Ázsiába tartanak a kulturális intézetek

Pont a buli másnapján érkeztem – értékeli itteni három évi tevékenységét Jean-Pierre Debaere, a budapesti Francia Intézet igazgatója, aki 2004-ben vette át az intézmény vezetését. Ekkor Magyarországon már lezajlott a FranciArt elnevezésű Francia Kulturális Évad, illetve Franciaországban az azt megelőzően megrendezett MagyarArt eseménysorozat. Az uniós csatlakozás előtti várakozás eufórikus érzését a nadrágszíj meghúzása váltotta fel, a legkiterjedtebb, világszerte 430 irodát számláló külföldi kulturális intézményhálózat 123 millió eurós büdzséjét gondozó párizsi külügyminisztérium ugyanis ekkoriban határozta el, hogy jócskán megkurtítja az uniós országokban működő létesítmények költségvetését. A döntés következményeképp az elmúlt években több mint húsz francia intézet húzta le a rolót Németországban, Olaszországban, Portugáliában, Belgiumban és Ausztriában.

A Francia Intézet nincs veszélyben

Európában az épületfenntartás és a francia kiküldöttek fizetése emészti fel a költségvetést, ezért 2005-től számos országban inkább helyi alkalmazottakat toboroznak, és a Goethéről elnevezett német társintézményekkel közös központok nyíltak Glasgow-ban, Palermóban és más európai városokban. Az ötlet, hogy a francia és a német intézetek „összebútorozzanak”, nálunk is felmerült, amikor a Goethe Intézet anyagi megfontolások miatt megvált Andrássy úti épületétől, erre azonban a német fél visszalépése miatt végül nem került sor.

Szerencsére a magyarországi francia központ – amely éppen az idén június 13-án ünnepli 60. születésnapját – nincs veszélyben. Közép- és Kelet-Európa egyik legnagyobb – és az egyetlen hatvan éve folyamatosan működő – intézetének igazgatójaként Jean-Pierre Debaere nem tart attól, hogy a központot bezáratná a párizsi minisztérium, azt azonban elképzelhetőnek tartja, hogy a kevésbé aktív vidéki kirendeltségeiken, a debreceni, győri, miskolci, pécsi és szegedi Alliance Française-eken racionalizálás várható a közeljövőben.

Debaere a Francia Intézet jövőjét a tudományos és oktatási kapcsolatok fejlesztésében látja. A látványos kulturális programok nagy része viszont olyan jobban kommunikálható és a magyar közönség számára könnyebben elérhető helyszínekre került át, mint a Trafó vagy a MÜPA, míg a Vízivárosban lévő intézet időközben befogadta a nagykövetség gyarapodó tudományos és műszaki együttműködési részlegét. A Duna-parti üvegpalota ad otthont a július 14-i, ünnepi utcabálon kezdődő Francia Gazdasági Évadnak is, ősztől pedig Campus France néven felsőoktatási tanácsadó iroda nyílik a Franciaországban tanulni szándékozók részére.

Ázsia, Afrika és Kína a cél

Általános tendencia, hogy az európai országok átgondolják az uniós államokban működő külföldi intézeteik működését. Büdzséjük nagy részét inkább arra fordítják, hogy a kultúra égisze alatt alakítsák kapcsolataikat az olyan ázsiai, afrikai és dél-amerikai fejlődő országokban, amelyeknél ezt a gazdasági vagy a politikai szempontok indokolják. Ennek jegyében Franciaország is inkább Brazíliára, az észak-afrikai országokra és Kínára összpontosít. Az ázsiai országban például nyolc központot nyitottak az utóbbi tíz évben. A német intézeteket összefogó berlini Goethe-Institut háza táján is hosszú évek óta folyt a vita mintegy 40 létesítmény felszámolásáról, aminek a tavaly kinevezett Frank-Walter Steinmeier külügyminiszter vetett véget azzal, hogy kiállt az európai intézetek megtartása mellett. Emellett néhány éve Dialog mit dem Islam (Párbeszéd az iszlámmal) néven külön extra iszlám-keretet hoztak létre, amely főként arra szolgál, hogy a demokrácia intézményét megismertessék a közel-keleti, főként egyiptomi és libanoni fiatalokkal.

London a Közép-Keletre és Közép-Ázsiára vetett szemet, azzal a nem titkolt céllal, hogy távol tartsa a fiatalokat a terrorizmustól, az al-Kaida doktrínáitól, és csökkentse az iraki háború során a britekkel szemben kialakult bizalmatlanságot. Így Irakban és Afganisztánban, ahol jelenleg összesen csaknem 13 ezer brit katona állomásozik, a helyi British Councilok 50 százalékkal többet költhetnek az idén, míg a pakisztáni iroda mintegy 30 millió eurót fordíthat a muzulmán fiatalok radikalizálódásának megakadályozására. Mindennek persze ára van: Európában regionális szinten 30 százalékkal csökkentették a költségvetést. „A The Times című lap értesüléseivel ellentétben azonban sem Magyarországon, sem a cikkükben említett másik kilenc országban nem számolják fel a British Councilokat, a könyvtári állományokat azonban helyi könyvtárak veszik át, és megszűnik a nyelvoktatás is” – pontosítja Patkó Gyöngyi, az intézet kommunikációs vezetője a brit újságban megjelenteket. Továbbra is tartanak viszont nyelvvizsgákat, s a jövőben főként a fiatalok számára szerveznek projekteket olyan globális problémákról, mint a klímaváltozás vagy a kultúrák közötti párbeszéd.

Kína-szindróma

A franciákhoz, a németekhez és a britekhez hasonlóan ma már szinte minden európai ország kulturális diplomáciájának sarkalatos pontja Ázsia, a kontinens gazdasági jelentősége és azon világtendencia miatt, hogy az európai egyetemeken tanuló külföldi diákok fele ázsiai, akik átlagosan 4-5 évet töltenek az adott országban. A nyitás főként Kína felé irányul, annak ellenére, hogy az 1,3 milliárd lakosú országban különösen nehéz a külföldi kultúrák elfogadtatása. A szerencsés németek azonban már 1988 óta kivételes pozícióban tudhatják magukat: a külföldi intézetek közül hosszú évekig egyedül a Goethe Institut működtethetett a nagykövetségétől független intézményt Pekingben. „Diplomáciai körökben azzal szoktak viccelődni, hogy mindez csak egy félretolmácsolásnak volt köszönhető, valójában azonban a német kulturális diplomácia egyik nagy sikere volt”− meséli Gabriele Gauler, a budapesti Goethe Intézet igazgatója, aki hazánk előtt hat évig Kínában tevékenykedett.

Néhány éve azonban Kínában gombamód elszaporodtak a külföldi kulturális központok; legutóbb tavaly a Cervantesről elnevezett spanyol intézet nyílt meg. Trendkövető módon a Balkán és Erdély mellett a magyar kultúrdiplomácia is Kínára összpontosít az elkövetkezendő években, a részletes stratégia éppen most készül a Külügyminisztériumban. (A magyar-kínai gazdasági kapcsolatokról lásd címlap-összeállításunkat a 44-51. oldalon.) „A kormány, tudomásom szerint, egyelőre nem tervezi, hogy magyar kulturális intézetet nyit Kínában” − jegyzi meg mindazonáltal Lauter Éva, a Balassi Intézet főigazgatója. Az általa vezetett intézmény koordinálja az 1,7 milliárd forintos költségvetésből gazdálkodó 19 magyar kirendeltséget. Mindenesetre szeptemberben Magyar Ősz címmel nagyszabású programsorozat kezdődik Pekingben, Sanghajban és Hongkongban. Továbbá Szerbia és Izrael mellett Kínában is újonnan kinevezett oktatási-kulturális szakattasé népszerűsíti majd a magyar kultúrát.

Eközben Kína töretlen lelkesedéssel alapítja kulturális központjait. A Konfuciusz nevét viselő hálózat az utóbbi két év alatt több mint 130 intézettel bővült világszerte, köztük az egyik a tavaly decemberben Magyarországon megnyitott központ. Ezek az intézetek hivatottak – a nyelvoktatás mellett – a kínai művészetet terjeszteni a nagyvilágban, feladatuk továbbá, hogy felelevenítsék a hagyományokat a külföldre szakadt kínai fiatalok számára. Jelenleg világszerte 40 millióan tanulnak kínaiul, ez a szám a kínai oktatási minisztérium előrejelzése szerint 2010-re elérheti a 100 millió főt.