Nyolcvanezres olvasótáborra tett szert a 23 éves, chilei származású Francisca Solar, amikor az interneten publikálta a közismert Harry Potter-sorozat saját maga által írt kötetét. A sikeren felbuzdulva a Random House kiadó ifjúsági sci-fi trilógia megírására kérte fel a kommunikáció szakos egyetemistát, aki a J. K. Rowling-féle bestsellerre írt verzióját egy úgynevezett fanfiction honlapon tette közzé.
A Frankfurti Könyvvásáron a közelmúltban immár teljesen önálló alkotásával bemutatkozó elsőkönyves író nincs egyedül hobbijával. A téma legnagyobb gyűjtőhelyén, a fanfiction.net portálon jelenleg közel 300 ezer Potter-iromány pályázik rowlingi babérokra. E mellett többek között olvashatunk 2 ezernyi történet-kiegészítést a Bibliához, 200 feldolgozást Orwell 1984 című utópiájához, vagy 41 újabb kalandot a Keresztapa életéből. Népszerűek Shakespeare művei is, amelyeknél a legtöbben az alternatív befejezéseket kedvelik. Az 1998 óta működő honlapon 29 nyelven találhatunk ezerszámra olyan fantasy regényeket, filmeket, tévésorozatokat és alkalomadtán irodalmi műveket is, melyeket rajongók írtak át vagy folytattak saját szájuk íze szerint. Ez az internet által életre hívott új műfaj, a fanfiction. Az újonnan formálódott, saját szaknyelvvel büszkélkedő virtuális szubkultúra a világ minden tájáról naponta tömegeket ültet a számítógépek képernyője elé.
Funfiction szótár
A/N (author’s note): az író megjegyzése a történet elején az olvasó számára.
Beta: korrektor, szerkesztő.
BNF (big name fans): a leghíresebb fanfiction írók „klubja”.
Canon: az eredeti alkotás, amelyet továbbír a rajongó.
Crossover: két vagy több alkotás szereplőinek keverése egy történetben.
Drabble: több személy által közösen írt történet, melyet az írótársak egymást váltva folytatnak.
Fanart: a fanfiction vizuális ága, egy adott mű illusztrációinak változata.
Fandom: egy adott témát feldolgozó virtuális közösség, sokan alternatív univerzumnak is nevezik.
Fanon: maga a fanfiction írás, az eredeti alkotás rajongók által készített alternatívája, melyet sokan egyszerűen fic-nek neveznek.
Fanzine: a fanfiction nyomtatott formája.
IC (in character): az eredeti műben szereplő karakter, mely a valódi műben ráruházott tulajdonságokat viseli a fanfictionben is.
Mary Sue: a tökéletes lény, akit felhasználva az író önmaga idealizált képét csempészi a történetbe; a fanfiction közösség elutasítja a „Mary Sue”-kat.
OC (original character): az eredeti műben szereplő karakter.
OOC (out of character): az eredeti műtől idegen, a fanfiction író által kitalált új szereplő.
PWP (plot, what plot): cselekmény nélküli leírás vagy monológ.
RL (Real Life): való élet, közvetlenül az után vagy az előtt, hogy bekapcsoltuk a számítógépet.
A fanfiction tulajdonképpen a mesélés ősi hagyományához nyúlik vissza. A szájhagyomány útján terjedő mondák, mesék lényege éppen az volt, hogy aki továbbadta a sztorit, kicsit a saját véleményét is beleszőtte a történetbe. A mai fanfiction közvetlen előképe persze újabb keletű. A XX. század elején, elsőként Sir Arthur Conan Doyle híres Sherlock Holmes-történetei farvízén készültek az úgynevezett fanzine-ok. Ezeket a füzeteket olyan rajongók írták és jelentették meg, akik nem tudtak ellenállni a kísértésnek, hogy kedvenc detektívjüket ők is izgalmas kalandokba keverjék. A magukat Baker Street-i Csudabogaraknak hívó csoport tagjai az 1920-as években kézzel írott füzetkéiket maguk terjesztették. A hatvanas években ezt a hagyományt folytatták a nagy sikerű Star Trek sci-fi sorozat elkötelezettjei, akik a folytatással kapcsolatos ötleteiket gyűjtötték fanzine füzetekbe. Ez az alkotók figyelmét is felkeltette, s rendre bátorították a rajongókat, hogy eresszék el a fantáziájukat.
Ahhoz azonban, hogy a szórványos jelenségből valódi mozgalom alakuljon ki, egy olyan interaktív tömegkommunikációs eszköz elterjedése szükségeltetett, mint a „globális játszótérnek” is titulált internet a kilencvenes években. Azóta világszerte indulnak honlapok a műfaj gyakorlói számára, akik többnyire az olvasók is.
A grafomán rajongók többsége angolszász és latin országokból származik, de Kínában, Lengyelországban, Németországban és Hollandiában is jelentős fórumokat alakítottak ki. Az elkötelezett fanok közül többnyire nők adják a fejüket írásra, közülük is leginkább a fiatalok. De kialakulóban van egy idősebb „írói generáció” is, melynek tagjai több év tapasztalattal a hátuk mögött építő kritikáikkal istápolják a feltörekvő tiniket.
A mozgalom meglehetősen vegyes fogadtatásra talált a hivatásos alkotók körében. Az ellenzők egyik vezéregyénisége Anne Rice, az Interjú a vámpírral című sikerfilm alapjául szolgáló könyv, a Vámpírkrónikák szerzője. Az írónő módszeresen követi és letörölteti az utódok által költött folytatásokat az internetes portálokról. Saját honlapján közzétett nyilatkozatában pedig határozottan tiltakozik az általa kitalált karakterek újrafelhasználása ellen, arra biztatva olvasóit, hogy ha írni akarnak, akkor inkább független művekbe fektessék alkotókedvüket.
Nem így áll a kérdéshez a fanfiction világában (is) az egyik legfelkapottabb történet, a Harry Potter szülőanyja. J. K Rowling nem bánja, sőt saját sikerének tekinti, ha hőse például Shakespeare Szentivánéji álom című művében tűnik fel Pukk oldalán, vagy éppen jedi lovagként harcol a világegyetem megmentéséért – derül ki a BBC-nek adott nyilatkozatából.
A Harry Potter-sorozatot hazánkban forgalmazó Animus Kiadó igazgatója az angol írónőhöz hasonló véleményen van. „A fanfiction írók tevékenysége nem sérti a szellemi jogokat, mivel nem hozzák kereskedelmi forgalomba írásaikat. Ennél nemesebb és kreatívabb hobbit keresve sem találhatna az olvasóközönségünk” – mondja Balázs István. A rajongók nem is tétlenkednek: a hazai fanfiction írók 5 ezresre becsült táborában is a varázslófiú története az egyik legnagyobb sláger.
Kapcsolatteremtés
Tari Annamária pszichológus szerint a XXI. századi mesemondásnak ez a különös formája azért alakulhatott ki, mert az olvasók, sorozatnézők nehezen tudják elengedni az általuk fanatizált hősöket, saját írásaikon keresztül azonban újra és újra átélhetik az ismerős érzéseket. Ráadásul a virtualitás megteremtette annak a lehetőségét, hogy a rajongók – a blogokhoz vagy chatszobákhoz hasonlóan – az anonimitás álcája mögé rejtőzve éleszthessék fel hőseiket, és a kultikus szereplők segítségével hasonszőrű társakra leljenek. A 33 éves Görgey Etelka lelkész, írói álnevén Enahma – aki Csodaidők címmel nemrég megjelent önálló könyvével elsőként tett szert saját rajongótáborra a magyar fanfiction közösségben – úgy látja, hogy ezek a „látatlanban” szövődő kapcsolatok jelentik sokaknak az egyetlen biztonságos, emberi kontaktust. A különösen a Harry-Potter jelenség felbukkanása óta egyre nagyobb arányban csatlakozó fiatalkorúak hajlamosak arra, hogy a külső világ megpróbáltatásai, a válófélben levő szülők elől a virtuális fantáziabirodalomba meneküljenek. A képlékeny cyber-közösség ugyanakkor nem tudja reprodukálni a valós élethelyzeteket, mivel az amatőr írók jórészt csupán írói álnevükön (pen-name) tartják számon netes barátaikat, a világhálón kívül pedig nem is igen találkoznak.
Ez az internet uralta világ azonban még mindig életszerűbb kommunikációt biztosít számukra, mint a passzív bámészkodást ösztönző televízió. „A fanfiction írók többsége a virtuális térben eltöltött évek alatt jobban megkedveli társai írásait, mint a szenvedélyt elindító eredeti regényt vagy sorozatot, míg végül a televíziót teljesen kiűzik az életükből” – foglalja össze tapasztalatait az 51 éves Szedő Annamária szakfordító, aki a rajongói irodalomnak dedikált egyik első magyar portál (www.fanfiction.hu) létrehozója és szerkesztője. Ennek a buzgalomnak köszönhető, hogy a szellemi jogok birtoklása immár kétirányúvá vált, és a kezdő írókat éppúgy védi, mint közismert példaképeiket. Az ötletekért portyázó forgatókönyvírók és producerek kifejezetten kerülik a fanfiction oldalakat, nehogy az amatőr írók még véletlenül is plágiummal gyanúsíthassák a sorozat készítőit. Mert bizony nem könnyű ellenállni az olyan fantáziadús ötleteknek, mint amikor például Sherlock Holmes Dorian Gray arcképe után nyomoz.
Olvasói kritikák
Azért ne legyenek kétségeink, a fanfiction művek nem jelentenek igazi konkurenciát a valódi íróknak. Egy, a témával foglalkozó angol tanulmány szerint jó, ha egy százalékuk állná meg a helyét a könyvesboltok polcain is. A kiadói és piaci szűrőt az olvasói kritikák pótolják, a társak véleménye segít eligazodni a „kreatív káoszban”. A 26 éves, igazgatói asszisztensként dolgozó Hartman Ágnes például – amellett, hogy AgiVega néven immár hét éve ír fanfiction műveket – rendszeresen javítja, szerkeszti (vagy ahogy ő mondja: „bétázza”) társai írásait a fanfiction.lumos.hu oldalon. Tari Annamária pszichológus ugyanakkor úgy véli, hogy a cyber-térben megfogalmazott, bármikor lejjebb görgethető kritika nem megfelelő eszköz a helyes önértékelés kialakítására. Az elismerésre szomjazó írópalántákat számos pofon érheti, amikor a virtualitásból átlépnek a valóságba, melyet saját nyelvükön nemes egyszerűséggel csak RL-ként, vagyis Real Life-ként emlegetnek.
