailag pontosnak lennie, de az igazságra kell rávilágítania.
