Szokatlan film Géla Babluani A 13-as című thrillere. Hogyan került kapcsolatba ezzel a produkcióval, a rendezővel?
Rendhagyó módon. A casting-direktor révén. Korábbról ismertem a szereplőválogatás igazgatóját, akivel egy másik filmem apropóján már dolgoztam együtt (Stéphane Batut, L’ennemi naturel, 2004 – a szerk.). A film, a forgatás csodálatos élményt nyújtott számomra, ezt nemcsak úgy mondom, mert szükséges a promóció miatt, hanem mert tényleg. A Babluani által is képviselt egész „keleti filmes iskola” lenyűgözött, nagyon-nagyon szeretem az onnan jött filmeket, és hát itt van ez a rendező, aki egy nagy grúz direktornak a fia (Temur Babluani – a szerk.), tehát hozta magával az apai meg az anyai örökséget, hiszen az édesanyja is filmektől érintett: színésznő.
Aurélien Recoing
Számos ízben alakított már úgymond bűnben égett hősöket, nemde.
Igen, játszottam már többször a „gonosz-gaz” szereplőt.
A 13-asban az ön által megformált figura eltér a „klasszikus”, „tipikus” rosszfiúktól. Akadnak olyan jelenetek, amikor a szemében látszik, hogy ő, vagyis Jacky már mindenen túl van. Ez a rosszfiú-karakter bonyolultabb, mint amit a néző megszokott. Jól gondoljuk?
Tulajdonképpen igen. Jackyn látszik, már sok mindent átélt, és emiatt kiégett, munkál benne az a szándék, hogy megsemmisüljön, vagy hogy eltűnjön. Anélkül, hogy ártana annak a másik fiatalembernek, „ellenfelének”, Sebastiennek. Egyébként nem gondolom azt, hogy annyira rosszfiú-szerep volna.
Hadd legyünk kissé költőiek: ezt a figurát, pláne, hogy kevesebb volt a szöveg a „szokásosnál” komoly színészi kihívásnak számított eljátszani?
A kevés párbeszédnek igazából nincsen jelentősége. Mivel – ahogy szoktam mondani – a dialógus csupán egy ezreléke mindannak, amit az ember el tud játszani, gondol, meg ki tud fejezni. Talán annyiban különbözik ez a szerep a többitől, hogy itt ez a férfi látja a saját tükörképét, azt, ami volt valaha, a fiatalemberben, és mindenképpen meg akarja óvni, és ezért kész belehalni ebbe. Számomra igen kedves téma, vagy motívum – ebben a moziban is – az apa-fiú kapcsolat: szükségszerű-e, hogy az apák megöljék a fiakat, vagy éppen a fiaknak kell végezni az apákkal.
Lám, nem is gondoltuk volna belelátni közéjük ezt a viszonyt. De most, hogy így mondja, igen.
Az istenért, ne hagyja, hogy megmagyarázzam! (mosolyog) A maga véleménye fontosabb, mint amit én mondok. Mert hiszen nem az a lényeg, hogy én mit gondolok róla, hanem az a fontos, mit lát bele, mit él meg általa a közönség. Úgyhogy és főleg: ne „cenzúrázza” az ön értelmezését.
Aha. De akkor is, amit mondott, nekünk egy új dimenziót nyitott, amin érdemes elgondolkodni. Különösképpen, hogy nézőire erősen hat ez a film. Azt mernénk állítani, A 13-as az év egyik meglepetésfilmje. Nemcsak francia vagy európai viszonylatban, hanem világszerte. Mintegy ezt igazolja, hogy újabban szárnyra kapott hírek szerint Hollywoodban remake készül belőle. Mit szól hozzá? Nem tart attól, hogy kiveszik a film ereje, lendülete, mondhatni: kiherélik a filmet?
Nem aggódom miatta. A 13-as független film, saját jelleggel rendelkezik, és nem félek attól, hogy kicsorbul az éle. Az „újrahasznosítás” kapcsán inkább azt vélem, hogy egy másik szintre kerül a dolog, lényegtelen, milyen eredménnyel, lehet ilyen is, olyan is. A mozi a változatokról, a variációkról szól. Minden megíródott már egyszer. Vagy filmre került. Egy remake új aspektusokat, távlatokat nyithat. Miközben az adott történetet újra elmesélik, más környezetben játszódik le ugyanaz, újabb megközelítéseknek, értelmezéseknek adnak utat.
