A vasárnapig tartó nemzetközi filmseregszemlén 31 országból 43 – polgárháborúról, terrorizmusról, menekültekről, a politikai elnyomásról, idegengyűlöletről, a nők és gyermekek jogairól, a homoszexualitásról, az éhínségről, a globalizáció veszteseiről szóló – filmet láthat a közönség a Toldi és az Örökmozgó moziban. Bár a fesztivál nem verseny-, hanem úgynevezett panorámafesztivál, azért vannak díjak is. A közönség ítéli oda a Verzió-díjat, idén először a legjobb magyar alkotást külön értékelik, illetve a Duna tv zsűrije is kiemeli az általuk legjobbnak tartott filmet.
Mit tehet egy film a toleránsabb világért?
A fesztivál igazgatója szerint a rendezők megtették dolgukat, felhívták a figyelmet az adott társadalmi problémára, a szervezők pedig idehozták és bemutatják a filmeket. Zádori Zsuzsa a FigyelőNetnek kijelentette, hogy ezek után a nézőn a sor. Mint mondta, az aktivizmus nem célja a fesztiválnak, nem akarnak különböző mozgalmakat elindítani. A filmek alkalmasak viszont arra, hogy elgondolkoztassák, és állásfoglalásra késztessék a nézőket – emelte ki.
Kolduló és anyjuk után vágyódó moszkvai gyerekek
Tehát nem ígér a fesztivál könnyed kikapcsolódást, de az biztos, hogy elgondolkodunk, meglepődünk, felháborodunk, meghatódunk e dokumentumfilmek láttán. E szomorú történetek is itt a mi világunkban zajlanak ugyanis, néha nem is messze tőlünk, talán ott megyünk el mellettük nap mint nap. Akárcsak a szerdai megnyitófilmben a moszkvaiak a Leningrádi pályaudvaron kolduló, élő kisgyerekek mellett. A 2005-ben rövid dokumentumfilm kategóriában Oscar díjra jelölt szívszorító alkotásban 8-14 éves hajléktalan kisgyerekek embertelen mindennapjaiba pillanthatunk be. Koldulnak, cigiznek, vodkát vedelnek és szipuznak, közben az édesanyjuk után vágyakoznak. 
Mielõtt visszatérsz a földre
A film elején ki-ki elmondja, hogyan került a pályaudvarra: jellemzően az alkoholista vagy drogos szüleik verték, kihasználták, megerőszakolták és eltaszították őket. Majd megismerjük szomorú mindennapjaikat, elkalauzol a film a sötét, földalatti szállásukra a csövek és patkányok közé, bemutatja, hogyan, milyen trükökkel koldulnak, hogy verik meg a nagyobb gyerekek a kisebbeket, a fiatalok az idős embereket néhány ruháért, azt is látjuk, hogy egy szadista rendőr ragasztót önt egyik fiú fejére. Közben fel-felvillan a közömbös város is.
A legszomorúbb, hogy e gyerekek sosem nevetnek, még „játék” közben sem. Sírni is csak ritkán sírnak, például, amikor meghal az egyik kislány. Megsiratják társukat, de megsiratják azt is, hogy valószínűleg ők is hasonlóképp végzik. (Moszkvában nagyjából 30 ezer, Oroszországban kétmillió hasonló sorsú gyermek van.) A filmben elmondják, mire van szükségük: egy kis melegre, némi ételre, kevéske pénzre és egy tubus ragasztóra. Ha pedig a vágyaikról kérdezik őket: mindannyian az édesanyjukkal szeretnének lenni.
Korábbbi Verziók
Fehér terror
Az emberi jogi dokumentumfesztivál Prágából indult ki hat éve: a One World nevű rendezvények azóta is a legelőkelőbb mozik adnak otthont a cseh fővárosban. 2004-ben ennek példáján rendezte meg a Közép-európai Egyetem Nyílt Társadalom Archívuma az első Verziót. Akkor 23 ország 40 filmjét mutatták be a mintegy 2500 nézőnek. A második Verzión a hasonló felhozatal mellé már társult a Verzió Retrospektív, amelynek keretében 12 archív filmet vetítettek a II. világháborúról. Ekkor indult be a diákmozi és a tanártovábbképzési program is.
Az első két év bebizonyította, hogy van igény – még az ilyen komoly társadalmi kérdéseket boncolgató – dokumentumfilmekre is a mozikban, mondta Zádori Zsuzsa. A harmadik Verzióban már 43 – köztük hat magyar – film szerepel. A Diák Verzióban – amely középiskolásoknak szóló, a társadalomismeret, történelem, irodalom vagy akár az osztályfőnöki órákhoz ajánlott délelőtti program – további három film és egy ’56-os montázs, az egyfajta tanártovábbképzést nyújtó Tanár Verzióban 2 film, és a Verzió Retrospektívben pedig további 15 archív dokumentumfilm szerepel – ezúttal a spanyol polgárháború témakörében.
Náci és kommunista propagandafilmek
A spanyol polgárháború kitörésének 70. évfordulóján 15 itthon ritkán vagy egyáltalán nem vetített archív és kortárs dokumentumfilmet vetítenek a Verzió Retrospektív programban. A szervezők célja az volt, hogy minél több szempontból láttassák a polgárháborút: lássuk a nacionalista és köztársaságpárti spanyolok szemével, de lássuk azt is, hogy mit gondolt erről akkor a világ, mit gondoltak a franciák, az amerikaiak és a szovjetek. Vannak korabeli propagandafilmek minden oldalról. Tanner Gábor, a program szervezője fel is hívta a figyelmet arra, hogy nem minden film lesz politikailag korrekt, de a polgárháború történetét átfogóbban mutathatják be úgy, ha levetítik az egyik, majd a másik oldal propagandafilmjét egyaránt. Tanner megjegyezte egyébként, hogy a filmarchívumokban nem az éppen aktuális kultúrpolitikai trendeknek megfelelőn újítják fel az anyagokat, ezért például a spanyol archívumban a falanguista propagandafilmek éppúgy megtalálhatóak rendbe hozva, mint a köztársaságiak. De éppen ezáltal alkothatunk hitelesebb képet egy adott korszakról. A programban szerepel egy 1976-os és egy 2001-es német dokumentumfilm is, amely azt is megmutatja, hogyan gondolkodik az utókor a spanyol polgárháborúról, ahol először csapott össze a fasizmus és a kommunizmus.
Harmadik Verzió
A melankólia három szobája
A szerdán, Jancsó Miklós által megnyitandó fesztivál filmjei között találunk a csecsen nők ellen elkövetett rémtettekről szóló titkos felvételeket, bepillanthatunk a kínai születésszabályozást ellenőrző bizottság munkájába, az újraéledő európai szélsőjobbos „Új rasszisták” világába, vagy utánajárhatunk, hogy mi történt az ’56-os pesti lánnyal, aki egy francia lap címlapja nyomán lett világhírű. A megrázó, nyílt örökbefogadásról szóló magyar dokumentumfilm pedig azt a témát járja körül, amikor egy család, egy nő nagyon akar/nagyon nem akar gyereket.
Rév István, az Open Society Achives igazgatója így foglalja össze a Verzió küldetését a fesztivál katalógusában: „Dokumentumokra van szükség, hogy eligazodhassunk a világban. A saját szemünkkel kell (időnként) látni a valóságot, hogy reális képet alkothassunk róla. Látnunk kell a szenvedést is, hogy megértsük az emberi méltóság lényegét. A Verzió Emberi Jogi Filmfesztivál, amiként a középkori ikonok is, a látható segítségével igyekszik megmutatni azt, ami többnyire a láthatón túl van. A Verzió a messzi múltba nyúló tradíció örököse. Nem fikciót kínál: dokumentumot, amely magunkat szembesíti önmagunkkal.”
/Verzió 3 Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál
2006. november 8–12
Toldi Cinema Mozi, Örökmozgó Cinema Mozi/
