Virágvasárnap Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékeznek a keresztények. A szentföldi hívek már a IV. században úgy ünnepelték ezt a napot, hogy az Olajfák hegyén összegyűltek, felolvasták a vonatkozó szentírási szakaszokat, majd a püspök vezetésével körmenetben vonultak végig a városon. A gyermekek olajfa- és pálmaágakat tartottak a kezükben.
Ez a szertartás a VIII. századtól nyugaton is elterjedt. Nagy Szent Leó pápa idejében (440-461) Rómában már Jézus szenvedése állt a liturgia középpontjában. A századok folyamán ötvöződött ez a kettős hagyomány, ezért a virágvasárnapi liturgiában ma az ünnepi mise előtt van a barkaszentelés (amely nálunk a pálma- és olajfaágakat pótolja), és Jézus szenvedéstörténetét mondják el.
Régen, a nagyhét elején, kedden és szerdán olvasták fel Jézus szenvedéstörténetét Márk és Lukács evangéliumából. A liturgikus reform ezeket a hároméves olvasmányos rend bevezetésével vasárnapra helyezte. Így virágvasárnap Jézus kínszenvedéséről és kereszthaláláról szólnak az evangéliumok.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
