Kodály Zoltán „zenével európai magyarokat nevelt” – mondta közvetlenül az elnöki megnyitó után tartott előadásában Sárosi Bálint, a zenetudomány doktora. Kodály Zoltán 1905-ben, Bartók Béla 1906-ban kezdte meg a magyar népdalgyűjtést. A Magyar népdalok című füzet volt a kettejük által kezdeményezett népdalos zenei megújulás első hírnöke, de a közönség úgyszólván észre sem vette – idézte fel.
Kodály a Bartók Béla-archívum megnyitóján 1961-ben (fotó: MTI)
Életében még sokszor találkozott a „tárgyi érdeklődés” hiányával, és „személyes ügyekkel”, melyeknek leginkább hozzá nem értés vagy pozícióféltés volt a háttere. Sárosi Bálint kiemelte, hogy a zeneszerző nem egyszerűen zeneműveket alkotott, hanem tartóoszlopokat és falakat épített a magyar kultúrában – írja az MTI.
Kodály maradt
„Helyette soha senki se tudta volna zenekultúránkban azt a gödröt betölteni, melyet ő a Psalmus Hungaricusszal, a Háry Jánossal, a Galántai táncokkal, a Mátrai képekkel és egyéb műveivel betöltött” – tette hozzá. Véleménye szerint „lefokozzuk őt, ha tudósként csak népzenekutatónak tekintjük”. Hiszen Kodály Zoltánt a kultúra minden ága érdekelte, a zenében pedig egyebek mellett a zenetörténetet is mindenkinél jobban ismerte – hangsúlyozta.
A zenetudós úgy látja: „ma, amikor rádióból, televízióból is ömlik a hibás magyar beszéd, tanulságos emlékeznünk Kodály nyelvvédő, nyelvművelő megnyilatkozásaira”. Kodály különösen figyelt a nyelv hangzására: „minden nyelvnek megvan a maga hangszíne, tempója, ritmusa, dallama, egyszóval zenéje. A magyarét egyre többen fújják hamisan” – mondta egy rádióelőadásban 1938-ban.
„Harcostársa, Bartók elmenekült az országból. Helyesen tette, mert itthon talán hátralevő néhány évét sem bírta volna ki” – mondta Sárosi, hozzáfűzve: Kodály maradt, mert volt hozzá ereje és főleg programja, ami itthon tartotta. A háború utáni újjáépítést Kodály Zoltán a Magyar Tudományos Akadémia elnökeként – ahogy elnöki megnyitójában mondta: előmunkásaként – kezdte. Az Akadémiának is megbecsült tagja volt; méltó arra, hogy emlékét tisztelettel idézzük és ébren tartsuk – hangsúlyozta előadásában Sárosi Bálint.
Gazdag életmű
Kodály 1882. december 16-án született Kecskeméten – olvasható a Wikipédián. 1904-ben végzett a budapesti konzervatóriumban, 1905-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanári oklevelet is szerzett. Bartókkal együtt népzenét gyűjtve beutazta a magyar vidéket. 1906-ban hozták nyilvánosságra első népzenei gyűjtésüket. 1907-ben a Budapesti Zenei Főiskola professzora lett. A tenorra, kórusra és zenekarra írt Psalmus Hungaricus 1926-ban nemzetközi hírnevet hozott a zeneszerzőnek.
1926-ban volt Háry János című daljátékának bemutatója, 1930-ban szerezte a Marosszéki táncok című művet, 1932-ben a Székelyfonót, 1933-ban a Galántai táncokat, 1936-ban a Budavári Te Deumot, 1939-ben a Concertót. 1943-ban az MTA tagja lett, 1946–1949-ig pedig a tudós testület elnöke. 1966-ig járt külföldi előadókörutakra, megérte a Magyar Népzene Tárának első megjelenését is.
Az elvei szerinti mindennapos énekoktatást Budapesten 120 iskolában vezették be. Kodály Zoltán zenei nevelési koncepciója ma a magyar zenei köznevelés alapját jelenti, jelentős szerepe van a szakoktatásban is: Zene nélkül nincs teljes ember – vallotta. 1967. március 6-án, reggel hunyt el Budapesten szívroham következtében.
