A magyar könnyűzenei exportiroda két éve szeptemberében jött létre a PANKKK (Program a Nemzeti Kortárs Könnyűzenei Kultúráért)egyik programpontjaként. A kormányzati döntés azért volt igen fontos, mert a kulturális kormányzat először mondta ki, hogy a könnyűzenét is értéknek tekinti. Ezzel az akkori miniszter Bozóki András francia kollégáját, Jacques Langot követte, aki 1993-ban ugyancsak támogatandó értékként deklarálta a könnyűzenét. Franciaországban nem sokkal ezután létre is jöttek a francia exportirodák, amelyek mintájára szerte Nyugat-Európában szinte minden ország megnyitotta hasonló intézményét. A kelet-közép-európai régióban Magyarország az első fecske. A magyar exportiroda vezetőjét, Szép Fruzsinát az eddigi tapasztalatokról faggattuk.
Mire jó egy ilyen exportiroda, milyen feladatot lát el? Mennyi pénzbe kerül a fenntartása?
Alapvető feladatunk, a magyar könnyűzenei kultúra, a népzene, a világzene, az elektronikus zene, pop, rock, jazz, metál támogatása. Az irodáról tudni kell, hogy nem menedzseriroda. Nem az a feladatuk, hogy koncerteket szervezzen, vagy zenekarokat menedzseljen. A promóció azonban az alfája és omegája egy termék piacra kerülésének. Ez a stratégiai alap a mi feladatunk. Évente négy-öt nagyon fontos zenei szakvásáron veszünk részt, mint a MIDEM, a Popkomm, a Womex vagy az Eurosonic.
Fontos, hogy az előadóknak legyen egy jó honlapjuk (Fotó: Kántor Endre)
Itthon Magyarországon tavaly rendeztük közösen a Hangszeresek Országos Szövetségével a Hangfoglalás című programunkat a Millenáris 800 négyzetméterén. Most pedig október elején ugyanez a rendezvény már 8000 négyzetméteres lesz a Syma-csarnokban. Ez egy hangszer, hangtechnikai, fénytechnikai, stúdiótechnikai, hangszerkészítői kiállítás és szemle. Itt a zenekarok mindenféle stílusban be is mutatják azokat a hangszereket, amelyek a kiállításon szerepelnek. Lesznek akusztikus, autentikus hangszerek is, mint a lant, a csembaló, a hegedű. Gyerekeknek lesz zeneovi, ahol kis hangszereket tudnak készíteni. Lesznek zeneterápiás foglalkozások sérült gyerekeknek. Itt bemutatják, hogy a zenén keresztül hogyan lehet könnyebbé tenni az életüket. Mindehhez kapcsolódik majd egy kelet-közép-európai bemutatkozó fesztivál Budapest négy klubjában, a Kulteában, az Almássyban, a Gödörben és a West-Balkánban. Itt klubonként 4-5 frissen felfedezett zenekar lép fel, akik Kelet-Közép-Európából és Magyarországról mutathatják meg magukat. A fesztiválra egyébként 29 országból érkeznek regisztrált vendégek.
Kik exportálhatók ma Magyarországról? Mi kell ahhoz, hogy egy magyar zenekar vagy előadó eladható legyen?
Elsősorban jó zene, egy jó szám kell, kellő alázat és hit abban, amit csinál. Akik egy fesztivált szerveznek, vagy klubot vezetnek, elsősorban azzal foglalkoznak, ami nekik tetszik. Ezért elsősorban a magyar népzene, a világzene sikeres, amelyben az élvonalban vagyunk. A jazzben és a fúziós elektronikus zenében is nagy az igény a magyarok iránt. A metál is működik. Ez egyébként egy teljesen különálló, átjárhatatlan világ, mert egy metálfesztivál már egy rockegyüttest is nehezebben léptet már fel. A popműfajban pedig vannak biztató próbálkozások. Fontos, hogy az előadóknak legyen egy jó honlapjuk. A lemez is fontos, de ma már nem létszükséglet. Az emberek manapság ugyanis már nem vesznek lemezt, inkább letöltenek. Még azok is inkább az illegális letöltést választják, akik esetleg meg tudják maguknak engedni, hogy lemezt vegyenek. Nagyon lényeges, hogy akik ki szeretnének jutni, működő, aktív zenekarok legyen, amelyek nem változnak havonta. Nagyon sok múlik azon is, hogy a zenekarnak legyen jó a színpadi megjelenése. Sok kiváló magyar zenész van, aki nem tud előadni. Sokan például a földet nézik, és szinte nincs is kontaktusuk a közönséggel. A Szigeten idén például a The Hives vagy a !!! olyan jó példa lehet a magyarok előtt, amit érdemes lenne követni. A magyarok között is találni sok jó példát, mint például a Vad fruttik, a Kistehén, Lovasi András (Kispál és a borz), Kis Tibi (Quimby) vagy Ferenczi Gyuri ugyancsak remek példa.
Az elektroműfajban, Yonderboi, DJ Bootsie Quartett is izgalmas annyiban, hogy a zenéjükbe belekevernek olyan elemeket, amelyek csak a mi régiónkra jellemzők. Az Erik Sumo Kiss Erzsivel ugyancsak nagy siker. Kiss Erzsi egyébként szolóban is nagyszerű előadó. Ő egyszerre az egész testével, jellemével zenél, énekel. Májusban a francia Europavox fesztiválon ő jött velünk Erik Sumóval, és a koncert utáni következő napon úgy jelentkeztek nálunk a nemzetközi partnerek, hogy ki volt az az énekesnő? Csak az együttessel lép fel, vagy szólóban is? Ők ott Erzsit emelték ki főleg, de itt mutatkozik meg az, hogy nem mi döntünk, hanem a nemzetközi közönség.
—-Mexikóban szeretik a BeshoDromot—-
Az együttesek közül kiknek segített az iroda?
A Heaven Street Seven zenekar például a Midemen tudott fellépni 2006-ban, a Neót idén januárban sikerült beszervezni a Eurosonic-fesztivál bemutatkozó programjába, és azóta van hivatalos német és holland ügynökségük. Az idei Popcommra az általunk ajánlott zenekarok közül beválogatták a Neót, a Pannonia Allstar Ska Orchestrát, és a Djabét. A Mitsoura zenekar is fel tudott lépni a rangos Printemps de Bourges francia fesztiválon. A válogatáslemezünk alapján került fel a mérvadó világzenei kiadó Putumayo Gipsy Groove válogatáslemezére a Romano Drom zenekar, a Kistehén zenakar és az Anselmo Crew. Persze hogy a Kistehént és az Anselmót miért rakták a cigányzenék közé, az már más kérdés, de hát ez a Putumayo döntése. Az pedig nagyon fontos, hogy odakerül a számok mellé, hogy Hungary. Ez pénzt hoz Magyarországnak és a zenekarnak, kiadónak is.
A nyugat-európaiak igen érdeklődnek a keletebbre lévő piacok iránt (Fotó: Kántor Endre)
Az általunk kiküldött lemezcsomag alapján jelentek meg kritikák neves zenei lapokban. Japánból, Kínából, Új-Zélandról érkeztek megkeresések. Néha olyan helyekről érkeznek visszajelentkezések, ahová nem is mi küldtük a csomagot, hanem valaki továbbadta. Új-Zélandról például egy rádiós keresett meg, hogy egy barátjától kapta az egyik lemezt, de ki tudnánk-e küldeni az egész csomagot? Miután kiküldtük, a lemezekről jó pár számot betett a rádió számlistái közé. Ugyanez történt egy Los Angeles-i, és egy New York-i rádiónál. Mexikóból ugyancsak játszotta az egyik rádió a BeshoDrom zenekart, így aztán őket meg is hívták egy mexikói fesztiválra. A zenénél a rádió egyébként a legfontosabb promóció, csak ezután kullog valahol a tévé. A német WDR rádió például a teljes lemezt felvette a playlistjére (lejátszólistájába), és sok zenekar ezután kapott meghívást, mint pl a már fent említett Kistehén zenekar is.
Nyugati szomszédunk, Ausztria is érdeklődik irántunk? A régiónkban Kelet-Közép-Európában hogyan fogadják a magyar zenét?
Bécsben van egy Ost Club nevű hely, és ők például konkrétan az általunk kiadott lemezek alapján hívnak zenekarokat. A régiónk országait most próbáljuk bevonni. A Hangfoglalás előtt szervezünk egy konferenciát, amelynek pontosan az a címe, hogy REGION kelet-közép-európai élőzenei konferencia. Ide most Nyugat-Európából a krémek krémje jön el. Az exportirodák, a legnagyobb fesztiválok igazgatói, a klubok, kiadók és nemzetközi zenei és gazdasági újságírók.
A keletieket pedig azzal a céllal hívtuk meg a konferenciára, hogy tegyük le az együttműködésünk alapjait. A kelet-közép-európai zenei élet nagy bajban van. Bajban vannak a klubok, bajban vannak a kiadók, csak pár olyan fesztivál van, amelynek lehetősége van arra, hogy fellépőket hívjon. Igen fontos lenne egy élő klubhálózat. Ha életre lehetne hívni az együttműködést, és egy magyar együttes elmenne Csehországba, Lettországba, Litvániába, Bulgáriába, akkor lehetne tudni, hogy melyek azok a helyek, amelyek nyitottak. A nyugat-európaiak igen érdeklődnek a keletebbre lévő piacok iránt. A konferencia erről is szólna, hogy tényleg érdekli-e őket ez a zene, ez a piac?
A mi szerepünk, hogy a kelet-közép-európai országoknak segítsünk akár lobbizással is abban, hogy létre tudjanak hozni maguknak egy-egy exportirodát, hogy lehessen velük kapcsolatunk. A nyugatiaknak az a fő gondjuk, hogy nem tudják, kihez kell fordulniuk. Az összes nyugati partner minket keres meg, ha valamit keresnek a régiónkból. Szívesen vállalnánk, hogy képviseljük őket, de fizikailag ezt nem lehet bírni. Naponta 100-150 e-mailt kapok, és természetesen mindenkinek azonnal kell a segítség. Mi most azt ajánljuk fel, hogy legyen egy kelet-közép-európai exportiroda, amely üzemeltetését mi elvállalnánk azzal a megkötéssel, hogy minden országban meglenne a kis kapcsolattartó antennánk. Az igen fontos, hogy mi magyarok megtartsuk a regionális pozícióinkat, hogy rajtunk keresztül folyjanak az ügyek. Ez a pozíció azért is olyan fontos, mert most mindenki kelet felé keresgél, és ebből mi kapcsolati tőkét és pénz is szerezhetünk az országnak.
—-Piaci mecénás kerestetik—-
Milyen költségvetéssel dolgozik a magyar iroda, és mennyire lenne szükség ahhoz, hogy megfelelően működjön?
Éves szinten 100 – 150 millió forintra lenne szükség ahhoz, hogy normálisan gazdálkodni és tervezni lehessen. Tavaly 50 millió forintot kaptunk a működési és a programköltségvetésünkre egyben. Idén elvileg 70 millió forintot ígért a kulturális tárca, de ennek csak egy bizonyos százaléka érkezett meg, és egyelőre még nem látjuk, hogy a többit hogyan kapnánk meg. Szerencsére van jó pár jóindulatú segítő, aki például a grafikai munkát vagy a fotós munkát a piaci árnál jóval olcsóbban végzi el, mert érzik, hogy ez egy fontos dolog.
Mivel állami feladatot látunk el azzal, hogy a magyar zenét promotáljuk, az Oktatási és Kulturális Minisztériumtól kapjuk a szükséges pénzt. Ha azonban ehhez a gazdasági- és a külügyminisztérium is társulni tudna és esetleg a Magyar Turizmus Zrt. is beszállna, akkor jobban fel lehetne osztani ezt az összeget. Ha még ehhez a jogvédők és a kiadók is csatlakoznának, akkor még biztosabb lenne az anyagi helyzetünk. A legfontosabb mégis talán az lenne, ha egy piaci szereplő rájönne, hogy érdemes a hazai könnyűzenébe invesztálni, és együttműködni. Ezt teszik a nyugat-európaik is. Mindegyik iroda mellett ott van egy erős piaci szereplő, aki startégia partnerként működik együtt és komolyabb összegekkel támogatja az iroda éves munkáját és programjait. Ha így sikerülne nekünk is feltornázni a költségvetésünket, akkor a többi exportirodával közösen nemcsak ötletadóként vehetnénk részt projektekben, hanem közösen megvalósíthatnánk azokat.
Én türelmes ember vagyok, és lépésről lépésre látom, hogyan lehet építkezni (Fotó: Kántor Endre)
Ezt hallgatva nagyon meggyőzően kitűnik az exportiroda hasznossága és fontossága. A zenekarok, előadók viszont a legtöbben szkeptikusak, hogy ennyi pénzből úgysem lehet igazán hatékony munkát végezni. Meg a PANKKK program hibernálásával, visszaszorításával együtt az exportiroda is el fog majd halni…
Ezeket a hangokat folyamatosan hallani. Ez a magyar mentalítás. Én azonban nem Magyarországon nőttem fel. Magyar vagyok, de Nyugat-Európában nőhettem fel, amiért nagyon hálás vagyok a szüleimnek. Van rálátásom a világra, és arra is, hogy Magyarországon hogyan működnek és hogyan lehetne működtetni a dolgokat. Vannak akik ezért szeretnek, vannak akik elismernek, és vannak akik irigyek, és utálnak. Ezzel nem tudok foglalkozni. Azt látom, fontos, hogy Magyarországnak van egy zenei exportirodája. Amennyiben a Magyar Köztársaság kormánya úgy dönt, hogy ez neki nem kell, akkor ezt meg tudja szüntetni. Amennyiben a zenészek azt látják, hogy ez nem működik, akkor mindig könnyebb panaszkodni. Azok a zenekarok, akiknek tudtunk segíteni és kijutottak, azok örülnek. Persze igyekszünk rájuk odafigyelni, de nekünk a többiekkel is törődnünk kell. Két év alatt nem tudtunk bábeli tornyot építeni. Én türelmes ember vagyok, és lépésről lépésre látom, hogyan lehet építkezni. Míg a többi induló exportiroda az első két-három évben csak a piacot mérte fel, addig mi már a hivatalos indulásunk előtt megszerveztük az első szakmai programot a Szigeten.
Magyarországon nincs más lehetőség, csak ha azonnali eredményeket mutatsz fel. Itt nem lehet hibázni. Ha nincs azonnali eredmény, szétcincálnak. Az egészséges kritikát szeretem, és tanulok is belőle. Amikor azonban olyan süket dumákat hallok, hogy ennek semmi értelme nincs, és nem csináltunk semmit, akkor megtudom, hogy ki híreszteli, elbeszélgetek vele, és általában az a vége, hogy elcsodálkozik: „Jé, ti ennyi mindent csináltok?” Már tíz éve ebben a szakmában dolgozom. Nagyon intenzív és jól működő kapcsolatrendszerem van. Ezt tőlem nem lehet elvenni. Ha nem lesz exportiroda, akkor majd valami másba fogom ezt befektetni.
