A stressz nem feltétlenül és mindig negatív: a jó stressz edzi alkalmazkodóképességünket, fokozott teljesítményt hoz ki belőlünk. Ha azonban ez a stresszes válaszreakció túlzott mértékű, vagy elhúzódik, az a teljesítőképesség csökkenéséhez, betegségek kialakulásához és a szervezet kimerüléséhez vezethet. A stresszhez ugyanis sajnos nem lehet „hozzászokni”: a tartós idegi, fizikai káros hatások egyebek mellett visszafordíthatatlan szív-, ér- és immunrendszeri, tápcsatornabeli károsodásokhoz vezetnek – olvasható a Figyelő legfrissebb, csütörtökön megjelent számában.
Tipikus stresszhelyzetek
Stresszt kelt minden új élethelyzet: gyerekeknél az iskolakezdés, felnőtteknek az új munkahely, egy kinevezés vagy elbocsátás, idősebbeknek a nyugdíjba vonulás. E helyzetekből azonban nyertesen is kikerülhet az egyén, ha kihívásként él meg akár egy átmeneti akadályt.
Vannak egyértelműen jó stresszhelyzetek, amikor az izgalmak happy enddel végződnek: ilyenek általában az iskolai vizsgák, a gyerek születése, a ballagása, a disznótor, a karácsony és más ünnepek. Minden esetben negatívan ható stressz viszont a válás, a tartós betegség, a baleset és a hozzátartozók halála.
Mindenkinek gondos önvizsgálatot kell végeznie, hogy megtalálja azt a stressz-szintet, amelynél a legjobban érzi magát. Akiknek ez a vizsgálat nem sikerül, azok vagy a tétlenség unalmától vagy pedig a folytonos túlzott igénybevételtől szenvednek” – írta Stressz distressz nélkül című könyvében Selye János, a stresszelmélet nemzetközi hírű megalapozója.
Magyarországon egyre kevesebbeknek sikerül jól megélni a stresszt. A különösen nagy teherként megélt feszült helyzet, a „rossz” stressz – Kopp Mária kutatásai szerint – minden harmadik embernél a munkaképesség csökkenését okozza, a lakosság 18 százalékánál pedig már kimondottan súlyos probléma: magas vérnyomást, hajhullást, elhízást, pszichés betegségeket okoz. A fiatalabb korosztályoknál a stressz nagyobb fokú agresszivitást és emésztőrendszeri zavarokat vált ki, míg az idősebbeknél inkább a keringési rendszerrel és a lelki egyensúllyal összefüggő tünetek mutatkoztak. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) szerint már a betegségek 70 százalékáért a lelki nyomás a felelős.
A nők jobban bírják
A nőknek jobb viselkedési mintáik vannak, tovább képesek küzdeni, kiterjedtebb a kapcsolatrendszerük, a baráti körük, beszédesebbek, a gondjaikat így hamarabb megbeszélik akár a mellettük ülő kolléganőjükkel is. Előbb fordulnak segítségért orvoshoz, más szakemberhez is – olvasható a Figyelőben.
A férfiak esetében az egyéb kockázati tényezőktől függetlenül határozottan csökkentették a stresszel összefüggő korai halálozás valószínűségét az alábbi faktorok: a jó életminőség, a harmonikus családi háttér és munkahelyi környezet, a jó kedély és az önbizalom.
Nem kell maximalistának lenni
„A stressz a közvélekedéssel ellentétben tömegesen nem a menedzsereket sújtja” – világít rá egy félreértésre Kopp Mária, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének professzora. Ők, mint diplomások és a szolgáltató szektorban dolgozók, a viszonylag védettebbek közé tartoznak. Nagy viszont a felelősségük abban, hogy milyen munkahelyi viszonyokat teremtenek, mennyire stresszesek a mindennapok a velük együtt dolgozóknak.
A stresszhelyzet után mindenképpen érdemes valamilyen fizikai aktivitással levezetni a feszültséget. A stresszhelyzetekkel való birkózásra a szakma Lovas Zsuzsa pszichológus és vezetési tanácsadó szerint háromféle stratégiát ajánl. Ezek egyike a problémamegoldó módszer, amely akkor működik, ha megváltoztatjuk a stresszt okozó helyzetet, vagy újraértékeljük azt. Ha erre nincs lehetőség, jó módszer lehet az érzelmi reakció is, legyen az akár a morgás és a dühöngés. Végül a harmadik kiút: kereshetünk támogatást. Ez utóbbi lehet pusztán a „kibeszélés”, gondunk megosztása mással, de tárgyi segítség is, például ha egy zűrös időszakban a házimunkában segítséget kérünk egy családtagunktól. Más szakemberek szerint a korlátozott alkoholfogyasztás is jelenthet megoldást, mert a stresszhelyzet felismerését jelzi.
A maximalizmus határozott stresszfokozó tényező: akit olyan elvek vezérelnek, mint „mindig tökéletesnek kell lennem”, „nem hibázhatok”, „nem mutatkozhatom gyengének”, az alaposan megnehezíti a saját életét, önmagát stresszeli a túl magas elvárásokkal.
(A Figyelő csütörtöki számából megtudhatja, hogy miért nem kapott Nobel-díjat a stressz kifejezés megalkotója és világhírű kutatója, Selye János; milyen technikákat ajánlanak szakemberek a stresszhelyzetek kezelésére; ismert menedzserek hogyan kezelik a stresszt; mi a kiégés, és hogyan kezelhető.)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
