Az eddig ismeretlen populáció a közép-spanyolországi Castilla – La Mancha térségében él. A fajt képviselő másik két populáció egyedei a déli Andalúziában elszórtan fordulnak elő. A biológusok jelenleg összesen 100 és 150 közöttire becsülik a vadon élő ibériai hiúzok (Lynx pardinus) számát.
Az Oroszországban fellelhető amuri leopárd (Panthera pardus orientalis) és a Japánban őshonos Iriomote-törpemacska (Prionailurus iriomotensis) szintén szerepel a kritikusan veszélyeztetett macskafélék listáján, a szakértők azonban a világ leginkább veszélyeztetett macskafajának az ibériai hiúzt vagy párduchiúzt tartják.
A pettyes bundájú ibériai hiúz hím példányai 13 kilogrammot nyomnak, és körülbelül 1 m a marmagasságuk, a nőstények egy-két kilogrammal könnyebbek, és néhány centiméterrel alacsonyabbak. Lábuk hosszú, farkuk rövid, pofájukat pedig szakállszerű sűrű szőrzet övezi.
Már csak három populációja ismert
Az előzetes megfigyelések szerint a Castilla-La Mancha-i populáció az andalúziai macskaféléktől teljesen elkülönült és genetikailag eltérő, ami a kutatók szerint reményt keltő a hiúzok fennmaradása szempontjából.
A populációk izolációja azért jelent hátrányt, mert az egyedek között kialakuló beltenyészet a genetikai sokszínűség romlásához vezet, amelynek következményeként az utódokat egyre jobban fenyegetik fejlődési rendellenességek, valamint a betegségekkel szemben is kevésbé ellenállóak. A két populáció egyedeinek „összeeresztésével” javítható az alfaj genetikai diverzitása.
A kutatók leginkább annak örülnének, ha a most megtalált populáció egy eddig ismeretlen lenne, de azt is elképzelhetőnek tartják, hogy az andalúziai populáció északi egyedei telepedtek meg Castilla – La Mancha térségében.
A WWF évek óta küzd, hogy a spanyolországi Donana Nemzeti Parkot átszelő autóutat lezárják a forgalom elől. A ritka hiúzokból ugyanis minden évben néhány az autók áldozata lesz.
