Idén újdonságot jelent, hogy kétféle díjat oszt a szemle. Miért volt szükség megkülönböztetni a szerzői és a műfaji filmet?
Ennek fő oka, hogy már elviselhetetlenné vált ez a színvonaltalan, áldatlan, kulturálatlan és rendkívül buta vita, ami internetes fórumokon zajlik. Itt mind a két irányba pejoráló éllel kezdték el használni a közönségfilm és a művészfilm fogalmát. Az egyik vélemény szerint a műfaji filmnek nincsen semmilyen művészi kvalitása, a másik pedig azt mondja, hogy a szerzői film köldöknéző és nem foglalkozik a közönséggel. Pedig a kettő egymás ellen nem kijátszható. Ennek a szakmaiatlan vitának a résztvevői úgy tesznek, mintha a két műfaj képviselői egymás elől vennék el a levegőt. Nem veszik észre, hogy ha nem készül el az egyik, akkor az egész filmkultúra sérül.
A szerzői filmnek az alkotói individuum az egyedüli meghatározója. Nincsenek műfaji megkötések, nincsenek leírható szabályok. Egy Fellini-film nem összevethető Bergman filmjével, Bergmané pedig Kubrickéval, mert ilyen szabályrendszer nincs. A műfaji film – a western, a melodráma, a vígjáték, sci-fi – az, amely pontosan leírható szabályrendszer szerint működteti a dramaturgiáját. Ennek vannak időben és struktúrában megszabható tendenciái. Ezeket egy műfaji filmesnek pontosan ismernie kell, hogy műve sikeres legyen. A műfaji film kreativitás nélkül persze nem sokat ér. Ha a szerző csak a paneleket tudja, nem lesz sikeres. Pozitív példaként viszont ott áll például Sergio Leone vagy Ridley Scott, akik a western és a sci-fi műfaját újították meg.
Már elviselhetetlenné vált ez a színvonaltalan vita
Ezért döntöttünk úgy, hogy megkülönböztetjük az év legjobb műfaji és szerzői filmjét. Egy példával élve Goda Kriszta a tavalyi filmjére, a Csak szex és más semmire nemcsak egy forgatókönyvi díjat kaphatott volna, hanem megkaphatta volna a legjobb műfaji filmért járó díjat is.
Nemcsak jó vagy rossz film van?
Persze, végső soron csak rossz és jó film van, meg talán létezik a legkatasztrófálisabb is: a majdnem jó. Ez olyan, mint amikor a körbeforgattad a Rubik-kockát, és csak egy nem került a helyére. Kinek van kedve az egészet újraforgatni? A rossz filmekkel is lehet azonban sikert csinálni. Erős és jó marketinggel bármilyen hülyeséget el lehet adni. Elmennek megnézik a filmet, de igazából szemétbe való, és miután a néző túlesett rajta, csalódott. Ezeknél a féligsikerült vígjátékoknál mindenki csodálkozik, hogy külföldön miért nem lehet eladni. Egyszerűen azért, mert műfaji szempontból hiányos. A műfaji filmek elkészítéséhez ugyanis nem elég a tehetség, hanem nagyon komoly szaktudás is kell.
Most, hogy kétféle fődíjat osztanak, már nem lesz a filmszemlének fődíja. Nem rontja ez az elismerés tekintélyét?
Nem, éppen ellenkezőleg. Amikor én a Hosszú alkony című filmemmel neveztem a szemlére, és ugyanabban az évben indult Tímár Péter Csinibabája, akkor jelentettek be először megosztott díjat. Mészáros Márta zsűrielnök elmondta, hogy szándékosan döntöttek így, hogy egy műfaji és egy szerzői filmnek is díjat tudjanak osztani. Akkor pontosan azt kérdezték, hogy nem megalázó-e, hogy egy vígjátékkal együtt kapok díjat. Szerintem ez egy buta megközelítés, mert pontosan ez hiányzik a magyar közéletből, hogy együtt tudjuk nézni a kettőt, és nem egymással összevetve. Aki megcsinálja a legjobb thrillert, az pontosan olyan fontos a magyar kultúra szempontjából, mint az, aki a legjobb szerzői filmet.
Minden évben hallani arról, hogy szinte a vágószobából érkeznek a filmek a szemlére. Nem gondolja, hogy ez elrontja a filmélményt?
Idén talán kevésbé lesz ez így, köszönhetően az előzsűris rendszernek. Valóban volt úgy korábban, hogy a laborból csúszik ki a film, a Mammutban pedig a gépész fűzi be. Reméljük a határidőt jövőre még inkább betartják az alkotók. Bár szigorúan meghatároztuk a korlátot, de a végrehajtáskor mi is mutattunk némi rugalmasságot, hiszen ez az első ilyen év. Jövőre várhatóan még javul a helyzet, de nem azért vagyunk mi és a filmünnep, hogy körmösöket osztogassunk.
A harmadik újdonság a tiszteletadás gesztusa. Miért éppen Fábri Zoltánnak ajánlják a szemlét, és hogyan emlékeznek meg róla?
Ez egy gyorsan felejtő szakma, mint ahogy az élet is gyorsan pörög. Eltűnnek a dolgok, felnőnek új generációk, akik nem ismerik a múltat. A múlt pedig nagyon fontos, mert a múlt kövei építik azt az utat, amin mi haladunk. Én például a professzoromnak a filmnyelvét már nem abban a formában akartam folytatni, de mégis az határozta meg a jelenem. Hihetetlenül fontosak ezek az egymásbaépülések. Ezért gondoltuk, hogy visszahozzuk ezeket a nagy életműveket, amelyek nélkül a magyar filmművészet nem működik. Az első ilyen nagy név, akinél nehezen lehetne méltóbbat találni Fábri Zoltáné. Ez persze szubjektív is, mivel Fábri-tanítvány vagyok. Hogy ez a gesztus ne csupán formalitás legyen, egy kiállítással is emlékeznénk. Fábri ugyanis eredetileg képzőművésznek tanult, és egész életében kitartott az ecset és a vászon mellett. A Nemzeti Galéria gálánsan a rendelkezésünkre bocsátotta a volt Ludwig Múzeum kiállítóterét, és az ORTT támogatásával egy nagy életmű-kiállítás nyílik. A megnyitó napjának délelőttjén Fábri mintegy 80 festménye, rajza, díszletterve látható majd. A Nemzeti Magyar Film Fotóarchívumból 25 portrékép látható, és 3 rövid portré-dokumentumfilm is szerepel.
Ez ugyanis egy drága technikai sport
Nem ez az első év, amikor ön a filmszemletanács elnöke. Filmrendezői ambíciói nem sínylik meg a szemlék szervezését?
Nálam éppen egy pauza van. Eddig is hétévente csináltam a filmjeimet, és most sem fogom elkapkodni. Közben pedig mindig találok valamit, aminek köze van a képhez, a filmhez és ugyanakkor szórakoztat. Végül is mindegy, hogy a filmrendezés közben találom-e meg az elképzeléseim kiteljesítését, vagy egy ilyen nagyszabású esemény szervezésében, vagy a számítógépes nyelvnek a megtanulásában és a képszerkesztésben. Most legutóbb a tanítás foglalta le az időm nagy részét. A színművészeti egyetemen Szász János barátom egy osztályt vezet, és a harmadévtől én vagyok a jobb keze az osztályban. Emellett Pécsett az egyetemen a mozgókép-tudományi központban is tanítok filmelemzést. A Filmszemlével egyébként most már szinte el is végeztem a dolgomat, amit szerettem volna. Egyedül a zárónap rendbetétele nem sikerült. A szemle méltóságát ugyanis ez adná meg. Már minden ki volt találva, de annyira kevés volt a pénz, hogy ezeket a terveket nem tudtuk megvalósítani.
Pedig most úgy tűnik, jut pénz a filmekre, és a politika is szeret megjelenni az ilyen ünnepélyes díjkiosztókon.
Most szereti a politika a filmezést, mert nagyon sikeres. Nyerik a díjakat, és emellett él, eleven is a magyar film. Az a hozzáállás, azonban, hogy „jól van kisfiam, csináljad csak”, nem jár azzal, hogy több pénz is jut. Pedig a sikerekhez ez is fontos lenne. Ez ugyanis egy drága technikai sport.
A filmszemle filmtermése hullámzó volt az utóbbi időben, és mostanában, mintha ismét hullámhegy lenne. Ön hogyan látja?
Ez mindig változik. Volt olyan év, amikor az összes díjat egy film vitte el, mert olyan gyenge volt a mezőny. Voltam résztvevő és zsűritag is olyan évben, amikor 3-4 erős film is volt, amelyek között jelentős eredmény volt győzni. Azt mondják, az igazán jó szemlén van 3-4 nagyon jó film, van 10 nézhető középátlag. Ezek nem bántanak, szórakoztatóak, de nem is járnak a művészeti kvalitás csúcsán. Végül van 3-4 olyan, aminél úgy gondoljuk, hogy inkább nem kellett volna bemutatni. A középső rész a fa törzse. Az, ami meghatározza, hogy jó volt-e a szemle. Ha az vékonyka, akkor érezzük a hiányt. Nem szabad foglalkozni a sztálinista szemlélettel sem, hogy „hány film készül? 150. És hány jó? Kettő. Akkor azt a kettőt kell megcsinálni.” Ahhoz, hogy az a kettő jó elkészüljön, mindet meg kell csinálni. Rengeteg dolog történik egy filmmel, míg a forgatókönyvtől eljut a vászonig. Rengetegszer teljesen újrateremtődik. A színészválogatásnál, a forgatásnál, a vágásnál, a labormunkánál teljesen átalakul. Nincs olyan ember, aki tévedhetetlenül meg tudná mondani az elején, hogy milyen lesz a végeredmény.
Most milyen a mezőny?
Erről én, mint a szemle szervezője, természetesen nem beszélhetek, majd utána elmondom. Persze minden érdekes lesz. Új filmek, új gondolatok, új arcok, régiek, akik régen nem voltak, nagy visszatérők, nagy öregek. Minden együtt van. Mindenki megtalálja azt, ami neki fontos: kísérleti film, kisjátékfilm, dokumentumfilm. Összesen 360 filmet mutatunk be. Milyen lehet ez? Jó.
