Pető Iván a FigyelőNetnek megerősítette, hogy az SZDSZ szerint át kellene gondolni a kultúra, és ezen belül a színházak jelenleg pazarló finanszírozási rendszerét. A párt témában illetékes szóvivője szerint a téma már többször, széles körben felmerült. A liberálisok a színházak finanszírozását úgy alakítanák át, hogy abban élesen elhatárolódjon egymástól a projektfinanszírozást és az intézményfenntartást. Állandóan felmerül újabb és újabb színházak alapításának igénye. Pető szerint több színházi szakember is inkább a befogadó színházak mellett tenné le a voksát. 
Brutális túlsúly
Ezt erősíti, hogy áprilisban a fővárosi színházakról és a készülő színháztörvényről tartott vitafórumon Gáspár Máté, a Krétakör Színház képviselője és Gedeon József, a Szabadtéri Színházak Szövetsége úgy fogalmazott: a kőszínházak és a társulatos repertoárjátszás “brutális túlsúlya” bénítja a rendszert.
Kóka János elnöki programjában is kitért a színházfinanszírozás kérdésére. Mint írja, van példa a színházak teljesítményorientált projektfinanszírozására, ám ez sok esetben az intézmény működési támogatásának bújtatott kiegészítéseként szolgál. Az SZDSZ elnöke szerint e területen ma is érvényesül a „szerzett jogok” makacs védelme és a „kijárás” gyakorlata. A liberálisok elnöke egyébként leszögezi, hogy a nem számolhatunk azzal, hogy a kultúrára fordítható források a költségvetés másfél százalékát meghaladják. Ez egyébként közel háromszorosa Írország és másfélszerese Franciaország finanszírozási arányainak, de háromszorosa a lengyel és cseh, ötszöröse a görög költségvetés ráfordításainak.
Az operett kapja a legtöbb pénzt
Színházak, nézők, pénzek
Évente 28 milliárd forint jut a színházakra. Ebből az önkormányzati támogatás 9,3 milliárd forintot, a központi költségvetés 11,3 milliárd forintot tesz ki, a színházak saját bevétele pedig 7,4 milliárd forint.
A színházakban egy évben ötmillió néző fordul meg, ugyanakkor az ország felnőtt lakosságának 28-30 százaléka még soha nem volt színházban.
A közönség 30 százaléka főként a nagyszínházi előadásokat részesíti előnyben, legkedveltebbek a “szórakoztató” színházak.
Hatékonyabb támogatási rendszerre van tehát szükség az SZDSZ szerint, s ennek alapja a számonkérhetőség és az ellenőrizhetőség. A jelenlegi kultúrafinanszírozási rendszerben ezek közül egyik sem tettenérhető. „A központi költségvetés intézményfinanszírozási gyakorlata, és az intézményi igények hivatkozási rendszere előszeretettel emleget alapfeladatokat, kulturális kincseket, veszélyeztetett örökséget, amelyeknek jórészt nincs számonkérhető jogszabályi, de sokszor még szakmai definíciója sem” – írja Kóka.
Pető Iván szerint most az a jellemző, hogy avantgarde színházak harcolnak bábszínházakkal, fővárosi társulatok harcolnak vidéki színházakkal a támogatásokért. E harc végén aztán kialakult szokások, hagyományok alapján dönt a tárca. Hatalmas aránytalanságok vannak a rendszerben. Van, ahol jegyenként több mint tízezer forintot, van ahol kétezer forintot tesz hozzá az állam a jegyek árbevételéhez. Ráadásul a legtöbb pénzt az az Operettszínház kapja, ami a repertoáron tartott nagy sikerű musicalek miatt vélhetően a jegybevételből is tetemes bevételre tesz szert.
Ne a miniszter döntsön a pénz negyedéről
Kóka János szükségesnek tartja azt is, hogy a Nemzeti Kulturális Alap forrásainak legalább fele regionális szinten kerüljön elosztásra. Meg kell szüntetni szerinte az NKA meghívásos pályázatait, amelyeken nem ritkán egyetlen meghívott „versenyez”. Fontos lenne továbbá az is, hogy az összes forrás negyedét kitevő miniszteri keretet szüntessék meg.
Idén már nem lesz színháztörvény
Hiller István már 2006-os beiktatásakor felvetette, hogy nyitott egy –a filmtörvényhez hasonló – színháztörvény kidolgozására, amennyiben a szakma meg tud egyezni az alapkérdésekben. Ez, úgy tűnik, még igencsak várat magára. Bár több fórumon vitáztak az utóbbi időben a színházi szakemberek, idén nem igen kezdődhet el a színháztörvény előkészítése.
Schneider Márta kulturális államtitkár az egyik ilyen fórumon elmondta: a törvény előkészítéséhez január 31-ig sok szakmai javaslat érkezett a szaktárcához. A beérkezett javaslatok elsősorban a struktúra, a finanszírozás, a munkajog, az oktatás és a vezetői kinevezés kérdéseit érintették. A szakállamtitkár tájékoztatása szerint a javaslatokat a tárca szakmai főosztálya összesítette, majd szakmai szakértői munkabizottságot kértek fel a színházi terület szabályozását érintő törvénykoncepció elkészítésére. Schneider Márta kiemelt feladatnak nevezte, hogy az államigazgatásnak választ kell adnia arra, mi az állam, az önkormányzat felelőssége, szerepe. Hangsúlyozta: átláthatóvá kell tenni a támogatás elosztásának rendszerét.
Pető Iván szerint még az sem egyértelmű, ki mit ért színházi törvényen. Hozzátette: azt már tudják, milyen területeket kell szabályozni, azt viszont még nem, mit kell egy törvénybe sűríteni és mely területek azok, amelyeket más alapon lehet szabályozni.
