A globális széndioxid-kibocsátás nemhogy csökkenne, vagy legalább stabilizálódna, hanem inkább egyre gyorsuló ütemben növekszik: a GCP kutatói szerint 2000 és 2005 között két és félszer nagyobb ütemben növekedett a kibocsátás, mint az azt megelőző tíz évben, és bár a fejlemény aggasztó, nagyjából megfelel a várakozásoknak.
A kibocsátás-növekedés fő oka a szénfogyasztás megugrásában és az energiafelhasználás nem eléggé hatékony voltában keresendő az Ausztráliában, egy tudományos tanácskozáson bemutatott tanulmány szerint.
Dr. Mike Rapauch, az ausztrál kormány tudományos és ipari kutatási szervezetének munkatársa, a GCP társelnöke a konferencián elmondta, hogy tavaly 7,9 milliárd tonna széndioxid került a légkörbe, 1,1 milliárd tonnával több, mint 2000-ben.
A GCP adatai egybevágnak a Meteorológiai Világszervezet (World Meteorological Organisation) november elején közzétett kutatási eredményeivel, amelyek szerint gyors növekedésnek indult a légkörben a széndioxid-koncentráció az elmúlt években.
Újra előtérbe került a szén
A jelenség hátterében meghúzódó trendekről Corinne Le Quere, a GCP egyik kutatója, a kelet-angliai egyetem és a brit sarkkutató intézet munkatársa a BBC-nek elmondta, hogy „átalakulás figyelhető meg a fosszilis üzemanyag-felhasználás intenzitásában, azaz változik az a szénmennyiség, amely egy egységnyi jószág megtermeléséhez szükséges.
1970 körül csökkenésnek indult ez az arány – magyarul egyre javult az energia-felhasználás hatékonysága – , de 2000 óta hanyatlásnak vagyunk a tanúi. „A másik trend az olaj drágulásával párhuzamos, ugyanis ahogy nő az olajár, úgy áll át egyre több termelő a nagyobb széndioxid-kibocsátással járó szénre” – mondta Le Quere.
Nincsenek pontos adatok arról, hogy a szénfelhasználás mely területeken növekszik leginkább, de a közkeletű vélekedés szerint mindenekelőtt Kínában, tágabban pedig Ázsiában és Afrikában. Egy további közkeletű vélekedés szerint az átlaghőmérséklet növekedésével a természetes széndioxid-elnyelők teljesítőképessége csökken, de Le Quere szerint erre sincs egyértelmű tudományos bizonyíték: „A földfelszín elnyelő képessége – különösen az északi féltekén az elmúlt időszakban mutatkozó szárazság miatt – valóban csökkent, de az óceánok viszonylag stabilnak tűnnek ebből a szempontból, és nem látszik globális trend”- magyarázta a kutató.
A legrosszabb forgatókönyv
A Klímaváltozást Elemző Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change – IPCC) más meghatározó tényezők mellett azt is vizsgálja, hogy az üvegházhatású gázok – köztük a széndioxid – a levegőbe jutva miként befolyásolja az éghajlatváltozást. A testület egyik brit tagja, Myles Allen oxfordi kutató szerint “ha a jelenlegi tendenciák érvényesülnek a jövőben is, akkor az IPCC legkedvezőtlenebb emisszió-növekedési forgatókönyve érvényesül.”
E szerint 1990 és a 21. század vége között 5,8 Celsius-fokkal nő a földi átlaghőmérséklet az üvegházhatású gázok hatására. Allen szerint „még mindig abban a feltételezésben hiszünk, hogy az emberiség meg fogja oldani a problémát a kereslet visszafogásával, de a mai állapotokat alapul véve ez egyszerűen lehetetlen, ezért nagyon gyorsan és radikálisan kellene visszafogni a kibocsátást.”
Az afrikai Kenya fővárosában, Nairobiban a hónap közepén tartott ENSZ-klímakonferencián Nagy-Britannia, az Egyesült Államok, Ausztrália és más államok küldöttei büszkén hangoztatták, hogy államuk gazdasága az üvegházhatású gázkibocsátás jelentősebb növekedése nélkül is gyarapszik.
Corinne Le Quere szerint azonban a Global Carbon Project legújabb kutatási eredménye arra figyelmeztet, hogy a konferencián megmutatkozó hozzáállással nem fog megoldódni a probléma, hiszen „az elmúlt harminc év eredményei lassan tovatűnnek.”
