1890-ben még alig volt három éves, amikor az első rajzát elkészítette. Batthyány Gyula és környezetében mindenki már ekkor tudta, hogy festő lesz. „Minden nehézség nélkül lettem festőművész” – mondta, de ez nem is csoda, hisz családjának történelmi neve és összeköttetései, vagyoni ereje megkímélte a fiatal Batthyányt a századfordulóra igen jellemző nyomorgó-nélkülöző művészsorstól.
Ő maga, művészete, életvitele és gondolkodása ízig-vérig arisztokrata. Festészete ezért inkább érzéki, mint érzékeny, nincs dráma és feszültség inkább pompa és ünnep. Emiatt természetesen művészete is kivételes, hisz a XX. századi magyar sorsra inkább jellemző, nem minden ok nélküli sötéten látás Batthyány Gyulánál nem érhető tetten. Mestere és mentora korának ünnepelt szerzője, Vaszary János volt. Korán hat rá szecesszió, a sodró álomképek és tekergőző organikus formák és motívumok végig kísérik festészetét. Vásznai egyben ódái is a szépnek, és az arisztokrácia diszkrét bájának.
Batthyány Gyula: Éjjeli mulató (1928. körül)
Coming out
Batthyány Gyula a mártírhalált halt első magyar miniszterelnök, gróf Batthyány Lajos dédunokája. Kritikus legyen a talpán, aki ilyen háttérnél és történelmi felmenőknél „építő” kritikát fogalmazott volna meg, így a siker természetesen kódolt volt. Vásznaival a fiatal művész nemzetközi kiállításokon számos művészeti díjat nyert. Ami végül is nem olyan meglepő, ha a tehetség megfelelő marketingerővel társul. Ez most is és 100 éve is így volt. Batthyány művészete azért örök mégis, mert festészete túlmutat a kor divatján, a legártatlanabb motívumot is lappangó érzékiséggel tölti meg. 
Batthyányinak nem nehéz festészetében az érzékiségről beszélnie, hisz közismerten homoszexuális volt. Valóságos coming out kiáltvány részéről az 1920-as években festett Szent Sebestyén című képe. A téma, túl azon, hogy magáért beszél, egy olyan szentet ábrázol, aki a homoszexuálisok védőszentje lett a XX. századra. Részben származása, részben szexuális irányultsága okán a kommunizmus építésének elején mindenesetre 1952-ben hazaárulás címén nyolc év börtönbüntetésre ítélték. Kiszabadulása után Polgárdiba vonult vissza, és itt élt haláláig a korábbi tiszttartójának lakásában. 1959-ben majdnem elfeledve, teljes mellőzöttségben halt meg.
Felvállalta
A Nyugat folyóiratot böngészve, egy 1914-ben megjelent írásban már érzékelhető, hogy nem félt vállalni önmagát. Bálint Aladár műkritikus nyíltan írt a gróf által képviselt másságról egy, az Ernst Múzeumban megrendezett kiállítás kapcsán. „A gróf egyszerre mintegy százhúsz képpel, rajzzal mutatkozott be (…) Míg más apródonként, hosszú készülődéssel, fáradságos nekibuzdulással hárítja el a nagy nyilvánosság felé vezető út akadályait, ő egy regényhős lendületével a dolgok kellős közepébe kerül, egy mozdulattal kiontja gazdag fantáziájának, álomlátásának kincseit. Tegnap még nem tudhattuk, él-e, kicsoda, hova készül? Ma már életének titkos szegletébe tekinthetünk, példátlan termékenysége valósággal kötelez bennünket arra, hogy végigkísérjük azon az úton, amelyet végigálmodott (…) Batthyány művészete álomlátás, beletemetkezés egy szivárványos ragyogású mesevilágba.”
Batthyány Gyula: Madárkereskedõ Madeira szigetén
A csillag porba hull
Batthyány valóságos virtuóz festészeti, rajz-és illusztrációs képességgel bírt. Érdeklődése a színház, díszlet- és jelmeztervezés felé is sodorta. Színpadiasságát, vizuális képességét, lényeglátását és művészi dekorativitását a kommunista terror akár fel is használhatta volna. Nem tette. Egy kémkedési vád kapcsán vallatták, perbe fogták, minden vagyonától megfosztották és Márianosztrán bebörtönözték. A hatvan éves művész az 50-es években az arisztokráciával együtt hullott a porba. Különleges életműve azonban mégsem veszett teljesen el.
A most megjelenő művészeti album egy méltatlanul mellőzött, egyéni sorsú alkotó emlékének állít emléket. Az albumot december 11-én a Kieselbach Galéria és a Népszabadság kiadó jelenteti meg.
