Fábri Zoltán (1917–1994) személyében egy hivatásosnak induló festőművészt köszönthetett a szakma, akinek műveiben nemcsak egy festegető filmes látható, hanem egy komoly alkotóművész, akinek pályája – főként a tanulóévek tekintetében – a képzőművészethez kötődött, onnan indult el – hangsúlyozta a filmszemle keretében rendezett kiállítás megnyitóján Bereczky Loránd, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója.
A tárlat az eredetileg képzőművésznek tanult rendező fiatalkori rajzaival indul, majd követi a váltást a képzőművészetből a színház világába. A tárlaton öregkori művei is láthatóak. „Ezeken érződik a német expresszionizmushoz való kötődés, de mégis egy bölcs, egy nagyon sok mindent megélt, az értékteremtésért megszenvedett, de abban örömét is lelő alkotó vallomásai, amelyek szigorúak, tragikusak, de nem élettagadóak” – fogalmazott Bereczky Loránd.
A megnyitón a Kossuth-díjas rendezőre Törőcsik Mari színésznő emlékezett, aki olyan Fábri-filmekben szerepelt, mint a Körhinta és az Édes Anna. A színésznő hangsúlyozta, ha meghallja Fábri Zoltán nevét, mindig megdobban egy kicsit a szíve. Hozzátette: „szerettem, szeretem és hiányzik nekem. Bár idősebb volt nálam, azonos korban éltük filmes életünket.”
„Bár állandóan dolgozhatott, nem mindig csinálhatta azt, amit szeretett volna, mert sokkal komplikáltabban, sokkal bizarabban látta a világot, mint ami megengedett lett volna. Szigorú ember volt, önmagához és mindenkihez, de emellett elbűvölő humora, türelme volt” – emlékezett a rendezőre Törőcsik Mari.
A megnyitón Janisch Attila, a szemlebizottság elnöke kiemelte: az az elgondolás, hogy a filmszemlét mostantól minden évben egy már elhunyt magyar filmrendező emlékének ajánlják, „az idővel való küzdés szellemében született”. Megjegyezte, hogy néha nagyon jelentős alkotók életműve is megindul a feledés útján. „Arra gondoltunk, hogy az új generáció tagjainak is meg kell ismerniük azt, hogy kinek a nyomdokain indulnak el, még akkor is, ha nem pont azokat az elveket vallják, mint elődeik” – fogalmazta meg a kezdeményezés célját Janisch Attila.
Fábri Zoltán 1917. október 15-én született Budapesten. A Képzőművészeti Főiskolán kezdte meg felsőfokú tanulmányait, majd a színiakadémiára iratkozott be, ahol 1941-ben szerzett oklevelet. A Nemzeti Színháznál kezdte pályáját, amelyet a Vígszínházban, majd a Művész Színházban folytatott. 1949-ben az Úttörő Színház igazgatásával bízták meg, majd 1950-től két éven át a Hunnia Filmgyár művészeti vezetője volt. 
Törõcsik Mari a megnyitón (fotó: mti)
Fábri Zoltán számos nagy sikerű filmet rendezett, első alkotásaihoz a díszletterveket is maga készítette. Kiemelkedő munkái között van a Vihar; a Déryné; a Körhinta; a Hannibál tanár úr; az Édes Anna; a Húsz óra; A Pál utcai fiúk; az Isten hozta, őrnagy úr; a 141 perc a befejezetlen mondatból; Az ötödik pecsét; a Magyarok és a Fábián Bálint találkozása Istennel című alkotás.
Munkásságáért háromszor kapott Kossuth-díjat. Filmjeivel több magyarországi és külföldi fesztiválon is nyert díjat, többek között Karlovy Varyban, Moszkvában és Új-Delhiben. A Pál utcai fiúkat Oscar-díjra is jelölték.
Több színházi és filmművészeti szövetségben töltött be vezető tisztséget, 1993-tól tagja volt a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1970-től tanított. 1984-től újra festett, több önálló kiállítása is volt.
A február 18-ig nyitva tartó tárlat a szemlén vásárolt bármely mozijeggyel látogatható.
