Amikor a labdarúgásról esik szó, mindig mindenkinek van véleménye. Ez így természetes, ugyanis hazánkban mindenki ért a labdarúgáshoz. Ráadásul ez nem is baj, hiszen nagyon sokaknak van – lenne – olyan okos javaslatuk, amelyet érdemes lenne megszívlelni. Persze hiába mondják el a véleményüket, mert akiknek azt meg kellene hallgatniuk, mi több fontolniuk, nem hallják, nem akarják meghallani.
Nem kétséges, kritizálni könnyű. Szinte minden kritikákat megfogalmazó beszélgetés vége az, hogy a kritizált személy vagy szervezet illetékese felkapja a vizet, esetenként megsértődik, majd pedig jön az udvariatlan felszólítás: ha tudsz jobbat, akkor csináld…. Radikális lépésekre van szükségEbben a kis dolgozatomban kifejteném, hogy én miképpen gondolnám a magyar labdarúgás megreformálását. Nem szentírás amit leírok, nem is okoskodás, csupán az én egyéni véleményem, amelyet valamiféle vitaanyagnak is szánok. Az FN bizonyára felvállalja, hogy leközli azokat a hozzászólásokat, amelyek ebben a témában leközölhetőek. Nos akkor lássuk a medvét…
Kezdeném azzal, hogy szerintem a sportban nincs és nem is lehet demokrácia, abban csak diktatúra létezik, létezhet. Ahhoz, hogy a magyar labdarúgás elindulhasson a fejlődés útján, olyan radikális intézkedésekre van szükség, amelyek alapjaiban változtatják meg a sportágat. Komoly változás, változtatás elképzelhetetlen áldozatok nélkül, de ha valaki vagy valakik hisznek a megújulásban, akkor azt fel kell vállalni. Van egy jó magyar közmondás, mely szerint a fejétől bűzlik a hal… Reform az MLSZ-benA mi esetünkben is a fejnél vagyis a Magyar Labdarúgó Szövetségnél (MLSZ) kell megkezdeni a rendteremtést. Mindenekelőtt új alapszabályt kell készíteni, olyat amely megfelel a kor követelményeinek. Sárközy professzor úr szerintem nagyszerű új alapszabályt tudna készíteni. A véleményem az alapszabályt illetően csupán annyi, hogy annak mindenképpen benne kellene lenni, hogy az MLSZ elnökségében nem lehet klubérdekeltségű tag. Ugyanis véleményem szerint elképzelhetetlen, hogy olyan döntést hozzon az elnökség, amely sérti az érdekeit. Ez a tény pedig azonnal kizárja annak lehetőségét, hogy a döntések kizárólag a magyar labdarúgás érdekeit vegyék figyelembe. Az alapszabályban rögzíteni kell, hogy a szövetségbe tartozó kluboknak milyen kötelezettségeik és milyen elvárásaik lehetnek. Gondolok itt a szövetség által kiírt bajnokságokban való részvételre, a televíziós jogdíjakra és a marketingjogokra. Egyértelműnek és világosnak kell lenniük azoknak a feltételeknek, amelyek alapján indulni lehet a bajnokságban. Gondolok itt a licenc megszerzésének feltételeire, de nem bújva a FIFA-UEFA mögé, hiszen azok csupán ajánlások, amelyeket a honi viszonyokhoz igazítva kell alkalmazni. Pontos és megváltoztathatatlan versenynaptárt kell készíteni.
Véleményem szerint tízcsapatos profi bajnokságot kellene kiírni, alatta pedig bevezetni a totális amatőrizmust. Csak a profiknál lehetne fizetni a labdarúgókat, alatta nem. Persze ha teszem azt egy falu kocsmárosa úgy gondolja, hogy a helyi amatőr futballistáknak a meccs után ingyen ad kaját és sört, megteheti, de hivatalosan labdarúgásért nem lehet fizetni. Szakmává kell tenni a labdarúgást, nem pedig könnyű pénzkereseti lehetőségként felfogni. A kőműves is, ha nem tanulja meg a szakmáját, nem tud házat építeni, vagy ha mégis, és összedől, soha többet nem kap munkát. A labdarúgást is meg lehet tanulni, hiszen vannak olyan alapvető dolgok, mint a labdakezelés, a megfelelő lábtartással történő lövés, vagy éppen a fejelés, amelyek megtanulhatóak. —-Utánpótlásképzés a kulcs—-És itt jutottunk el a legfontosabb részhez, nevezetesen hogy az MLSZ legfőbb feladata az utánpótlásképzés. Manapság már a klubok nagy többsége rájött arra, hogy saját akadémiát kell működtetniük ahhoz, hogy a tehetségekből futballisták legyenek. Igen ám, de az akadémiák 14 éves kortól alkalmazzák a srácokat, de mi van addig? Nos itt léphet az MLSZ és az állam. Mert állítom, állami segítség nélkül elképzelhetetlen a magyar labdarúgás megújulása. A szövetségnek ki kell dolgoznia egy tervezetet, amely a 10- 14 éves gyerekek labdarúgó-oktatását tartalmazza. Regionális központokat kell teremteni, ahol a gyerekeket megtanítják a labdarúgás alapjaira. Hozzáértő edzőket kell alkalmazni – olyan régi labdarúgókat, akik hajlandóságot éreznek a nevelésre, mi több be is tudják mutatni azt, amit tanítani akarnak – és őket nagyon jól megfizetni. Bajnokságot kell kiírni számukra, hiszen maga a játék adja az igazi fejlődést. Tizennégy éves korban pedig el lehet adni a srácokat a profi kluboknak. Ahhoz, hogy idáig eljuthassunk, kell az állami segítség. Ebben az esetben nem egy üres kútba dobálná a pénzt az állam, hanem hasznos dologra költené, hiszen egy egészséges, tudatos ifjúság jelentheti az ország jövőjét. Már csak azért is, mert nem mindenkiből válik futballista, ám jól nevelt, fizikálisan erős, intelligens ember igen. Kissé eltávolodtam a kiindulási ponttól, nevezetesen a 10 csapatos profi ligától.
Világos licencszabályokMár hallom is, hogy na persze akkor lenne nyolc pesti és csupán két vidéki‚ néző meg semmi. Szerintem nem, mert ha az MLSZ megfelelően írja ki a licenc megszerzésének feltételeit, és azokat kőkeményen be is tartja, akkor szó sem lenne főváros-centrikusságról. Nyilvánosságra kell hozni a profi bajnokságban való indulás feltételeit, így senkiben nem merülhetne fel, hogy esetleg sumákság van a dologban. Arról már nem is szólva, hogy a licencadó-bizottságban olyan emberek ülnének, akik nem tartoznak sehová, kizárólag a szabályok szellemében adnák meg vagy sem az indulás lehetőségét a jelentkezőknek.
Na, de vissza a profi bajnoksághoz. Tíz csapat alkotná a kirakatot, amely természetesen magánkézben lenne, a tulajdonos azt csinál, amit akar, arra költi a saját pénzét, amire akarja. Azzal az MLSZ-nek nem kellene foglalkoznia, sokkal inkább azzal, hogy működtesse a válogatott csapatokat, teremtse meg azokat a feltételeket, amelyek a minél jobb szereplést jelenthetik. Nincs szükség kutyaütő külföldiekreVan még egy – egy? – dolog amivel abszolút nem értek egyet, nevezetesen hogy nyakra főre jönnek hozzánk olyan külföldi labdarúgók, akik egyáltalán nem jelentenek színvonal-emelkedést. Ebben is kéne valami feltételrendszert kialakítani, bár tudom, a profi klubok tulajdonosai azt vesznek meg, akit akarnak. Arról már nem is beszélve, hogy a mi úgynevezett megélhetési edzőink azt mondják, hogy sajnos hiába próbálkoznak fiatalokkal, ők nem felelnek meg még ennek a gyenge színvonalnak sem, ezért aztán vagy a már kiöregedő labdarúgókra vagy pedig a külföldire támaszkodnak, bízva abban, hogy velük olyan eredményt képesek hozni, amely után a tulaj nem mutat ajtót nekik. Ez a felfogás is megváltozna, ha a fent említett regionális központokból vett, a futball alapjait már jól ismerő srácok kerülnének a klubok akadémiáira, ahol tovább képezve őket, 17-l8 éves korban már bevethetők lennének, hovatovább még erősítést is jelentenének. Akkor nem lenne szükség harmad-negyed osztályú idegen futballistákra.
Még nagyon sok mindenről lehetne szót ejteni, de úgy gondolom, indulásnak ennyi éppen elég. Jó ötven éve beszélünk ugyanis arról, hogy az ami van, nem jó, de tenni soha nem tettünk semmit. Azt gondolom, itt az idő, hogy végre tegyünk is valamit. Mindegy mit, csak lépjünk már legalább egyet, és felejtsük már el azt, hogy nekünk ne mondják meg, hogy miképpen kell labdarúgást csinálni. Azok az idők már régen lejártak, manapság igenis van mit tanulnunk, és ami máshol már jól működik, az nálunk is működhet. Persze csak akkor, ha akarjuk.
