A vizeinkben megtalálható ún. hormonháztartást befolyásoló anyagok (endocrine disruptor compounds – EDC) azért jelentenek komoly veszélyt, mert xenobiotikus (testidegen) anyagokról van szó, vagyis biológiailag nem lebonthatók, és mint nevük is mutatja, megzavarják az élő szervezetek (ember és állat) szabályozásában, növekedésében szerepet játszó természetes hormonok működését.
Mivel az EDC-k felhalmozódnak a szervezetben, nem csak az „elsődleges fogyasztókra”, hanem az utódokra is hatással vannak. Sajnos ezek pontos hatásmechanizmusáról, várható következményeiről még nincsenek széleskörű kutatási eredmények.
Az eddigi kutatások kimutatták, hogy az EDC-k hatására az élőlényközösségeken belül eltolódhat a nemek aránya, a nőstények javára. A vízi élővilágban, így például a halaknál vagy a békáknál is felborul a „megszokott” szaporodási rendszer, ami felborítja az egész táplálkozási láncot.
“Embernél és állatnál egyaránt a hímek esetében a nemi szervek alulfejlettségét, impotenciát okozhat, nőstényeknél pedig a női nemi szerv deformálódását idézheti elő. Az EDC-k zavart okozhatnak a pajzsmirigy működésében is, ami a jól ismert golyva betegség előidézője, de rosszindulatú daganat kialakulását is „segíthetik”. A fertőzöttek utódainál pedig alacsonyabb IQ szint, vagy végtagok deformálódása is előfordulhat” – tudtuk meg Makó Magdolnától, az Fővárosi Csatornázási Művek környezetvédelmi osztályvezetőjétől.
A leghétköznapibb termékekben is jelen vannak
No, de hol is „botlunk” ezekbe az anyagokba? Az EDC-k használata olyan széles körben elterjedt, hogy gyakorlatilag a legtudatosabb életmód mellett sem tudjuk kikerüli, legfeljebb csökkenteni az ezekkel való érintkezést a mindennapi tevékenységeink során.
Az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal (U. S. Environmental Protection Agency – EPA) becslései szerint napjainkban – a jelenlegi ismereteink alapján – mintegy 876 ezer anyagnak lehet nagy valószínűséggel hormonháztartást zavaró hatása. Ez komoly gondot jelent, hiszen a jövőben ennyi anyagot kellene alaposan kivizsgálni.
Ilyen anyagok többek között az alkilfenolok és származékaik, amelyek leghétköznapibb módon samponnal vagy műanyagokkal való érintkezéssel jutnak az emberi szervezetbe. Hasonló hatású a biszfenol-A, amelyet antioxidánsként, műanyagok gyártásánál adalékanyagként, vagy éppenséggel fogtömésekben használnak, de ilyenek a nehézfémek is. Szintén kozmetikai szerekkel, parfümökkel, mosogatószerrel való érintkezés révén juthatnak az emberi szervezetbe a ftalátok.
Az élelmiszerek közül a tej- és húskészítményekben lévő hozamnövelő szteroidok, vagy a szójából készült termékeknél az izofalvon vegyületek szintén EDC hatásúak.
Egy másik csoportba sorolhatók a fájdalomcsillapítók, gyulladáscsökkentők, antibiotikumok, antiepileptikumok valamint a fogamzásgátlók, amelyekből becslések szerint csak Magyarországon évente több mint harminc tonna kerül forgalomba.
A gyógyszerek hatóanyagának viszont csak alig fele hasznosul a szervezetben, mintegy 40-60 százaléka vizelettel vagy széklettel szinte érintetlenül kiürül a szervezetből, és a szennyvízbe jut.
Nehezen kimutatható, kis koncentrációjú szennyezők
Nem mondhatjuk, hogy újkeletű problémáról van szó, hiszen ezek az anyagok már több évtizede jelen vannak a környezetünkben, de mivel a szennyvizekben és az élővizekben csak kis koncentrációban vannak jelen, sokáig nem álltak rendelkezésre megfelelő műszerek, amelyekkel egyáltalán kimutatható lett volna a jelenlétük. Az EDC-kel nálunk még csak alig pár éve foglalkoznak szakmai körökben, de külföldön is csak közel egy évtizede van komolyan napirenden.
A hormonháztartást befolyásoló anyagokban rejlő veszélyt már a hatvanas években, a DDT „lelepleződésével” felismerték. Ez a kör bővült a hetvenes években a mesterséges szteroid hormonokkal. Mélyreható vizsgálatukkal viszont megfelelő technológia híján csak alig egy évtizede kezdtek behatóbban foglalkozni.
„Sajnos hazánkban csak nemrég óta állnak rendelkezésre olyan érzékeny műszerek, amelyekkel ezeket az anyagokat mérni tudjuk, így egyelőre nem rendelkezünk adatokkal arra vonatkozólag, hogy mekkora a szennyvizekben és az élővizeinkben a hormonrendszert befolyásoló anyagok mennyisége” – tette hozzá Makó Magdolna.
Több éves kutatási program indult
A probléma egyik hatékony megoldása úgy tűnik a gyógyszervegyészek kezében van, a hatóanyag-kiszerelés optimalizációjának további lehetőségeinek vizsgálatával. Ehhez viszont megfelelő törvényi szabályozásra, ösztönzésre is szükség lenne.
A lakosság részéről pedig a mértékletesebb gyógyszerfogyasztás, valamint a szintetikus készítmények helyett inkább a természetes alapanyagokból készült gyógyhatású készítmények nagyobb arányú fogyasztására lenne szükség.
Mindezek mellett a jövőben feltétlenül szükség van az EDC-k minél szélesebb körű vizsgálatára, hatásmechanizmusuk feltárására. Ez viszont nehéz feladat, hiszen nagyon széles spektrumon mozog a vizsgálat alá vonandó anyagok száma.
Ezzel egy időben pedig fel kell tárni, hogy a jelenlegi szennyvíztisztítási technológiák milyen mértékben képesek eltávolítani ezeket a hatóanyagokat a szennyvízből, és hosszú távon javítani ezeknek a technológiáknak a hatásfokát.
Idén az FCSM jelentős anyagi támogatásával és az ELTE Kémiai Intézetének együttműködésével több éves program indult, melynek keretében többek között mérik majd a fővárosi szennyvízben és a Dunában, mint befogadóban lévő EDC-k mennyiségét és összetételét. Várhatóan 2007 nyarán már rendelkezésre állnak ilyen jellegű pontos mérési adatok, amelyek kijelölik a további kutatási és cselekvési irányvonalat.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
