1854-ig, amíg az utolsó hódot is el nem pusztították, az ártéri erdők gyakori lakőja volt Európa legnagyobb rágcsálója. Túlzott mértékű vadászata és élőhelyének megváltozása miatt több mint egy évszázadra eltűnt hazánk élővilágából. Vadászták prémjéért, pézsmájáért, húsáért, utóbbi böjt idején is fogyasztható volt, mivel tévesen halnak minősítették. Egykori jelenlétüket földrajzi nevek is őrzik, mint Hódos Tó, Nagy-hódos vagy Hódmezővásárhely.
A visszatelepítési program indulása, 1996-óta a Fertő-Hanság Nemzeti Parkban, a Felső-Tisza és a Közép-Tisza vidékén, Gemencen és most az Alsó-Tiszán talált otthonra immár több mint 200 Németországból származó hód. A telepítés helyszínének kiválasztásakor a szakemberek megvizsgálják, az állatok hol találnak majd elegendő táplálékot, illetve megfelelően magas partfalat kotorék készítéséhez. Fontos szempont a vízmélység és a vízszintingadozás is, hiszen a hódvár bejáratának mindig a víz alatt kell maradnia.
Jelenleg körülbelül 500 hód él hazánkban, de ez a létszám nemcsak a hazai telepítéseknek köszönhető, hanem annak is, hogy a környező országokba párhuzamosan telepített állatok egy része átvándorolt hozzánk. A hazai hódszaporulat is új területeket foglal el, Tiszaalpár környékén idén először figyeltek meg rágásnyomokat. Feltételezhetően a korábbi években mintegy 30 km-rel északabbra telepített példányok vagy utódaik vándoroltak erre a területre.
Ritkán építenek várat
Az eurázsiai hód valaha egész Európa folyó menti ligeterdeit benépesítette, ám a kíméletlen vadászat és élőhelyeinek megfogyatkozása miatt a földrész legnagyobb részéről kipusztult. Mindössze néhány kisebb, elszigetelt, egymástól távol eső állomány maradt fenn. Magyarországon a XIX. század közepén figyelték meg az utolsó példányokat, azután több mint egy évszázadra eltűnt hazánk faunájából.
Legfőbb jellegzetessége a hatalmas fák kidöntésére is alkalmas narancssárga metszőfoga, valamint lapos, pikkelyes farka, melyet úszáskor kormánylapátként használ, illetve ha megtámadják, ellenségei elriasztása céljából nagyokat csap vele a vízre. A szárazföldön esetlenül mozog, a vizet csak rövid időre és kis távolságra hagyja el. Éjszakai állat, így ritkán kerül szem elé, jelenlétéről főleg nyomai árulkodnak.
A hód környezetét kisebb-nagyobb gátak építésével tudatosan alakítja, hogy a megemelt vízszint révén észrevétlen maradjon a ragadozók elől. A gátépítés főként az eurázsiai hód észak-amerikai rokonára, a kanadai hódra jellemző. Az eurázsiai hód ritkán épít várat, általában a magas partfalba ás üregeket, és azokat használja lakhelyül. A kotorék vagy hódvár bejárata a víz alatt nyílik. A nőstény egy, esetleg két kölyköt hoz világra, melyek két évig a családban maradnak.
Rágcsáló, a nyári hónapokban elsősorban lágyszárú növényeket fogyaszt, így semmi alapja sincs annak a hiedelemnek, hogy pusztítja a halállományt. Télire víz alatti készleteket gyűjt kotoréka bejáratánál.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
