Élet-Stílus

Vitáznak a nyolcmillió éves “erdő” konzerválásáról

Egy polietilén-glikolos kémiai eljárást és a régészeti leleteknél már bevált cukoroldatos konzerválási módot vitatták meg lehetőségként azon a szakmai fórumon, amelyen a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Bükkábrány bányaterületéről származó nyolcmillió éves mocsárciprusok megmentéséről tanácskoztak.

A hétfői szakmai egyeztetésen az ország szinte valamennyi farestaurátora részt vett, jelen voltak továbbá a kulturális tárca, a Magyar Természettudományi Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum szakemberei.

Veres János kutatásvezető régész az MTI-nek elmondta, hogy még a tél beállta előtt megpróbálnak alkalmazni egy hosszú távú konzerválási eljárást, és meg kell kezdődnie a fűthető munkapavilon építésének is, ahol a négy fatörzs teljes megmentésén dolgozhatnak a szakemberek.

A pavilon építésének költségei miatt a múzeum húszmillió forint igénylésére adott be pályázatot a Nemzeti Kulturális Alaphoz. A tanácskozáson azt is meghatározták, hogy a különleges leletek megőrzése mellett fontos a múzeumi cél, vagyis a fák “láthatóvá tétele”. A résztvevők javasolták, hogy az alapkutatást a miskolci Herman Ottó Múzeum szakemberei koordinálják – fűzte hozzá a kutatást vezető régész.


Vitáznak a nyolcmillió éves “erdő” konzerválásáról 1

A lelõhelyen nem maradhattak a millióéves fák


Az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) hétfői tájékoztatása szerint a cipruserdő maradványának megmentésére a tárca hárommillió forint gyorssegélyt utalt át a mentést végző Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumok Igazgatóságának.

A nyolcmillió éves leletek azért különösen veszélyeztetettek, mert a törzsek faanyaga jelentős mértékben lebomlott, elvesztették a szilárdságukat biztosító cellulóztartalmukat. Szabad levegőre kerülve a gyors száradás következtében lemezesen szétválnak, és darabjaikra esnek szét.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik